Rövid sztori az egyik hibádról.
Ha csak egyszer is mondtad volna, hogy maradjak, akkor nem veszem fel a kabátom és nem sétálok ki azon az ajtón.
De elmentem. Te pedig, amikor utánam akartál jönni az ajtón, egy falba ütköztél. Mert nemhogy kulcsra zártam az ajtót, de be is betonoztam.
Ha csak egyszer is mutattad volna bármilyen jelét annak, hogy azt akarod maradjak, én észre vettem volna. Jobban ismertelek, mint bárkit a világon.
De hát elmentem és nem hagytam neked magam után semmit. Csak egy ócska kis érzést, ami beléd épült. Ami azt súgja, hibáztál.
-Anna S.






