Ha egyszer megkérdeznék tÅ‘lem,ki is vagy számomra,elmesélném nekik hogy a legszebb múltam. Elmondanám hogy tÅ‘led kaptam meg azt a törÅ‘dést amit mástól soha nem fogok megkapni.Elmesélném hogy te voltál a legÅ‘szintébb hozzám, s odafigyeltél arra hogy ne szúrj belém egyetlen egy kést sem.Hogy kora reggel felkelltél,órákat utaztál miattam,csak hogy feltudj kelteni,és odabujni mellém mikor felébredek.Elmondanám hogy az elsÅ‘ estén a szavaid nem csak szavak voltak. S hogy szerettél,mindenkinél jobban. Aztán,elmondanám,hogy milyen rossz hogy már nem vagy,hogy semmit sem érek az életben nélküled,hogy elvesztem mióta egyedül hagytál, s senkire nem tudok olyan tekintettel nézni,mint ahogy rád néztem. Ha véletlenül könnyek szöknének szemembe csak mosolyognék,hisz tudnám,örök boldogságot loptál belém,de mégis oly rég távol vagy. De ha te kérdeznéd mind ezt,hogy mégis mit is jelentettél számomra,elmondanám,hogy a létemet okozod. Ha távol vagy közel is vagy,mindig boldogan tekintek vissza a múltba,hisz egyszer régen csak te voltál,és csak én. Talán te nem Ãgy érzed már,s más utakon ballagsz..de remélem,néha vissza takintesz rám, és eszedbejut hogy tökéletlen mégis különc pár voltunk.
