Ha egyszer megkĂ©rdeznĂ©k tĹ‘lem,ki is vagy számomra,elmesĂ©lnĂ©m nekik hogy a legszebb mĂşltam. Elmondanám hogy tĹ‘led kaptam meg azt a törĹ‘dĂ©st amit mástĂłl soha nem fogok megkapni.ElmesĂ©lnĂ©m hogy te voltál a legĹ‘szintĂ©bb hozzám, s odafigyeltĂ©l arra hogy ne szĂşrj belĂ©m egyetlen egy kĂ©st sem.Hogy kora reggel felkelltĂ©l,Ăłrákat utaztál miattam,csak hogy feltudj kelteni,Ă©s odabujni mellĂ©m mikor felĂ©bredek.Elmondanám hogy az elsĹ‘ estĂ©n a szavaid nem csak szavak voltak. S hogy szerettĂ©l,mindenkinĂ©l jobban. Aztán,elmondanám,hogy milyen rossz hogy már nem vagy,hogy semmit sem Ă©rek az Ă©letben nĂ©lkĂĽled,hogy elvesztem miĂłta egyedĂĽl hagytál, s senkire nem tudok olyan tekintettel nĂ©zni,mint ahogy rád nĂ©ztem. Ha vĂ©letlenĂĽl könnyek szöknĂ©nek szemembe csak mosolyognĂ©k,hisz tudnám,örök boldogságot loptál belĂ©m,de mĂ©gis oly rĂ©g távol vagy. De ha te kĂ©rdeznĂ©d mind ezt,hogy mĂ©gis mit is jelentettĂ©l számomra,elmondanám,hogy a lĂ©temet okozod. Ha távol vagy közel is vagy,mindig boldogan tekintek vissza a mĂşltba,hisz egyszer rĂ©gen csak te voltál,Ă©s csak Ă©n. Talán te nem Ăgy Ă©rzed már,s más utakon ballagsz..de remĂ©lem,nĂ©ha vissza takintesz rám, Ă©s eszedbejut hogy tökĂ©letlen mĂ©gis kĂĽlönc pár voltunk.
Loading...









