#bankut

Bánkút -> Mályinka -> Uppony -> Putnok: 34,6 km

A tulaj tinédzser fia vitt fel minket Bánkútra, másfél hónapos jogsival. Reggel még nem volt halálfélelmem, nem úgy, mint amikor hazavitt Putnokról kora este. Lehet, hogy legközelebb érdemes tovább keresgélni, csak akad még valaki a környéken!

Jó hosszú ez a táv, és két kitérőt is terveztünk ráadásnak. Valószínűleg bele is fért volna mindkettő, ha Upponynál kiszállunk, de így csak az egyiket vállaltuk.

Bánkútról kb. 8 km-en át ereszkedni kell, az a szerencse, hogy nagyrészt finoman lejt, és csak az utolsó pár km-en vált meredekebbre, bozótos, a nagy eső miatt csúszós, saras terepen. Reggel még szép, ködös volt az erdő, és ekkor még nem tudtuk, hogy két nap múlva kipróbálhatjuk, milyen erre felfelé jönni.

Útközben kiugrottunk a Vásárhely-kőhöz, ahova ha 2 perccel később érünk, már semmit sem láttunk volna, így viszont végignézhettük, ahogy egy kövér felhő szép lassan beúszik jobbról.

Kicsit lejjebb letértünk a Szőlő-kőhöz, ahonnan szintén nagyon szép, és végre tiszta, volt a panoráma a szemben álló Dédesi várakra.

Mályinka felett áll a Begyeleg-kilátó, ami az egyik legnagyobb átvágás a kéktúra során. Feltűnik egy teljesen korrekt építmény, nem túl magas, de van. De amint közelebb értek, észreveszitek, hogy le van zárva, de nem akarjátok elhinni. Kétségbeesetten rágugliztok, mi a fene van, majd kiderül, hogy bizony pár évvel az átadás után már selejtesnek, életveszélyesnek nyilvánították. Hogy lehet ez, ha az Unió közel 4 millió forintot adott rá? Vajon hogy lehet ez...?

Megettük a tízórainkat a fűben, jobb híján, majd lecsorogtunk Mályinkára. Nagyon szép kis falu, a Sanyi kocsmában be is toltunk egy kávét és egy elmaradhatatlan jégkrémet is lecsúsztattunk.

Tűzött a nap, csak megjegyzem, nyoma sem volt a baljós időnek. Aszfalton átsétáltunk Dédestapolcsányra, ahol egy útszéli árustól vettünk barackot és 2 csöves kukoricát (Ezt sem sejtettük ekkor, de mikróban főzte meg őket másnap K, mivel nem volt más opció, és tök finomak lettek!), mert idén még nem is ettünk. Nem hiszem, hogy irigykedett, amikor mondtuk, hogy Putnokig megyünk, ami még egy jó húszas innen, de kellemes időt kívánt, nehogy át kelljen élnünk az éjszakai felhőszakadást. Ja, azt mi sem bántuk volna.

Dédes és Uppony között húzódik a Lázbérci-víztározó, és a kék is annak partján halad, többé-kevésbé. Nagyon megfogott minket, egyet is értettünk, hogy nyugger korunkban esetleg ideköltözhetnénk. 6,2 millió m3 víztömegű (ami még mindig kevesebb, mint amennyi hiányzik a Bél-kőből, ugye!!), a legmélyebb helyen közel 17 m mély.

Végigsétálva a “parton” rájöttünk, hogy azért nem is annyira a parton vagyunk, hiszen végig lombok takarták. De azért nem vetettük el a költözést. :)

Rövidesen beértünk Upponyba, amit az Eszkála-tető és a Kalica-tető ölel közre. És itt van még a Simakői-barlang is. A Kalicát nem akartuk kihagyni semmiképpen, de a másik kettőt elengedtük, főleg, hogy a barlanghoz nem is láttuk az odavezető utat, pedig elvileg elmentünk előtte.

Uppony után aztán olyan durva sárban találtuk magunkat, mint eddig még soha, pedig volt benne bőven részünk. Erdészeti úton kellett haladni, és fakitermelős időszak van éppen. Az út teljes szélességében, néhol kikerülhetetlenül, bokáig süppedős sárban kellett felfelé vánszorogni, mert csak vánszorgásnak lehetett nevezni a haladásunkat.

Végtelen idő után értük el a Kalica-tető elágazását, és erőtlenül, kipurcanva érkeztünk fel a tetejére. Gyönyörű volt a magas hegyek között megcsillanó víztározóval. Túlzás nélkül mondhatom, hogy benne van nálam ez is a top3 kilátásban a kéken. Nem utoljára járunk erre sem, az biztos.

Ezután szerencsére javult az út, köszönhetően, hogy mi váltottunk útvonalat, és aránylag kellemes erdő következett. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy csak errefelé akadtak irritáló bogarak, szúnyogok pedig erre sem, szinte a teljes bükki szakasz mentes volt tőlük.

Azért nem sajnálkoztunk, amikor végre kiértünk az aszfaltos útra (Közben odatelefonáltam a Csukába, hogy készítsenek kaját 7-re elvitelre, mert necces, hogy odaérünk.), és az utolsó 1-2 km-t már azon tettük meg Putnokig. A vasútállomásnál a szokásos állati kuncsorgás után felszedett minket a tulaj fia, és szó szerint hazarepített.

_________________________________________

Igaz már nem tartozik a kék storyhoz, de 2 nappal később tettünk egy Bánkút körtúrát. Hátha valakinek pont ehhez lenne kedve közületek ;) Megtekintettük a Petőfi-kilátót a Bálványon, majd érdekes utakon jutottunk el a Dédesi nagy-és kisvárhoz, ahonnan szintén pazar a kilátás. De egyet jegyezzetek meg: soha de soha ne válasszátok a visszaúthoz a kék + jelzést, mert pokollá teszi az életeteket! Mire átverekedtük magunkat különféle csalánoson és tüskés bokrokon, isten tudja hány km-en át felfelé haladva, a lábunk finoman szólva nem került mutogatnivaló állapotba. Főleg az enyém, K lábát legalább a szőr elfedheti. Később aztán megtudtam, hogy anno ez volt a kék útvonala, de mivel áthelyezték, már a kutya sem használja. Hát ja, az látszik...