Hol a határ? 1. rész
Stílusos cím lehetne egy kvázi utazóblognak, de a kérdés most az, hol a határ a munkamánia és a szenvedély között? Startup versenyen jártam Tallinnban és beneveztem.
Kint szakad a hó, én pedig betegen feküdtem egész nap. Egy ideje ígérem, hogy a legfontosabb bejegyzés még hátra van, így végre úgy döntöttem két áfonyás-savanyúkáposztázás közben, hogy még a szobánkban rendezett susi-parti előtt leírom, milyen is az észtek startup központja és hogy szív magába az északi valóság.
Ma két hete lehetőségünk volt részt venni az egyetem startup központjában egy körbevezetésen. Nem csak a tengert látva változom át kisgyerekké és élvezek minden egyes pillanatot a legmostohább körülmények között is, de valami hasonló a helyzet, ha olyan helyen lehetek, ahol álmok, víziók valósulnak meg. Ezért lett életem két örök szerelme a Brain Bar Budapest és a Hősök tere kezdeményezés. De most nem arról szeretnék beszélni, hogy BBB passztartóval a hátizsákomon közlekedem, várva, hogy ki ismer rá, vagy arról, hogy a Hősök tere Erasmus nagykövetévé avanzsálnom magam lassan, hanem a Mektoryról és annak startup versenyéről.
Tehát a körbevezetésről: Ugyan három időpont volt adott, meglepett, hogy talán nyolcan voltunk, ebből Mégane-al ketten nem IT hallgatók - és a női szakasz is kimerült velünk. Ugyanez a helyzet az Erasmus hallgatók országválasztási motivációjával is. Alig találni olyat, aki tudta volna, hogy egyébként az itteni lehetőségek mik és hogyan tudja ez segíteni a karrierjét. Pedig aki innovációpolitikával, startupokkal akar foglalkozni, vagy vállalkozni akar ez egy nagyszerű hely a felkészülésre - és a megvalósításra is.
A hölgy, aki bemutatta nekünk a központot elmondta, hogy a volt IT épület birtokbavételekor annyira a nulláról építkeztek, hogy még a konnektorokat is elvitték a falból. A hely mégsem lett pénznyelő, segítség, kapcsolat és know-how jellemzi, nem pedig a gazdagság. Partnerségből és kreativitásból építették fel ezt a “csodát”, aminek infrastruktúráját, mint a diszkóvá alakított ventilátorszobát, az Alíz csodaországban hangulatú VR részleget minden hallgató szabadon használhatja (regisztráció után persze).
Vannak oktatási projektjeik, a Samsung teremben rendszeresek a képzések általános iskolás tanároknak a táblagép órán való használatáról, de az alaksorban egy hasonló tematikájú startup is helyet kapott. Van itt minden, de ami a legfontosabb: bizalom és hit.
Ez pedig nem az az észt csoda, amitől elalélunk és azon gondolkodunk, hogy mi miért nem tudjuk megvalósítani. Ez egy olyan dolog, amit támogató környezet mellett bárki képes lenne felépíteni. Mint egy startup: miután valaki megcsinálta azon gondolkodunk, miért nem mi voltunk azok?!
