#foo2016

4. kispál és a borz @ fishing on orfű (jún.)

írtam már sokat az előző évek kispál-koncertjeiről itt és itt, az ideiről pedig elég sokat itt is, tehát nem kell annyira túlrészletezni. volt veszély az újraösszeállós vállalkozásban (és most nem arra gondolok, hogy ezen megy majd a poénkodás, hogy akkor most hány búcsúkoncert lesz vagy hogy akkor feloszlottak-e vagy nem), de utólag bölcs döntésnek tűnik ez a három-korszakos osztott változtat, és nem csak azért, mert így lovasi andrásnak három évre előre (+ jövőre az ötvenedik szülinapi koncert) nem kellett gondolkozni azon, hogy hogyan adja el a jegyeket az orfűi nulladik napra. hanem mert ez tényleg három elég különböző zenekar, nyilván az első lemezek originálverziója különíthető el leginkább, és bizonyos szempontból biztosan az volt a legjobb koncert, mert hát régi bölcsesség, hogy ha valamit elő lehet adni három, maximum négy emberrel, akkor tényleg felesleges népzenészeket, szimfonikus zenekart, énekkart meg még ki tudja mit felvonultatni. szóval az originál kispál a minimalizmusával volt nyerő, a közép-kispál azért, mert nekem talán ott voltak a legfontosabb számok, és itt volt a kakukktojás, a sokszor lesajnált vége-kispál, amiről azért kiderült megint, hogy ha nagyon más is, mint a korábbi időszakok, de azért ezek se voltak rossz albumok, és mindenképp össze lehet belőle állítani egy nem unalmas koncertprogramot. igazából a velőrózsákat mindig is szerettem, a turistákon is voltak fontos számok, és ebből a videóból talán kiderül az is, hogy az utolsó lemezen is voltak valódi slágerek.

nyilván ezeket a dalokat nem lehet olyan minimalizmussal előadni, mint a koraiakat, meg ahogy a videó is mutatja, itt dióssy d. ákos zongorája is eléggé meghatározó, de azért a túlburjánzást (ami mondjuk a 2010-es szigetes hatalmas búcsúkoncerten, illetve azelőtt elő-előfordult) sikerült megakadályozni. amúgyis, a búcsú nem volt túldimenzionálva: könnyen lehet, hogy ez az utolsó kispál-koncert volt, de nem erről szólt a koncert, hanem tényleg ezekről a lemezekről, dalokról. (már amennyire visszaemlékszem, mert ezúttal néhány unikum hatására nem teljesen tiszták az emlékeim, ezért is lesz jó visszanézni majd dvd-n a koncertet, de most csak márciusban jutok majd hozzá a karácsonyi ajándékomhoz.) gondolom amúgy felkerül majd a netre a koncert, sajnos most nem találtam túl jó videókat, ezért is inkább a prágaiból választottam, de azért annyi megtalálható, hogy volt a nekem különösen fontos extra light, az igazán slágeres etetés, na meg a mindig kicsit elkomolytalankodott hang és fény. nem rossz lista.

amikor kézbevettem két éve ilyenkor az első koncert örömére kiadott díszdobozos kiadás első adagját, és láttam rajta a “kispál és a borz 2014-2016″ feliratot, akkor az egyik első gondolatom az volt, hogy azért azt meg is kell érni, pedig akkor még nem sejthettem, hogy ez az év a popkultúrában ilyen pusztítást végez. a kispál múltidéző koncertjei megérték 2016-ot, és ha nem is teljes koncert formájában, de nyilván a jövő évi lovasi50 buli keretében lesz még valamiféle összeállás. biztosan nem fogok panaszkodni miatta. (ezzel amúgy a legjobb magyar, sőt magyarországon látott koncerthez értünk, hát ilyen év volt.)

most már a top10 jön:

10. hiperkarma @ fishing on orfű (jún.) - sajnos nem láttam az őszi robi40 koncertet a parkban, illetve hát megnéztem pár hete youtube-on, és elég valószínű, hogy ha ott lennem volna, az még ennél is előrébb lenne a listán. de idén orfű mellett csak(?) óbudán láttam a hiperkarmát, és ez a szokásos utolsó estés nagyszínpadzáró koncert is elég jól sikerült, legalábbis valahogy kb. az első sorban kötöttünk ki, és idén még emlékszem is teljesen az utolsó orfűi napra. arra is, hogy némi meglepetésre nem volt zöldpardon a végén, ami miatt kicsit ugyan elégedetlenkedtek az emberek a koncert után, de amúgy nem lehetett igazán panasz. (nem találtam videót az idei orfűi hiperkarmáról, de helyette fent van a teljes 2015-ös koncert.)

9. temples @ bowery ballroom (nyc) (okt.) - a temples tényleg profin szólalt meg, lehet az is, hogy amiket láttam idén, azok között ez volt a legközelebb a tökéletes rockkoncerthez. de mint tudjuk, nem csak ez dönt, sőt. a hatvanas évek hangzás elég jól átjön, és hát a dalok miatt se lehet igazából elégedetlenkedni, a mesmerize meg tényleg mesmerizál, szóval jó koncert volt.

8. szabó benedek és a galaxisok @bankitofeszt (júl.) - lehetett volna az orfűi koncert is még itt, abban az volt külön jó (a délutáni tószínpados koncert mellett, ami azért benedeknek és lacinak szenvedés lehetett a tűző napon), hogy olyan ismerőseim kedvelték meg a galaxisokat, akik eddig nem annyira ismerték, de azóta járnak koncertekre. a bánkitó mellett meg az dönt, hogy az ottani tószínpadnak van egy sajátos hangulata, ráadásul pont jókor is volt a koncert, hiszen a fesztiválnak ez volt az egyetlen igazán szép napja. és itt már ízelitőt kaptunk a (később kislemezen kijövő) új számokból, amik nekem külön kimondottan tetszenek, biztos mert még több benne a gitár.

7. lush @ terminal 5 (nyc) (szept.) - még pont időben elkaptam a lusht (a basszusgitáros phil king kiszállása előtt egy hónappal, utána koncerteket is lemondtak), és úgy hogy nem voltak kimondottan várakozásaim, kifejezetten jól éreztem magam. ezek az újra összeállások mindig kérdésesek, és ahogy a példa mutatja, most se működött ez túl sokáig, de a koncerten még nem látszódott semmi nyoma, hogy nincs összhang. nyilván húsz éve volt az igazi miki berenyiéket látni, de ha arra nem volt lehetőség, akkor ez se volt egy rossz pillanat pótolni.

6. beach house @ kings theatre (nyc) (nov.) - itt már a helyszín is csodálatos volt, kb. mintha az operaházban rendeznének nálunk rockkoncerteket, csak ez még annál is nagyobb épület, ami amúgy mozinak épült a húszas években, és sokat elárul a korról, amikor ilyen hatalmas termeket megtöltöttek a mozibajárók brooklynban. aztán a 70-es évek végén bezárt, az épület meg csak sokáig rohadt, hogy aztán pár éve az általános brooklyn revival közepette rájöjjenek, hogy tulajdonképpen ez egy remek rendezvényhelyszín lehet flatbushban. szóval itt azt se bántam, hogy csak ülős részre tudtam már jegyet venni, amúgyis mindenki felállt lényegében az első számnál. a beach house pedig tényleg remek, a setlist is pont megfelelő volt, dominált a kiváló depression cherry, de a bloomról és a teen dreamről is sok minden volt, ráadásul elég jól kiegészítette a másik idén látott beach house-koncertet (ahol főleg a thank your lucky starsról és a beach house című lemezről játszottak. majdnem lemaradtam erről (mire eszméltem, már úgy tűnt, mintha teltház lenne, aztán a koncert előtt pár nappal néhány ülőhely felszabadult), de kár lett volna kihagyni.

a rövid tematikus bevezető után tehát indul az év húsz legjobb koncertje-posztsorozat, a tavaly bevezetett szokás szerint előbb ötönként adagolva, majd a top5 külön-külön. remélem olyasmit már nem kell újra elismételni, hogy ez mennyire szubjektív, csak arról szól, hogy bennem valamiért egy-egy koncert mennyire maradt meg stb. stb.

20. képzelt város (lemezbemutató) @a38  (máj.) - bár nem vagyok kimondottan posztrock-rajongó, de a képzelt város valamit az utóbbi időben nagyon eltalált, és nekem igazából a köd című lemez is eléggé tetszik, még úgy is, ha utólag már látszik, hogy ez talán inkább valaminek a lecsengése, aminek a csúcspontja az anatolij lehetett. az együttes ebben a felállásban sokat már nem is koncertezett, még orfűn láttam őket egy hajnali időpontban, de az nem lett akkora élmény, szeptemberben pedig volt egy búcsúkoncert, amin értelemszerűen nem voltam már ott. persze ez nem az első eset náluk tagcseréket tekintve szóval azért kíváncsian várom, mit hoz a folytatás.

19. dinosaur jr. @ irving plaza (nyc) (dec.) - ez főleg attól volt emlékezetes, hogy “hú, láttam a dinosaur jr-t”, meg hát a torzított gitárok jól szóltak és jó hangos volt. hazudnék ha azt mondanám, hogy előtte vagy azóta sokat hallgatom a dinosaur jr-t, de azért egyszer mindenképp meg kell nézni.

18. allah-las @a38 (jún.) - nem teljesen emlékszem erre a koncertre, arra sokkal pontosabban, hogy a hajóról a dürer kertbe kellett utána átjutni az átlátszó szülinapra, ahol még maradt a bográcsozás(!)ból. de az a benyomás megvan, hogy jó hangulatú volt, bármiféle kellemetlenség nélkül (ami nem mondható el a kb egy héttel későbbi mac demarcóról). és a dope calypso jól tolta előzenekarként. 

17. soft moon @ ottobar (baltimore) (feb.) - kifejezetten jobban tetszett idén februárban, mint három éve, amikor pesten láttam, mondjuk az is lehet, hogy azért mert ez volt az első koncert idén, és már ki voltam éhezve a gitárhangra. itt is volt némi üresjárat, de amikor szóltak a gitárok-szintik, az rendben volt eléggé. amúgy az ottobar egy éppen megfelelő méretű klub ilyen bulikhoz, baltimore több kellemes emléke kötődik oda. eredetileg a soft moon amúgy csak felvezette volna a killing joke-ot, de ők lemondták az amerikai turnét, a jegyeket visszaadták és némileg olcsóbban a soft moon hedlájnolta az estét, végülis ezt nem is bántam annyira, mert így kicsit szellősebb lett a közönség.

hiperkarma: megünnepelni jó (2016)

Kispál és a Borz: Extra Light (2008 live)

kezdődött a koncert, mi meg álltunk még fenn a pultnál, tiszai pályaudvar, oké, jó ezt innen is hallgatni. amúgy is mondtam előtte, hogy igazából erről a koncertről nem várok már külön számokat, szerettem hallgatni a velőrózsákat, sőt még a turistákat is, de azért ez akkor is már inkább valaminek a lecsengése - kivétel az extra light, valamiért ez a szám nálam beragadt, főleg ebben a sose-látott-élő verziójában, itt szerepel minden poszt fölött mottóként stb. szóval ezt azért hallani kéne. természetesen az extra light volt a második szám, valószínűleg soha ilyen gyorsan még nem húztam le unikumot (ami amúgy asszem a negyedik volt az este folyamán, és ez kicsit megnehezíti a pontos visszaemlékezést), és hála az orfűi nagyszínpad egyik talán még mindig nem teljesen közismert tulajdonságának, mármint hogy a bal oldalon az erdő szélén nagyon gyorsan előre lehet menni - tényleg nem értem mit szenvednek mások középen az emberek között - fél percen belül már lent voltunk az első soroknál. utána jött egy koncert, aminek talán a nagy erénye az volt, hogy olyan volt mint egy rendes (késői) kispál, nem volt extra felhajtás vagy csík zenekar/vonósok/mittudoménmi, helyette volt még egyszer, iszonyú lassú, csiga, nem fáj meg csillag vagy fecske, szóval igen, van valami igaza a lovasinak, hogy voltak itt még igazán jó számok - még ha számomra érthetetlen is, hogy miért mindenkinél (mármint a zenekar tagjai közt) az a közös pont, hogy a tavalyit szerették a legkevésbé, amikor nekem az volt a legfontosabb a múltidéző koncertek közül. (jó, lehet hogy amúgy a legelső korszakhoz tartozó originál volt “objektíven” a legjobb koncert, főleg annak, aki a kezdetektől követte a kispált.) mindenesetre ha két éve úgy fejeztem be a posztot hogy:

hogy a dolgoknak van-e egyfajta megakadályozhatatlan kifutásuk, vagy meg lehet úszni, hogy 2016-ra ismét hegedű (nem mer az hat betű), csíkzenekar, balett-táncos, akár nagyzenekar, a fél magyar alternatívszcéna és kitudjamég mi legyen a színpadon, vagy ezúttal (ha némileg változtatott felállásban is, de) marad valami olyan, ami ennek a zenekarnak a “lelkének” tűnik, hát ez jó kérdés.