#bigfreight

Na, erről beszéltem. Ilyen erdőt kell nézegetnem ma még 550 km-en keresztül. :)

Megint jó helyre kerültem. Ezen a helyen egy hajótároló fog épülni az út túloldalán lévő milliomos klub hajóinak a tárolására, akik a Porschéjukból kiugorva segítettek megfordulni a kikötőjükben :) Nagyon kedvesek voltak, mondták, hogy igen, a cím az itt van, amit kaptam, csak az építkezés nem :) Átirányítottak ide, ahol a szarvasokon kívül más mozgás nem igazán lesz hétfő reggelig.

Belső kép még nem is volt.

A háttèrben, a fák mögött ott a Michigan tó, csak innen nem látszik. Szürke színe van.

Ekkora nagy kör se volt még, azt hiszem. Mikor leküldték az Oregon - Toronto munkát, akkor szó szerint tapsoltam örömömben. Nagyon nem jellemző, hogy ilyen hosszan, majdnem parttól - partig kanadaiként végig lehessen menni Amerikában. Idaho, Utah és Wyoming sokkal szebb, mint gondoltam volna, Vittem három kombájn vágóasztalt Oregonba, onnan Torontóba, a vízműbe acélkarimákat valami rohadt nagy építmény tetejére (4252 km, tényleg nem volt közelebb ilyen szar ????), majd ugyanannak a cégnek, amelyiknél a vágóasztalokat felvettem, a változatosság kedvéért vágóasztal alkatrészeket vittem vissza.

Végre Bobcat!

Igazi olasz emlékeket hozott vissza ez a rakodás, bár ennyire hulladék egyik Marcegaglia vasgyár se volt, mint a Gerdau Whitby-ben. Négy órán keresztül álltam sorba, hogy bejussak a csarnokba (7 azaz hetes kamion volt előttem), majd amikor bekerültem, röpke másfél óra alatt már jöhettem is ki. Utána ponyvázás előtt le kellett takarni az egészet műanyagfóliával, amire a kijelölt hely egy huzatos, ajtó nélküli épület volt, ami kb szélcsatornaként funkcionált. Volt időm gyakorolni a kifinomult, improvizáción alapuló magyar mondatszövési technikámat, az biztos. :)