#ilyenkor

nem szeretnélek zavarni, de csodálatos szépek a színek idehaza, és nincs kinek elmondanom, így hát neked írok. annyira békés a levegő, alig érezni benne néhány rezgést, kissé tompa, de nyugodalmában gyönyörű, és habosak a felhők meg rózsaszínek, és nem tudom, hogy miért, miért, miért, napok óta mesebeliek a naplementék, és denevérek meg eper ízű lélegzetvételek, olvadozó hideg, és nincs zaj. ilyenkor érdemes igazán kinyitni a füled. a domboldalon hegyes fák sziluettjei sorakoznak ütemesen a borszínű háttér előtt, szerintem meg vannak győződve róla, hogy iszonyatosan jól mutatnak a domb tetején, és nem hiába, szinte irigykedem rájuk. no meg a fények... nem süt a nap, nem fénylik a hold, már nincs világos, de még nincs sötét. csak van A Fény, lágyan és lengén, szeretet van benne és öntudat, kegyelmezőn ráborul a mindenségre, és van. fénykedik. aztán én is csak vagyok, ebben a felfoghatatlan varázslatban, ami egyszerre semmi és minden. és csak létezem.