Nov 7, 2022
Ma lĂĄttalak..
Ăs olyan volt mintha a szĂvem a kezĂ©t nyĂșjtotta volna felĂ©d, de az eszem tudta, hogy mĂĄr nem Ă©rhet el. Ez az ellentĂ©t pedig szomorĂșsĂĄgba csapott ĂĄt. AztĂĄn jöttek a könnyek, a kĂ©rdĂ©sek, a tehetetlensĂ©g, a harag.
Ăs most, hogy megint âkitomboltĂĄkâ magukat itt maradt valami nyugalom. Az âez vanâ Ă©s a âminden rendbe jönâ keverĂ©ke. Mintha azt sĂșgnĂĄ valami, hogy engedjem magam bele a mostba, Ă©ljem meg ezeket a fĂĄjdalmas Ă©rzĂ©seket, mert olyan dolog jön ezutĂĄn, amit eddig csak a legszebb ĂĄlmaimban ismertem. Egy Ă©rzĂ©s ez, ami olyan ismerĆs, de mĂ©gis homĂĄlyos. Az a kiteljesedĂ©s, az a nyugalom, amit veled Ă©reztem mĂ©g anno. MegĂ©rkezĂ©sâŠvalakihezâŠĂ¶nmagamhoz?
