#honapfordulo

Ma ismét a kapcsolatunkon gondolkodtam. Helyesbítek, a volt kapcsolatunkon. Emlékszem, aznap volt a 14. hónapfordulónk. Este volt. Nálad voltam. Éppen összebújva beszélgettünk, amikor megkérdezted, hogy mondhatsz e nekem mesét. Én rádmosolyogtam, és igennel feleltem. Úgy figyeltem a mesédet, mint egy kisgyerek. Viszont a történetnek szomorú vége lett, és én is elszomorodtam. Majd megöleltél, és megkérdezted, hogy mondhatsz e még egy mesét. Boldogan igennel feleltem. Majd azt mondtad, hogy ezt a történetet nem meséled el. Kérdeztem meglepődve, hogy miért, azt felelted, hogy azért, mert túl hosszú lenne, hiszen ez a történet rólunk szól, és örökké tart. Mérhetetlenül boldog lettem, amikor ezt mondtad. Úgy érzem, ez volt életem legszebb hónapfordulós ajándéka.

Mi is történt az elmúlt 1 hónapban? Rengeteg dolog…

Evés: tudom-tudom. Egy valamirevaló teljesítmény értékelést mindig a jó dolgokkal kezdjük, de mivel a legutóbbi összefoglalót az evéssel kezdtem, ezért ebben a hónapban is így teszek. És ez az egyetlen pont, amiben emmának fejlődnie kellene. A kislány továbbra is rengeteget eszik, aminek nagyon örülünk, a rekord eddig 3 deci volt. A probléma sokkal inkább az evés módjával van. Ha emma elé onnantól, hogy elkezdte jelezni, hogy ő márpedig éhes, nem kerül pár percen belül étel, hatalmas reklamálás veszi kezdetét. És ezzel nem is lenne semmi baj. Viszont miután elégséges mennyiségű táplálék került a pocakjába, ő inkább nekiállna játszani, és erre (más játék híján) a cumisüveget használja. Berreg, játszik a nyelvével, közben huncut módon felhúzza az orrát. Amikor sikerül visszatenni az üveget a szájába, akkor már megy az evés, na de visszatenni… Egy kívülállónak biztos úgy tűnhet, hogy tömöm a gyermeket, holott egyáltalán nem erről van szó… Ennek a játéknak az lesz a vége, hogy egy-egy etetés 1 óráig is eltarthat. Ez pedig már bizony egy ennyi idős lánynak a védőnő és a doktorbácsi szerint sem szabad. Úgyhogy megpróbáltuk nem túl drasztikus lépésekkel (csak 5-5 percekkel) leredukálni az időt. Emma viszont ragaszkodik az ő egy órájához, és ha nincs tele a pocakja, akkor anya bizony hallgathatja a sírást. Miután egy hét alatt sem történt változás, úgy döntöttem, hogy leveszem a napirendről ezt a fejlesztésre szoruló pontot. Azt is tudom, hogy lehet, hogy már csak 1-2 napot kellett volna kibírnom, de nem ment tovább. A táplálék összetétele pedig kb 70% anyatej, és 30% tápszer. Rengeteget vívódtam azon, hogy nem tudom csak anyatejjel táplálni a kislányt, de sok olyan érvet sorakoztattam fel, ami teljesen ellehetetleníti ezt a fajta módot. Először is: emma este eszi mindig a legtöbbet. Hiába laktatóbb akkor a tej, hiába eszi minden baba akkor a legkevesebbet. emma nem olvassa a nagykönyvet, így ő nem így tesz. Másodszor teljesen random mennyiségeket eszik. Van, hogy 80 grammot, van hogy 300-at. Hogy is tudna így beállni a kereslet-kínálat elv? Még az sem alakult ki, hogy reggelire eszik többet, aztán tízóraira kevesebbet, aztán ebédre megint többet. Nem-nem. Teljesen össze-vissza. Harmadjára pedig emma megtanulta, hogy a cumisüvegből sokkal jobban jön a táplálék, így a tej forrásából már csak egészen keveset eszik, kb. míg csillapodik a farkaséhsége. Úgyhogy csak szorgalmas fejéssel tudom fenntartani a tejtermelést, máshogy már nem menne. Így az etetési procedúra tovább nyúlik, és bonyolódik. Etetés után mindig fejás következik. Tehát: szoptatás, tápszer/lefejt tej, majd mindig fejés. Sajnos még így is marad a lelkiismeret-furdalás. Tudom én, hogy fontos az anyatej, na de hogy minden embernek ez legyen a ‘hogy vagytok?’ kérdés után a következő: ‘és van elég tejed?’, az nagyon zavar. Remélem a hozzátáplálással majd egy kicsit ez mind elhomályosul.

Alvás: itt kezdődhet emma dicshimnusza. Továbbra is szuper csaj, éjszaka már csak egyszer ébred, de van, hogy ez inkább hajnal/reggel. Egyhuzamban már 7-9 órát képes lenyomni. Ez még teljesen független az este elfogyasztott étel mennyiségétől, úgyhogy egyelőre nem világos, hogy mi hogy működik. A problémásabb terület inkább a nappali alvás, ugyanis ilyenkor emma egész keveset alszik csak (kb másfél-2 órát, 3 részletben). Az elalvással többnyire nincs probléma, a kislány továbbra sem szorul altatásra. Nappal viszont általában keserves sírással ébred, amit timi azzal magyaráz, hogy mivel feszes, nem ér le annyi ponton a teste, mint nekünk, ezért ilyenkor úgy érezheti, hogy zuhan. Ezt mi sem szeretjük, és nagyon meg tudunk ijedni tőle. Hát még egy ilyen kis tücsök. Sajnos ilyenkor lehetetlen visszaaltatni, így általában vége szakad az alvásnak, és a következő etetésig nem is szoktunk már próbálkozni.

Napirend: emma dicshimnusza folytatódik. A legutóbbi beszámolóban azt írtam, hogy napirend egyelőre nincs. Holott akkor már pár napja volt egy megszokott ritmus, de nem gondoltam volna, hogy ez tartósan meg is marad. Ideiglenes napirendek korábban is voltak. Egyedül a reggeli etetés időpontja nem fix, a többi már beállt.A rutin pedig a következőképp alakul: tízórai 9 és fél 10 között, ebéd fél 1 és 1 között, uzsonna 4 és fél 5 között, vacsora pedig fél 8 és fél 9 között. Szuper hogy így beállt már a ritmus egy ideje, mert így a mi napunk, és az összes fix elfoglaltság (pl. torna) is sokkal jobban tervezhető.

Én-idő/mi-idő: a legutóbbi beszámoló óta már kétszer is eljutottunk moziba, többször esti programokra, köszönjük a vigyázásokat. Én azóta elkezdtem itthon nagyon óvatosan tornászni, ami mindig rengeteg energiával tölt fel. Ilyenkor gergő vigyáz emmára, vagy ha ő nincs itthon, akkor felhozom a kis játszószőnyegével együtt, és elnézeget engem okosan, amíg ugrabugrálok mellette. Tündér. Otthon már eljutottam kozmetikushoz is, illetve itt pesten fodrásznál is jártam. Évivel továbbra is üdítőek a séták, amik szintén nassként hatnak a lelkemre.

Fejlődés: emma feszessége gyönyörűen lazul, épp ma dícsérte meg timi, hogy milyen szépen lehet már nyújtogatni a kis karjait. Rengeteget tornásztatom, ami azért megtépázta anyai szívemet, de jó látni az alagút végét. A héten minden nap kell vigyem edzésre, de talán januárban elengednek minket, és már csak havi egyszer, kontrollra kell visszajárnunk. Ilyenkor majd megnézik, hogy nem tért-e vissza a baloldalisága, szimmetrikus-e a mozgásfejlődése. Az oldalra fordulás tudományát még csak egyszer demonstrálta, hason továbbra is utál lenni. Az első két percben még tetszik neki az új látvány, de bizony hamar megunja a nézelődést. Fog (szerencsére) továbbra sincs, a 6 kilót még nem érte el a kislány, hosszra kb 62 centi körül lehet. Csütörtökön megyünk státuszra, pontos méreteket majd askkor fogok tudni írni.