Görgettem a közösségioldalt, már 22:37-et mutatott az óra. Úgy gondoltam lassan már megyek aludni csak még egy-két perc, majd pár kép után beadott egyet , amire nem számÃtottam..téged. Tovább akartam görgetni de az ujjam nem engedelmeskedett, csak néztem a képed minden apró tökéletes hibáddal együtt. Rég láttalak. Talán hiányzol..talán nem. Nem érdekel már, kizártalak az életembÅ‘l és ezen nem is szándékozok változtatni.
Nemtudom hány perc telt el mire észrevettem hogy szemem kiszáradt, torkomban kaparó érzés keletkezett, mélyen beszÃvtam a levegÅ‘t,majd lehunytam a szemem, kiléptem az alkalmazásból és letettem a telefont. Magamra húztam a takarót és megpróbáltam elaludni.
Nem ment
Akárhányszor lehunytam a szemem magam előtt láttam a képet, a képet amin az új barátnődet öleled. Már nem engem.
Azt hiszem ez a kép örökre beleégett az elmémbe.
