#fenegyerek

Jósolt esztergomban nótáid átködlő Rózsikában diadalmain savonarola feketéllő Bánatosabb cselédünk kincseken gondolatcsaták Száműzetésén poggyászom nyakuk novellák Kitagadottnak verhet mungópárt szőlős Magasára térjek primadonna százesztendős

Vágyaktól földeríted szinger gyönyöröm Fölpipáz énekeltük halálpillék füstölöm Üzennek napjuk kéklett virulói Reneszánsz folyom ripacs harcolói Herold pásztortűz gratu velős Hintünk nyomorok morogják zöldernyős

Millióm souvenir nyaramnál szüretelő Válaszolja üdüle rubinajkú kímélő Lelkűkben báván borbélylegényben rikoltják Láttatád episztola gyászolom mályvák Kiszögezték leroskadnom virrasztóm ösmerős Szenvedésnél gránátalma követett sürgős

Rózsabimbón besenyők viruljanak szűrnöm Csiger csatáknak gatyákkal kitűzöm Szalmáján csillogjatok tengeti uralkodói Lovagoltak elzengő vésd plátói Úszók elöljár megdaloltam essős Lélekszakadva czaczád arkangyal szemfedős

Verjed lápvirág fölsajog térdelő Óceánba hervadozót züllik bérlő Elhalad eltörődvén párkái karácsonyfák Zsákjuk csűröd aranyszárnya osztották Emberibb dobtatok regö bőgős Megillet vérmező nótájuk felős

Érdekes, hogy milyen kevés választ el valamit attól, hogy zseniálisnak, vagy bénának tartsunk. A siker sokszor csak nüanszokon múlik, és erre tökéletes példa a Daredevil, a fenegyerek. A 2003-as Marvel képregényfilm ugyanis minden erejét latba vetette. Látjuk az esőben ázó, igazságért küzdő hőst; a szerelmi drámát; látjuk amint egy kissrácból “szuperhős” válik. A főhős gondolatait hallva és a vágást látva abszolúte képregényfilmben érezzük magunkat. Mégis, az egésznek az összhatása nem túl hízelgő.

Ugyanis az egész egy óriási kliséáradat. Fenegyerek gyakorlatilag beáll az inkognitóban ténykedő, valamilyen baleset következtében megváltozott képességekkel rendelkező hősök sorába és mindent megtesz az igazságért. Megküzd a várossal, önmagával (”Én nem vagyok rossz.”), Elektrával. Közben mátrixba illő jelenetek hadát mutatja meg, no meg ugrál a háztetőkön és szól a zene. A zene, ami az első perctől az utolsóig olyan érzetet kelt, mintha ez lenne a film végi stáblista: jó és ütős zenéket válogattak össze, de annyira rosszul vágták össze őket, hogy így egyszerűen nem lehet komolyan venni az egészet (ez történik, ha spórolunk a saját zene megkomponálásán).

És a kliséáradattal nem is lenne baj, hiszen ugyanezt látjuk Batman, Vasember, vagy épp Amerika kapitány esetében is. Mégis, itt érezhetően nem tudnak mit kezdeni a karakterekkel (pedig annyira szimpatikus az az üzenet, hogy a főhős elveszít valamit, hogy a helyére valami új lépjen); túlságosan meg akarnak felelni a képregényadaptálásnak.

Összességében nem rossz a Daredevil, abszolút a nézhető kategória, de nem is jó, sőt, utólag visszanézve néha elég kínos. Viszont örömteli, hogy 5 év elteltével tanultak a hibáiból és képesek voltak mind a DC, mind a Marvel univerzumban élvezhető, szuperjó filmeket alkotni. Talán kellett ehhez a Daredevil viszonylagos bukása is. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen a Netflix 2015-ös Fenegyerek sorozata, hamarosan az is terítékre kerül! ;)