BĂșcsĂșlevĂ©l...
Ebben a levĂ©lben bĂșcsĂșzom el innen
Baratok csaladom es ki szamit még nekem
Tovabb e vilagot viselni nem tudom
Elmennek messzire de e földön nem birom
Szamitott, felejtett vartam de nem jött
Halålom virågåt remélem öntözöd
Ćszinte sorokat nektek szĂvbĆl Ărom
Tovabb e harcod biztosan nem vĂvom
Anya kerlek ne sirj majd ha jön a halĂĄl hĂrem
Hisz te minden percben szĂłrĂtottad kezem
Itt voltal melettem aggodtal es sirtĂĄl
KönyörgĆ hangoddal mindig vissza hĂvtĂĄl
Kezed most megis el kell hogy engedjem
Bucsuzom de tudom meg kell ezt most tennem
Apa... te sokszor jokat nevettettél
Neha velem talan igazan törĆdtĂ©l
Ereztem hogy szeretsz. IgazĂĄn? Nem tudom
De azt a pĂĄr sort neked mĂ©gis most le Ărom
VigyĂĄztĂĄl rĂĄm sokszor, aggĂłdtĂĄl is talĂĄn
Evek allatt viszont gyakran megbĂĄntottĂĄl
Szeretlek de erzem te erosebb maradsz
Neem sirsz majd oly nagyon ha kislĂĄnyod meghalt
BarĂĄtok ti viszont kik kevesen vagytok
Ćszinte baratok most ertetek sirok
Szeretlek titeket es sajnalom hogy megyek
Vilagba tovabb itt tartani nem lehet
Sokat segitettektek, fogtatok a kezem
Szakadek szelen alltatok mogottem
Oszinten szoltatok mimdig en elottem
Hozzad most nem szolok egyetlen szerelmem
Hisz te tudod jol hogy bucsuznek innen
Ismersz jobban mint barki
Hisz itt maradtal velem
A legrosszabb napokom szoritottad kezem
Utolso betuk hat miket most leirok
Kezemben egy kotel, maradni nem birok...
