#depiblog

Ne hagyjátok, hogy megbánjam ezt a posztot. A legtöbb kérdés a vagdosással kapcsolatban érkezik, ezért szeretném ezt megosztani veletek, ha már belekezdtem ebbe őszinte leszek, mert csak úgy van értelme. Az első kép 2017 augusztusában készült, a második 2013 tavaszán. (Nem találtam frisebb képet az ép szexi lábaimról bocsi😄) Amint látjátok én sem spóroltam a vágásokkal, a lábam, mind két karom, de még a hasam is tele volt velük, mert fogalmam sem volt arról, hogyan enyhíthetném azt a belső fájdalmat, ami hónapokon keresztül kínzott. Lassan eltelt 5 év, és sok a mai napig látszik. Tetováltattam az alkaromra, hogy elrejtsem őket, de úgy tűnik hiba volt, mert pont a tetkóm miatt nézik meg sokan közelebbről a bőröm és lám, mit látnak? Hegeket. Néha munkában is észreveszik és higgyétek el, elég kínos tud lenni amikor egy-egy vendég ironikusan rákérdez, hogy miért tartok otthon oroszlánokat... Tudom, hogy most nem láttok más utat, de kérlek szépen titeket, ne vagdossátok magatokat, mert életetek végéig arra fogtok emlékezni, hogy milyen gyengék voltatok, és a körülöttetek lévő emberek is csak ezt fogják látni. Ha a gyerekeitek rákérdeznek, mit mondtok majd? Vagy ha a főnökötök? Higgyétek el, jobb ezt kikerülni. Inkább vegyetek ti is egy mountain bike-ot, és próbáljátok ki a downhill-t, sokkal jobb feszültségoldó, mint a vagdosás. 😉 és ne higgyétek, hogy a levegőbe beszélek, mert ha valaki, akkor én tudom, hogy milyen lent lenni. ☺ Ügyesek legyetek és győzzétek le a depit! 💪💕 #onlypositivevibes#fightwithdepression

Oké. Úgy látom, hogy még mindig elég nagy sötétség van a fejekben arról, hogy mik is azok a mentális betegségek és hogyan működnek. Miután bevállaltam nyíltan a bipoláris szaromat, rengeteg olyan segítő szándékú levelet kaptam amik, ha nem lennék tisztában a betegségem létével és tüneteivel, csak rontottak volna a helyzeten. De mivel tudom, hogy rengetegen küzdenek hasonló agyi nyomiságokkal megpróbálkozok a sok éves tapasztalataim meg tanulmányaim után egy depressziós kisokost indítani. 😄 Először is szeretném letisztázni mik azok a mondatok, amit SOHA NE MONDJ EGY DEPRESSZIÓVAL KÜZDŐ SZEMÉLYNEK. (Ez tök jól fog jönni, ha van ilyen ismerősöd, márpedig tuti van.) 1. Miért vagy depressziós? Nos, a depresszió oka az agyban keresendő, a dopamin illetve szerotinin nevű boldogsághormonok valamiféle hiánya, de nem vagyok orvos, hogy ebben jobban belelássak. TEHÁT: a depresszió az agy biológiai zavara, NEM szükséges hozzá semmilyen külső ok. Persze ezek is előidézhetik (pl. egy trauma) de nem törvényszerű, hogy csak ezek után jöhet elő. 2. Menj ki sétálni. Igen, valószínűleg mindenki próbálta már, átmenetileg segíthet, de utána ugyanúgy visszatér a lehangoltság. 3. Az én életem is szar, mégsem vagyok depressziós. Mint már említettem, ez a betegség nem külső körülményektől függ. 4. Szerezz barátokat. Ilyenkor még a saját társaságát is nehéz az embernek elviselnie, nemhogy másokét. Ha van rá igény, legközelebb szívesen írok arról, hogy mik azok a mondatok, amit a depis ismerősöd szívessebben hallana tőled. 😊 Te mit utálsz hallani? Ha ki tudod egészíteni ezt a listát komiban tedd meg nyugodtan! 😉 (A képen egy évvel ezelőtti művészetterápiás rajzaim vannak. Az akkori lelki állapotom azt hiszem egyértelmű.)

Tudjuk, hogy Magyarországon többen szenvednek ebben a betegségben, mint kéne. Azt is tudjuk, hogy sokan szégyenlik magukat és nem vállalják a kezelést sem, hátha kiderül. Szeretném, ha minél többen minél többet tudnának arról, hogyan működik a depresszió vagy a pánikbetegség, és mit lehet ellene tenni. Hogyan forduljanak segítségért? Mik a gyógyszerek veszélyei? Mi történik egy pszichiátriai rendelőben? Mire figyelj, mikor orvost választasz? Túl sok éves tapasztalataim alapján, a visszajelzések miatt, indítanék egy depi blogot. Miről hallanál szívesebben? És milyen formában? Video- vagy inkább szöveges blog?