#gyaszos

“Nem kellene már rosszul esnie és meglepődnöm ezen, mindig ez van. Olyan, mintha mikor valaki rám írna pont úgy, ahogy azt elképzeltem álomba esnék. Szépeket mondana nekem, elhitetné velem, hogy talán mégsem vagyok olyan ronda, mint ahogy én magamat látom. Boldoggá tesz, reményt ad, de aztán ugyan ilyen könnyen el is veszi. Nekem fel kell ébrednem, mert ő azt mondja, hogy neki ez nem megy. Aztán végül én szenvedem végig a nappalokat, de még az álmaimban sem lehet nyugtom, mert az is ezekre emlékeztet. Arra, hogy maximum álmaimban leszek valakinek elég jó és fontos.”