I. 92
Azt vettem Ă©szre, hogy ha nagyon akarok valamit, de Ășgy görcsösen, akkor elrontom, mielĆtt elkezdĆdne. FantĂĄziĂĄlok, tĂșlgondolom, elkĂ©pzelem, elvĂĄrom, aggĂłdok, kĂ©telkedek. Ahelyett, hogy hagynĂĄm⊠had menjen minden magĂĄtĂłl.
 Pontosan nem Ă©rtem itt mi siklott ennyire fĂ©lre. Nem Ă©rtettĂŒk meg egymĂĄst, talĂĄn nem is akartuk igazĂĄn. FĂ©lrekommunikĂĄltunk, Ă©s Ășgy Ă©reztĂŒk, hogy a mĂĄsik bĂĄntani akar minket. Pedig aztĂĄn lehet Ă©ppen egymĂĄs szĂĄmĂĄra a vilĂĄgot jelentettĂŒk. Emiatt szeretnĂ©k bocsĂĄnatot kĂ©rni, Ă©n soha, semmilyen formĂĄban nem akartalak bĂĄntani. Nekem te voltĂĄl a mindensĂ©g. Szerettem volna azt Ă©reztetni veled, hogy te vagy a szerelmem, de ezek szerint nem sikerĂŒlt.
 BocsĂĄnatot kĂ©rek, ha nĂ©ha tĂșlaggĂłdtam a dolgokat, Ă©s rĂĄkĂ©rdeztem dolgokra. De⊠ez vagyok Ă©n. Ezzel sem akartalak bĂĄntani. BocsĂĄnat, hogy megosztottam a tumblis közössĂ©ggel az Ă©rzĂ©seimet, de Ă©ppen nem voltĂĄl nekem, valahol muszĂĄj, volt kiadjam magambĂłl a dolgokat, amik bennem maradtak.
De itt elég is lesz a sajnålkozåsból.
 BelĂĄtom, hogy ez nekĂŒnk nem menne. Ăs nem amiatt, mert nem illĂŒnk össze. Hanem, mert nem akarod. Ha kĂ©t ember szeretne egyĂŒtt lenni, akkor tesznek a kapcsolatukĂ©rt, bĂĄrmennyire is nehĂ©z, vagy fĂĄjdalmas.
 Mikor megmutattam neked a leveleket, Ă©s semmi pozitĂv reakciĂłd nem volt rå⊠tudtam. Tudtam, hogy ez sohasem lehet jobb. EgyszerƱen csak az utolsĂł pillanatban is harcoltam Ă©rtĂŒnk, mert nekem te jelentettĂ©l mindent. KemĂ©ny munkĂĄval lehetett volna ebbĆl boldogsĂĄg is akĂĄr⊠de odĂĄig mĂĄr nem merĂ©szkedtĂ©l. MegĂ©rtelek, Ăgy is lehet dönteni. Ăn is csak mĂ©g egy esĂ©lyt szerettem volna adni nekĂŒnk, de Ășjra sikerĂŒlt darabokra cincĂĄlni, az amĂșgy is gyengĂ©n összeragasztott szĂvemet.
 Elvileg nincsenek vĂ©letlen talĂĄlkozĂĄsok az Ă©letben. Valaki vagy teszt, vagy bĂŒntetĂ©s, vagy ajĂĄndĂ©k. Szerintem te mindhĂĄrom voltĂĄl egyben.
 Egy teszt voltĂĄl, mert rĂĄkellett jöjjek, hogy a szĂvem bĂĄrmennyire is szeret tĂ©ged, ez sohasem fog mƱködni. Tesztelve lett az akaratom, belĂĄtĂĄsom talĂĄn.
 BĂŒntetĂ©s voltĂĄl⊠hm. TalĂĄn azok miatt a fiĂșk miatt, akiket Ă©n bĂĄnthattam meg. Elfogadom ezt is, hiszen megĂ©rdemlem.
 AjĂĄndĂ©k voltĂĄl, mert megmutattad mire van szĂŒksĂ©gem. Olyan önbizalmat adtĂĄl nekem, hogy vĂ©gre Ă©n is elhiszem magamrĂłl, hogy csinos vagyok, elhiszem, hogy sikerĂŒlhet egy munka. Neked köszönhetĆen szavak nĂ©lkĂŒl is tudom, mi az a szerelem. Sokkal jobban becsĂŒlöm az emberekkel eltöltött idĆt. Köszönettel tartozom, mert miattad elkezdtem kĂŒzdeni az ĂĄlmaimĂ©rt, teszek Ă©rtĂŒk, Ă©s kitartok, ahogy csak lehet. TalĂĄn⊠ez indĂt el a helyes irĂĄnyba. Kitudja mĂ©g.
 Iszonyat fĂĄjdalmas beismernem, de nem szerethetlek tovĂĄbb. Nem foglak többet visszaengedni az Ă©letembe, Ă©s szĂ©pen lassan igyekezem lezĂĄrni ezeket a leveleket neked. Mert amĂg Ărok Ćket, mindig a fejemben leszel. PĂĄr dolog mĂĄr vĂĄltozott. Eddig szerettelek, Ă©s vissza akartalak kapni.
 Még mindig szeretlek, de mår nem szeretnélek visszakapni.














