#avsnyc

evidens befejezés, ha már evidens kezdés is volt

es ugy tunik kapok harmat. meg egy ingyensort is amugy. nem olyan rossz ez a tul-hipszter williamsburg

kijöttem az amúgy szuper crocodiles koncertről (ahol nem túl szép szavakkal illették donald trump elnök urat), lementem a legközelebbi metróállomásra, és már megbarátkoztam a gondolattal, hogy átszállásos (akár két átszállásos!) hazazötykölődés következik majd, amikor is nulla várakozás után befutott az a metró, ami egyenesen hazahoz. egyszer így a végén az én javamra jött ki a hétvégi forgalomátirányítás!

a carnegie hallban egy idős néni ült mellettem (pontosabban a mellettem ülő mellett, de mindegy), akiről hamar kiderült, hogy a szülei magyarországról jöttek el, valahonnan debrecen környékéről, de még az első világháború alatt. sok mindent már nem tudnak magyarországról, de az idős néni ismerőse mondta, hogy ő volt a kommunizmus alatt, és mindenki szegény volt, arról meg hallottak, hogy van megint antiszemitizmus. kommunizmus, szegények, antiszemitizmus, ja és az operaház gyönyörű épület, és budapest is egyre szebb - hát kb ez jut el rólunk az upper west side-ra. aztán valahogy szóba került, hogy mit csinálok itt, megkérdezték, hogy trumpot el tudnám-e tüntetni, mondtam sajnos nem, de megnyugtattam őket, hogy nekünk már hét éve megvan a magunk trumpja. a koncert jó volt (mellesleg soros army kötődésű karmesterrel), de a tételek közötti tapsról azért szívesen olvasnék valahol egy hangversenyetika-leírást (-etikettre gondoltam persze, de jöhet etika is!), hogy ez most a szabad önkifejezés ünnepelnivaló megnyilvánulása (nyitott társadalom!) vagy a bunkó amerikai közönség nem várja meg a darab végét?!

eredmény: folyamatosan csekkolom a tüneteket, és készülök a legrosszabbra!

most már a megfelelő hossz másfél-kétszeresénél tartok, és még nem értem a gondolatmenet végére, szóval lehet hogy véletlenül megírom az egész disszertációt közben. na jó, ez azért nyilván túlzás, de egészen váratlanul kezdem azt érezni, hogy kezd valami kép kialakulni a fejemben arról, hogy hogyan kéne ennek összeállnia, ráadásul múlt héten még megerősítést is kaptam (nem is jelentéktelen emberektől), hogy ebből még valami (!figyelem!) érdekes dolog is kisülhet. szóval így a végére egész jól alakulnak a dolgok, az egyetlen amit sajnálok persze, hogy az idő egyre inkább korlátozott, és még az írás mellett jó lenne minél inkább kihasználni, hogy mégis csak new yorkban vagyok, csak hát az ember nem lehet egyszerre a könyvtárban és járhatja a várost, meg még aludni is kell időnként, ezek a fránya huszonnégy órás napok. másrészt pont egy hónap vagyis négy hét múlva ilyenkor már londonban fogok idegeskedni, hogy elérem-e a csatlakozást, és ahogy így ez közeledik, ez se tűnik azért olyan rossz dolognak.

amúgy arra gondoltam tegnap, hogy biztos vannak ilyen vélemények (amiktől természetesen tökéletesen elhatárolódom, mielőtt), hogy ahogy budában a legjobb az, hogy szép kilátás van pestre, brooklynban a legjobb az, hogy manhattan jól néz ki onnan :/

(viszont amíg ezt szerkesztettem, rájöttem mi az, ami biztosan nem fog hiányozni: a semmiből spanyolul megszólaló reklámok a tumblin.)