I. 73
Ma nem tudtam kikelni az ágyból reggel. Egyszerűen nem ment. Nem teljesen miattad. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy semmihez és senkihez sincsen kedvem. Igazából egy barátom sem érdeklődik már olyan bőszen irántam, mint az elején. Vagyis… mindenki tudja, hogy vagy te. Kidobtál, elhagytál. Majd kiheverem.
Majd biztosan.
Írni sincs most kedvem. Se enni, se inni. Fáradt vagyok, de hiába alszok, nem leszek kipihentebb.
Te hogy alszol mostanában? Vannak rémálmaid?













