#csodafiú

Sosem fogom elfelejteni szerintem ahogyan sétált felénk egy barátjával, tőlem kb. 2 méterrel odább megállt őket köszönteni, közben találkozott a tekintetünk és ott, abban a pillanatban valami leírhatatlan történt. 

De kezdjük az elején. 

A barátommal (visszatérőknek: első számú) új városba és országba költöztünk 2017 szeptemberében. Az első haverunkat pár nappal a költözés után ismertük meg a parton, megkérdeztük van-e eladó füve - na persze nem csak úgy random, előtte bizony ő maga is elszívott egy jointot így hát nem volt alaptalan a kérdés -, volt neki, leült mellénk, beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk, és innentől elkezdtünk összejárni. Ezt úgy kell elképzelni hogy haverunk, nevezzük ferinek, a helyi erasmus programban résztvevő fiataloknak szervezett bulikat, szóval ismert kb. mindenkit 19 és 30 között a városban, olcsón tudott minket bevinni a jó bulikra és vele bizony szinte mindig ingyen ihattunk. Tudni kell, hogy ebben az időben virtuális asszisztensként (?) dolgoztam egy brit cégnél, ami annyit takart hogy napi 6 órát kellett dolgoznom, tehát 30 órát egy héten, ezt bármikor megtehettem, a lényeg az volt hogy 24 óra alatt feldolgozzak mindent. Nem tudom mennyire érthető, a lényeg, hogy ebben az időszakban kb. minden este kimozdultunk, hiszen kvázi akkor dolgoztam amikor akartam, a barátom szintén, szép hetek voltak ezek. Az egyik ilyen hepaj alkalmával feri meghívott minket egy erasmus diákoknak szervezett medencés buliba, noha nem voltunk diákok ő ugyebár be tudott minket vinni, és még kiegészítette azzal, hogy előtte tartanánk páran egy előbulit, ott alszunk a közelben és másnap mehet a medence. Természetesen rábólintottunk, azon a héten pénteken meg már egy range roverben süvítettünk ferivel meg gabi barátjával az előbuli helszíne felé. Erről talán egyszer írok részletesebben mert egyébként egy nagyon jó sztori, de most csak említés szerint fontos, mert ezen az előbulin ismerkedtünk meg antival, akivel igen hamar szoros barátságot kötöttünk, így esett hát hogy meghívott bennünket - még mindig az egyes számú baráttal többesszámban - az október 13-án, pénteken tartandó születésnapi zsúrjára. 

Így jutunk el a bizonyos napig, amikor mi már kb. 10-en, főleg anti barátai éppen a kínai előtt vártuk, hogy mindenki megvegye a saját kis itókáját, amikor jött ő és a barátja. Mint azt az elején említettem, amikor rám nézett teljesen eltűntem pár percre, de ekkor még egy szót sem váltottunk egymással, hanem elindultunk mindannyian a tengerpart felé. Ugyanis anti ott szerette volna megünnepelni, hogy 23 éves lett, volt mit inni, szívni, hoztak zenét meg olyan blútúszos hangfalakat és egy egyébként nagyon kis hangulatos összejövetel volt. De ne ilyen gyorsan, miközben sétáltunk, már sikerült úgy alakítanom a dolgokat, hogy beszélgessünk. Egymás mellé kerültünk, szia hogy hívnak, mit csinálsz, hány éves vagy, vicces sztorik és hirtelen a partra értünk. Egész este egymás mellett voltunk, ő és a barátja és én és a barátom, annyi különbséggel, hogy csak nálunk volt romantikus a kapcsolat. Az este folyamán megtörtént a telefonszámcsere is, majd mi a barátommal eljöttünk, de azért vele már akkor elkezdtem az üzenetküldösősdit. 

Egy héten keresztül folyamatosan beszéltünk, úgy, hogy én közben ugyebár a barátommal éltem egy fedél alatt, ami annyit jelentett, hogy minden üzenetet azonnal töröltem magamnál, nem egyszer megnehezítve a dolgom egyébként a későbbi válaszadással... Eljött a következő hétvége, egy erasmus házibuli ahová anti hívott meg minket, természetesen ő is ott volt. Itt már elkezdődött a komolyabb flörtölés kettőnk között, a lépcsőn lefele menet egymás kezének simogatása, suta ölelések, tánc... mindezt persze úgy, hogy gazsi (mostantól hívjuk így a barátomat) ebből semmit nem vett észre. Ezután bejelölt snapchaten, ami még kb. 2012-ből maradt a telefonomon amikor még a barátaimmal használtam kb. 2 héten keresztül, és innen kezdődött el teljesen a minden. Konkrétan folyamatosan beszéltünk, amit visszatekintve így abszolút nem tudom hogyan csináltam, ugyanis az egy dolog hogy együtt élek gazsival, de együtt is dolgozunk, itthon, vagyis akkor dolgoztunk, szóval nem tudom pontosan milyen trükkökkel voltam képes titokban tartani, a lényeg, hogy sikerült. Vagyis valamennyire, ugyanis teltek múltak a napok, hirtelen december lett, egy barátnőm pedig a hónap elején látogatóba érkezett budapestről. Ha jól emlékszem, 4 napot volt itt, és az első este egy kisebb botrányba fulladt, ugyanis valahogyan - az emlékeim halványak, részeg voltam és viszonylag régen volt ahhoz, hogy a homályos részletek megmaradjanak - én és a barátnőm janinál (mostantól így hívjuk őt) kötöttünk ki, míg gazsi sértődötten mászkált az utcákon, aztán én és jani a konyhában találtuk magunkat pohár után kutatva, nyilván ehhez két ember kell, és ahogyan ez várható volt egy kb. 20 perces csókolózásba fulladt a nagy keresés. Ezután mi gazsival nagyon összevesztünk, na nem azért meg megtudta volna, de valamilyen szinten itt kezdett el féltékeny lenni szerintem janira. A lényeg, kb. egy héttel később ő hazautazott a családjához az ünnepekre, én is hazamentem, de csak 3 nappal később... Így esett, hogy miután gazsi kitette a lábát a lakásból, én bőgtem kb 2 órát majd írtam janinak, hogy jöhet, fél órával később pedig már jött is az üzenet, hogy a kapu előtt áll.