Mikor elĆször talĂĄlkoztunk, Ă©pp dolgoztam. Te beĂĄlltĂĄl a sorba egyik utĂĄlatos haveroddal, Ă©s egy ismerĆssel. A haverod volt elĆl, Ă©s kajĂĄn vigyorral kĂ©rdezĆsködött a hogy lĂ©temrĆl, Ă©n pedig prĂłbĂĄltam vĂĄlaszolni neki nem mogorva hangon, mert hĂĄt munkahely, a vĂĄsĂĄrlĂłval szĂ©pen kell beszĂ©lni, akkor is, ha egy bunkĂł paraszt. Te meg csak figyelted az esemĂ©nyeket, tudtad , hogy ĂĄtvert engem de nagyon csĂșnyĂĄn.
A haverod pedig neki ĂĄllt sĂĄpĂtozni, hogy jajj milyen drĂĄga itt minden, meg a ciginek is felment az ĂĄra, Ă©n meg mĂĄr nem tudtam elhallgatni a beszĂłlĂĄst. Te akkor elmosolyodtĂĄl, sĆt Ă©lvezted , hogy beszoltam a haverodnak.










