#deszy

Búcsúzik a Book a Sloth Club

Búcsúzik a Book a Sloth Club

Egyből az ágy felé vették az irányt, csókolóztak, meg-megbotlottak egymásban, az odafelé vezető úton majdnem hasra is estek. Végül egymásba gabalyodva huppantak a matracra, és úgy húzódzkodtak fel az ágy másik végébe, el sem eresztve egymást: kezük egymás hajában, egymás testén, összekeveredve az élet izzásában. Magnus elszakította magát Alec ajkaitól, hiábavalóan próbálta eloldozni a csomót, ami az Árnyvadász testén tartotta a lepedőt. - Hogy a fenébe kötötted meg ezt? - morgott. Alecnek, akinek az ajkai megduzzadtak a csóktól a szeme pedig szenvedélytől csillogott, nem akaródzott válaszolni - egyszerűen csak megragadta Magnus ingének gombjait remegő ujjaival, aztán végül feladta, és szétszakította középen, a gombok pedig repkedtek szerte a szobában. Végül, sokkal inkább az idegességtől, mint a szükség által vezérelve, Magnus is a könnyebb utat választotta: intett egyet a lepedőre, mintha csak egy legyet hessegetne el, mire az egész kilibbent valahová az Indiai-Óceán felé. Alec felemelte a fejét, úgy nézte, hogy tűnik el az anyag. Mire visszanézett Magnusra, a boszorkánymester már rettentő komolyan meredt rá zöldes-arany szemével. - Az egész életedet azzal töltöd, hogy másokon próbálsz segíteni és mások kedvéért hozol áldozatokat - kezdte, ujjaival finoman cirógatva Alec meztelen mellkasát, amitől a fiú megborzongott. - Most eljött az idő, hogy te legyél az, aki csak fekszik és ellazul...