Ki látja Gazok közt kúsztam felfelé, és végül kibújtam a földbÅ‘l. ErÅ‘södött a törzsem és növekdtem az ég felé. Rügyezni kezdtem, majd gyümölcsök teremtek rajtam, és úgy gondoltam, hogy teljes vagyok. Majd jött az Å‘sz és gyümülcseim elrohadtak, jött a tél és ágaimat leverték a szelek. A telet tavasz követte, de addigra törzsem megroppant és kidÅ‘ltem, csak egy rönk maradt belÅ‘lem. Csonkomra egy madárka röppent, majd felszállt a magasba . Utána néztem és felülrÅ‘l láttam a tájat, onnan vissza-vissza néztem. Láttam a rönköt és a többi fát, melyeken érett gyümölcs termett. Elmúlt a nyár, Å‘sz követte és tél. Repültem én a csupasz ágak és kidÅ‘lt fák között. Láttam, hogy hogyan múlik el a teljesség. Elrugaszkodtam egy ágról, hogy újra a magasban legyek, de a fa ága nem engedett. Eltört a szárnyam és leestem a hóba. Becsuktam a szemem és úgy hagytam, mert a farönk föl az égre néz, mÃg a madár az eget szeli, de a földet látja.
figyeljide.tumblr.comÂ
