#jurany

Október 16-án indul a Titkos Társulat Színházi jammelés című sorozata a Jurányiban, melyben te is, mint játékvezető dramaturg részt veszel. Honnan az ismeretség Kárpáti Péterrel és a társulattal?

Osztályfőnököm volt dramaturg szakon a Színművészetin, ráadásul a mi osztályunkon próbálta ki először ezt az improvizációs technikát. Aztán végigkövettem mellette egy több hónapos munkafolyamatot, melynek a Vándoristenek című előadássorozat lett az eredménye.

Mit jelent pontosan a Színházi jammelés, mire számítsanak a nézők?

Ahogy a Vándoristenek, ez is jelen idejű improvizáció: minden cselekedetnek meghagyja a valós idejét és a színészeken nincs meg az a nyomás, hogy mindenképpen folyamatosan csinálniuk kell valamit. Azt tapasztaltuk, hogy nem kell klasszikus színházi értelemben vett történés ahhoz, hogy érdekes legyen nézni a színészek cselekvését. Ehhez hozzájárul az is, hogy gyakran leosztjuk a nézőket a színészekre, akik az előadás első tíz percében beavatják őket a saját történetükbe, karakterükbe. Ennek köszönhetően az akciót nélkülöző jelenetek a nézők számára is izgalmasak lesznek, hiszen tudják, mi húzódik meg a felszín alatt.

Mennyit tudnak előre a színészek?

Az előadás kezdete előtt kb. 3-4 órával már itt vannak a színészek és kapnak egy háttértörténetet a saját karakterükről. A karakter felépítése is valamennyire improvizatív, hiszen a színésszel zajló beszélgetés közben alakul ki. Azonban az előadásban be vannak építve meglepetések, például lehet, hogy a színész nem tudja, hogy kik lesznek aznap a játszótársai. Az előadás közben pedig smsben küldhetünk nekik instrukciókat, melyeket csupán átfutó gondolatokként kezelnek, s ők döntik el, hogy felhasználják-e őket, vagy sem.

Azt gondolnám, hogy egy dramaturgnak ellensége az improvizáció, hiszen kikerül az ellenőrzése alól a történet felépítése.

Itt arra kell figyelni, hogy hogyan indítasz el egy történetet, ami szintén dramaturgia, csak nem te vezeted végig. Természetesen nagyon sok múlik a színészek dramaturgiai érzékén.

Mitől lesz izgalmas a Színházi jammelés a nézőknek?

Más a színészek jelenléte, más a feszültség egy ilyen típusú előadásban és ez újszerű élmény lehet a nézők számára. Unalmasnak pedig soha nem unalmas, még ha nem is történik akció, hiszen tudod a hátterét, éppen ezért másra és máshogy tudsz figyelni.

Te vagy az első, aki nem kért kávét.

Nem kávézom, de emlékszem, az egyetemi évek alatt egyszer-egyszer kipróbáltam a „tehetség koktélt”, melynek alapja a kávé és a konyak volt.

Színházi rendezőszakon végeztél. Már a jelentkezésnél tudtad, hogy színházi neveléssel akarsz foglalkozni?

Valójában színész akartam lenni, de úgy éreztem, hogy nem lennék képes tizenöt verset, öt monológot kiválasztani, majd megtanulni, aztán úgy alakult, hogy felvettek színházrendező szakra. A korábbi színházi tanulmányaim során a legnagyobb élményt az a felismerés adta, hogy mennyi mindent lehet megtanulni egy darab elemzése kapcsán. S ez rádöbbentett, hogy elsősorban (jó értelemben véve) nevelni szeretnék. Egy-két évvel később pedig belecsöppentem a Magyar Drámapedagógiai Társaság drámapedagógiai eszközökkel szervezett prevenciós táborsorozatába, mely megadta az utolsó lökést a színházi nevelés felé.

Az elmúlt három hétvégén Kaposi László drámapedagógia képzést tartott a függetleneknek itt, a Jurányiban. Miért gondoltad, hogy szükség van egy ilyen kurzusra?

A Tantermi Színházi Szemle hatására elindult az a folyamat, hogy az előadás után egyre több játszó ül le beszélgetni a diákokkal, s azt tapasztaltam, hogy ezek a beszélgetések a drámapedagógia szakterületéről nézve gyakran teljesen szakmaiatlanok, s néha nem szólnak másról csak a szembedicsérésről. Bizonyos elméleti módszerek és alapelvek ismeretének a megszerzésével azonban bárki képes érvényes és jó kérdéseket feltenni. Emellett úgy gondoltam, hogy aki színházi nevelésre adja a fejét, annak mindenképpen érdemes találkoznia Kaposi Lászlóval, de tisztában vagyok azzal, hogy nem sokan engedhetik meg maguknak anyagilag a 120 órás drámapedagógiai tanfolyamat.  Az EMMI kiemelt pályázatán azonban sikerült támogatást nyernünk, melynek köszönhetően létrejöhetett egy olyan képzés, amit a független alkotók is meg tudnak fizetni.

A képzés közben megtudtam rólad, hogy bohócdoktor is vagy.

Igen, ez szinte párhuzamosan jött a színházi neveléssel. Mikor 2000-ben végeztem, egy-két évig sok mindent kipróbáltam a biciklis futárkodáson át a zsonglőrködésig, s miközben vártam a pályázati eredményekre, jelentkeztem bohócdoktornak. A bohócdoktor szakma magába foglalja egy kicsit a rendezést, kicsit a nevelést és kicsit a színészetet is.