« Impossible AU || Wilson-Cole
MiĂłta Bucky lezuhant a vonatrĂłl Ă©s felĂ©bredtem jĂ©gbörtönömbĆl, rĂ©gĂłta tudtam hogy sosem lesz mĂĄs. Ăs ez rendben is volt. Megvoltak a magam harcai, amiket senki mĂĄs nem harcolhat meg helyettem Ă©s a csapatom, akik szĂĄmĂtanak rĂĄm; nem is volt szĂŒksĂ©gem mĂĄsra. LegalĂĄbbis Ăgy gondoltam nagyon sokĂĄig, mĂg nem kĂ©nyszerĂŒltem menedĂ©ket lelni a barĂĄtom csalĂĄdjĂĄnĂĄl. ElĂ©g volt egyetlen pillantĂĄs azokba a barna, nagy Ćzike szemekbe, hogy most amikor Ă©vekkel kĂ©sĆbb mĂĄr kĂ©sz nĆvĂ© Ă©rett azonnal a vĂ©gzetemĂ© legyen. Tudtam rĂłla, hogy Samnek volt csalĂĄdja; ĂĄm a dolgaik sajnos nem Ă©ppen Ășgy alakultak, mint ahogy Wilson szerette volna. A hazĂĄja Ă©s a csalĂĄdja között örlĆdve Ă©lte az Ă©letĂ©t Ă©s mĂg a kötelessĂ©gtudata bizonyult erĆsebbnek, addig kapcsolata a nejĂ©vel Ă©s lĂĄnyĂĄval megromlott, Ăștjaik pedig elvĂĄltak egymĂĄstĂłl vĂ©gleg. Ăppen ezĂ©rt lepett meg a dolog, amikor kĂ©nytelen voltam bĂșjkĂĄlni Ă©s Wilson sietett segĂtsĂ©gemre. MiutĂĄn kiszabadĂtottam a börtönbĆl Clintet, Samet, Scott-tot Ă©s WandĂĄt mindenki a szĂ©lrĂłzsa mĂĄs irĂĄnyĂĄba szĂ©ledt szĂ©t, elbĂșjva a törvĂ©ny elĆl.Â
RenegĂĄtokkĂĄ lettĂŒnk, igyekeztĂŒnk meghĂșzni magunkat. Vagyis csak prĂłbĂĄltam volna, de nekem nem volt hovĂĄ mennem mint a többieknek. Ez a kor nem az Ă©n vilĂĄgom volt, egy ĆskövĂŒletnek Ă©reztem magam mindig is; valakinek aki nem idevalĂł, egy letƱnt kor szĂŒlöttĂ©nek. Egy korĂ©nak, ahol mĂ©g mĂĄs Ă©rtĂ©kek szerint Ă©ltek az emberek. Sosem talĂĄltam igazĂĄn a helyem Ă©s ha nincs a SHIELD vagy a BosszĂșĂĄllĂłk mĂ©g magĂĄnyosabb lettem volna Ă©s cĂ©ltalan. TalĂĄn ezĂ©rt is fĂĄj, hogy mi törtĂ©nt velĂŒnk, hogy törvĂ©nyen kĂvĂŒlivĂ© vĂĄltunk.Â
Hiszen Ă©n amiĂłta tudom az eszem mindig is egyetlen dolgot akartam: helyesen cselekedni. Ăs most sem tettem mĂĄskĂ©nt, mĂ©g ha ezt a kormĂĄnyok Ă©s vezetĆk kĂ©ptelenek is belĂĄtni. MĂ©g akkor sem, ha emiatt magĂĄnyra Ă©s remete lĂ©tre kĂĄrhoztatom magam Ă©s mindazokat, akik hisznek bennem töretlenĂŒl. Sam volt az, aki nem hagyott magamra most sem Ă©s meginvitĂĄlt a volt nejĂ©nek farmjĂĄra. Azt mondta, hogy ott biztonsĂĄgban leszĂŒnk, tĂĄvol mindentĆl. Ăn pedig hittem neki, Ă©s most lassan egy hĂłnapja Ă©lek itt a Noors csalĂĄd farmjĂĄnak pajtĂĄjĂĄban.
Elgondolkodva pĂŒffölöm a pajtĂĄban felĂĄllĂtott boxzsĂĄkot, amit többnyire szabadidĆmben szoktam a feszĂŒltsĂ©g levezetĂ©sre hasznĂĄlni vagy, ha Ă©pp tele van a fejem mindenfĂ©le gondolattal. JĂłl esik ilyenkor kicsit kiszakadni, hagyni hogy megszƱjön a vilĂĄg Ă©s csakis egyetlen pontra fĂłkuszĂĄlva ĂŒtni Ășjra Ă©s Ășjra, mĂg a korgĂł csomrom nem jelzi ideje abbahagyni Ă©s eltelt a nap.













