#hungariam

Tudod, néha elgondolkodom azon, hogy vajon neked is feltűnt-e, hogy egyre jobban eltávolodom tőled. Tudom, hogy sok mostanság a problémád, de eddig, ha csak a hajam szála is meggörbült, rám se kellett nézned, szavak nélkül is tudtad. Mostmár, ha összetörve feküdnék a saját vérembe fagyva, akkor sem vennéd észre, hogy valami nincs rendben. Vajon Te is észrevetted, hogy megváltoztál? Vajon neked is eszedbe jut néha, miért nem beszélünk már "úgy" igazán éjjelente? Észrevetted-e, hogy csak a hamis, másokkal kapcsolatos problémáinkról beszélünk. Illetve elsősorban Te, én meg hallgatom, és próbálok segíteni. Valójában azt hiszem, hogy nem. Nem vetted észre. Elkönyveltél egy biztos pontnak az életedben, akire mindig számíthatsz ezért már nem is igazán törődsz velem. Úgy gondolod, hogy mindent tudsz rólam, pedig valójában semmit lassacskán. 5 naponta a lány ügyeid mellett, megkérdezed, h aznap mi volt velem, ha nem találod elég érdekesnek, akkor pedig le sem nyitod az üzenetet. Az bánt a legjobban, mikor megkérsz, h meséljek, majd nem olvasod el/elalszol, néhány nap múlva pedig leszidsz, hogy miért nem mondtam. Nagyon fáj. Talán emlékeztetnem kelleme téged, hogy mennyire törékeny ez a dolog. Csak vigyáznom kell rád, mert tudom, hogy sokat jelentek neked, és komolyan veszel mindent, ha azt mondom baj van. Nem akarlak megijeszteni/bántani, csak kicsit figyelj rám néha. Erre kérnélek, csak még nem tudom, hogy miként adjam a tudtodra.