#csakveled

Ott szeretném kezdeni, hogy ezt a levelem nem azért írom, hogy fájjon. Azért kerülnek gondolataim szavakba-, mert egy Aperol mellett ( sokadik aperol mellett) tudtam megfogalmazni, és bízok benne, hogy az Autocorrect segít, ha az alkohol nem tud. MILYEN ÉRZÉS..Úgy szeretni, hogy neki van más, nem tudja hogy mit érzek? Olyan 3betűs. De szex helyett szar. Jó helyett is szar. Minden nap azért kelek fel, hogy megkérdezzem hogy aludt. Vagy hogy hogy van. Vagy hogy a reggeli kávém és cigim vele a gangon vagy parkban tölthessem. Miközben életem legszebb 10 perce az egész napom varázslatba ejti. S nap végén is csak az ő mosolyát várom. Szeretek rá gondolni. Ahogy a mosolyráncai, a szeme, és a jelleme kihat. Szeretem figyelni az arcát. Boldoggá tesz az ahogy a haja nő. Szeretem az illatát. Szeretem a mosolya ívét, ahogy beszél. A hangja megnyugtatóbb a csöndnél. Szeretem azokat a néma perceket, attól függetlenül, hogy kínos-e a csönd aktuálisan. Szeretem. A magasságát, a kezét, a jellemét. Azokat amik hozzá tartoznak. És fáj. Mert a reggeli kávéspoharammal együtt az illúzióim is elmosom, és lefolyik a lefolyó mélyére, csatornákon ível, megtörik, megtörik minden álmom, ahogy engem tör meg. Kihatunk egymásra a reménytelenséggel. És fáj. Mert az esti cigim, az esti teám után még mindig egyedül alszok el. Az érzés leírhatatlan. A fájdalom megöl és felemészt. Hogy miért csinálom még mindig? Mert te erősebb vagy

És Ő nem úgy kell, mint a levegő, mert levegő nélkül percekig létezek. Nélküle nem.

~fzksptr