#farkasok

Az egyik barátnőt akar, a másik egy pasit.

Réges régen, amikor a legelső farkas kinyitotta a szemeit, a Holdat látta meg elsőnek. Elbűvölőnek találta, ahogy ragyogott és fényt varázsolt az éjszakába. Eldöntötte hát; egyszer megszerzi Őt. Minden este üdvözölte, igyekezett a kegyeibe férkőzni.

Amikor a Hold felragyogott azon az estén, valami újat pillantott meg. Soha nem tapasztalt még hasonlót, furcsa, leírhatatlan érzések kerítették hatalmába. Hallgatta a Farkas üvöltését minden este, a leggyönyörűbb hang volt amit csak ismert, de félt. Félt, mert a Csillagok szerint a Farkasban nem szabad megbízni, vigyáznia kell vele. Ahogy telt az idő egyre biztosabb lett abban, hogy vele akar lenni; a Farkasával. Bármit megtett volna érte, csak hogy mellette lehessen, ne legyenek ennyire messze egymástól, a Csillagok intő szavai mit sem számítottak már. Könyörgött, imádkozott Istenhez, had lehessen a Farkassal.

Isten megszánta a Holdat, tudta, hogy milyen a Farkas, de a Hold nem hallgatott senkire. Lemehetett a Farkashoz, de ha egyszer vissza akar térni, soha többé nem találkozhat Vele. Így történt hát, hogy a fény az éjszakában; eltűnt.

Amikor a Farkas felnézett aznap este az égre, nem látta a Holdat. Elképesztő rémület lett urrá rajta; hová tűnt?! Ekkor meglátta, ott volt előtte. El sem akarta hinni! Hát ennyire szereti Őt!

Amikor a Hold meglátta a Farkast tudta, hogy helyesen cselekedett. Feladott mindent ami valaha fontos volt neki, mégis boldog volt, boldogabb mint eddig bármikor. Szerette a Farkast, őszintén, teljes szívéből és vele akarta leélni az életetét. Fel sem merült benne, hogy a Farkasnak nem ez volt a célja.

Amikor már több hónapja boldogan éltek, a Farkas furcsán kezdett viselkedni, nem örült úgy a Holdnak, nem imádta annyira. Viszont a Hold továbbra is bármit megtett volna a Farkasért, szerette, így mellette maradt. Ám egy nap a Farkas így szólt: “Nem bírom tovább Veled, gyönyörű vagy de túl jó, túl tiszta én hozzám. Kérlek menj el. Találtam mást, Te nem érdemled meg ezt, hogy ilyen életet élj mellettem!” A Hold zokogott, könyörgött a Farkasnak, hogy gondolja át, hiszen annyira szereti, nem veszítheti el! De hajthatatlan volt, nem akarta már Őt, így zokogva kérlelte Istent, hogy had térjen vissza az égre. Isten emlékeztette, hogy visszatérhet de akkor többé nem lehet a Farkassal.

A Hold fent ragyogott a Csillagokkal, az éjszaka fénye újra a régi lett. A Farkas későn jött rá, hogy mi az igazán fontos, így örökre elveszítette a Holdat. Sírt, könyörgött, a mindenható bocsánatáért esedezett; mindhiába. Már soha nem lehetnek együtt.

Azt mondta: „Fiam, a csata két farkas között zajlik, akik mindannyiunkban ott lakoznak.

Egyikük a Rossz. - A düh, irigység, féltékenység, kapzsiság, erőszak, önsajnálat, bűntudat, harag, kisebbrendűség, hazugság, hamis büszkeség, felsőbbrendűség és az ego.

Másikuk a Jó. - Az öröm, béke, szeretet, remény, nyugalom, alázat, kedvesség, jóindulat, empátia, nagylelkűség, igazság, együttérzés és a hit."

Az unoka elgondolkozott egy pillanatra, majd megkérdezte nagyapját: „És melyik farkas győz?"

Hallgatnak nem

Mernek beszélni,

A csillagok hazudnak,

Nehéz már remélni.

A farkasok vonyítanak ,

Elkap egy rossz érzés,

a lelkek ordítanak,

Kívül rend belül vérzés.