#dhalang

Wonogiri, Wayang kulit-- Egész estés bábelőadás

Ellen -angol lány, aki tavalyi darmasiswa, csak hosszabbított, tehát 1 éve van már itt- elhívott minket Judittal, hogy menjünk vele egy egész estés- -wayang kulit- előadást megnézni egy közeli városban. A dalang=bábjátékos Ellen egyik barátja volt, aki az apjával és a nagyapjával lépett fel, váltották egymást. Az ilyen előadások hagyományosan kb este 8-tól reggel hajnali 4-ig tartanak. Itt is is kb így volt, eltartott fél 5-ig.

Ez az előadás a rizs betakarításának alkalmából volt- ha jól értettem. Előtte belehallgattunk a helyiek énekébe, amit Mohamedhez intéztek, gondolom a rizsre áldást kérve. Majd az előasá első része, amit a nagypapa játszott, szintén ezzel volt kapcsolatos.

A bábelőadáson sok zenész van, elöl énekesek (ahol mi is ültünk a színpadon, ami annak volt köszönhető, hogy Ellen barátja Wahyu odaültetett minket, mint kitüntetett vendégeket, másrészt esett, így a nézőtér szabad része vizes volt.)

A bábelőadásokban szöveg, énekek, zenész részek és a “viccelődés” váltakoznak. A dhalang is énekel, a szöveget is ő mondja, a zenészek kísérik, illetve az énekes hölgyek is énekelnek több dalt. A “viccelődés” a show része. Ilyenkor a dhalang kiszól a közönséghez, poénkodik velük jávaiul, énekelteti őket, kérdezget, hízeleg a bábok nevében, amin mindenki nagyon jókat nevet. Természetesen minket is bevontak, először Wahyu állított fel minket, hogy angolul mutatkozzunk be, ez még kedves volt, nem erőltetett semmit, lefordította indonézre amit mondtunk, habár talán hozzátett dolgokat.. Aztán a papája akart énekeltetni minket is- mert az énekeslányokat már végig “szivatta” és énekeltette- és persze nagyon vicces a helyieknek, hogy bármit mond jávaiul úgyse értjük.. de nem álltunk kötélnek, csak Ellen becsületből, de sajnos ennek a végén is kaptunk valami érthetetlen megjegyzést.  Ezt a részt valahogy egyikünk se tudja hová tenni, de minden előadásban van ilyen, hol a közönséggel, hol a zenészekkel viccelődik a dhalang, a show része.

Az előadás szép és nagyon érdekes volt, közben kaját, teát, kávét, rágcsát szervíroztak mindenkinek. A közeg falusi, az emberek többnyire kedvesek voltak és persze érdeklődőek. Csak a helyi fiúk vitték túlzásba kicsit, amikor az előadás közepén már nem bírtak magukkal és röpködtek a “Hey miss”-ek, “bjútiful”-ok... 

Voltak még kis anomáliák, például az énekes lányok szelfiztek párat többször is, ami mondjuk kicsit vicces, hogy szép ruhákban vannak, meg előadás közepette és pötyögnek a telefonon amikor nem énekelnek. Ilyen volt a bábos mögé néha beülő segítő, aki egy nagy feliratos joggingban volt.. De ezek persze apróságok.