#blueterflyidezetek

Az a baj, a legtöbb ember azt hiszi, hogy hogyha valaki nem beszél a problémáiról, akkor nincsenek is neki.

Színészkedsz. Ez egy veszélyes játék. De rád bízom, hogy milyen játékot játszol... Én csak azt sajnálom, hogy én is csak egy bábu lettem a sok közül, ebben a szar színdarabban.

“Elbolyongott lélek, fekete elmébe vésve. Boldogtalan boldogság félig tükörbe nézve.”

A köd lepte lámpák fénye magamra emlékeztet. Engem is próbál körül ölelni a bágyadt szomorúság, és a hideg hazug szavai, de a szívemben túlságosan nagy a szikra ahhoz, hogy megfagyasszon. Szerelmes vagyok - mondtam - pedig bennem nincs sok szeretet az emberek iránt, de az mind a tiéd.

Elhittem. Elhittem valamit, ami tökéletesnek tűnt. Tudtam, hogy nem lehet az, vagy nem lehet az enyém. Elvesztem. Nem tudtam mit akarok. De kezdem megérteni. Reszketek, pont mint a lelkem. Nem érted, mert nem is akarod. Azt hiszed játék vagyok? Játszhatunk. A pokolt is végig járhatod velem. De én leszek az ördögöd. Ezt most, itt megígérem.

A szél lebegteti hamvas hajam, és pirosra égeti hófehér orcám. Szempilláimra fagyasztja búval teli könnyeim, ajkaimat pedig lilára festi az őszi szél. A fényeket elrejti az emlékeimmel teli köd. Ha a távolba nézek, akárcsak a világvégét látnám.

Néha a pillanat teszi szebbé az embert, néha pedig az ember a pillanatot.

Amikor reményt ad… és többet vesz el, mint amit adott.. - az nagyon tud fájni.