#bajvan

Nem tudom mi a baj

De kérdem én: miért nekem kell egy most érettségire készülő fiút felkeszítenem verselemzésből,holott már jócskán 7-8 éve tanulja ennek minden “csínját-bínját”? Vagy az iskolámba járók közűl miért tudják oly kevesen leírni a Dél-Amerikai szót helyesen? Azért mert nem tanulták meg anno vagy azért mert nem tanították meg nekik? És persze, egyszerű példa, de amikor már a masodfokú egyenlet képletében nehézséget okoz megjegyezni, hogy minusz előjellel kezdődik pedig számtalanszor leírtuk már, ott akkor már miben is van a hiba?

És amikor egy 26 fős osztály, kollektíve végigtanulja az ősziszünetet egyetlen egy, -hangsúlyozom- egyetlen egy történelem dolgozatra és közben másra nem, és az meg hogy pihenjen és kihasználja a szünet adta lehetőségeket elképzelhetetlen számára? A legnagyobb gond viszont azzal van hogy ennyit a 2es osztályzatért tanult.

Mondhatnak bármit, dobálozhatnak hetykén az “alapműveltség” szóval, mondhatják, hogy felkészít az életre, de akkor mi is ez?! Művelés vagy szivatás?!

Felkészít az életre? Hogyan? Úgy, hogy az osztalyfőnök megriadt arccal vette tudomásúl, hogy az egesz osztály önállóan felemegy Budapestre tanári kíséret nélkűl. Mert annyit nem néz ki belőlünk, hogy egy metro térképen eligazodjunk de azért azt tudom,hogy Afrika legmagasabb vulkánja hol van és milyen növényeket lehet amarra termeszteni. Jah nem tudom, már elfelejtettem.

A sorba vehetném még a nyelvokatatást is, mellyel a legnagyobb probléma az,hogy minimum 12 évnyi óraszámmal akár több nyelvet is meg lehetne tanítani/tanulni de valakinek még az egy sem megy nyelvizsga szintjére. És hol beszéltem még akkor arról, hogy mondják a fiatalság keveset olvas egésznap a telefonján lóg?Had mondjak valamit... kiolvastam én volna már több 100 könyvet is, ha lenne rá időm és energiám. 1 könyv átnyálazása számomra 4-5 napba telik, próbálok rá időt szakítani, mert érdekel. De az a fiatal aki a telefonjat nyomkodja...annak gyorsan kell valami mert ideje sincs és ereje sem más uton tartani a kapcsolatot a kűlvilággal és akár magával is.

A szórakozás...na az: egy hétvége 2 napos, és fél, ha hozzá vesszük a péntek estét is. Ennyi idő alatt ápoljunk emberi kapcsolatokat, olvassunk, szorakozzunk, pihenjunk, ismerjük meg önmagunkat, valasszuk ki céljainkat és tanuljunk, de baromi sokat.

A tanárok szájából nem egyszer hangzik el: “ jön a hétvége úgy is tudtok tanulni.”

Nem kétlem hogy 70%nal tobb hangsúlyozom jó tanuló diak vasárnap este fél 10kor áll neki tanulni, a rosszabbik tanuló (es itt nem a tehetségét fokozom le) azt mondja hogy ha a szüleinek, neki is jár,hogy ne vigye haza a munkáját, pláne nem vasárnap! Es a másik legfontosabb: mikor megyünk különtanárhoz általaban? Vagy iskola utan vagy hétvégén.De minek is mennénk különtanárhoz? Hát persze! Mert még ennyire sok óraszámmal sem tudják belénk préselni rendesen azt a hatalmas tananyag-mennyiséget,hogy abból valamit kamatoztatni tudjunk!

És miert van az, hogy megszídnak minket nagyszüleink hogy a NAGY MAGYAR évszámokat nem tudjuk pontosan, ami számomra is lényeges lenne:Mert éppen a francia forradalom és az arab háborúk évszámaival van tele a tudatom, amit aztán dolgozat után két nappal el is felejtettem. És arra hol marad idő, hogy rájöjjünk az irodalom szépségére, történelmünk érdekes és bonyolult összefüggéseinek hálózatára, földrajzon és biológián a világ gazdasági, domborzati,időjárási és ökonomiai változásaira? A matematika logikai szépségére, a saját ügyességünkre? Fizikán és informatikán hogy egyáltalán elgondolkodjunk azon,hogy hova is tartunk technikailag és hogy honnan indultunk? Hogy érdeklődjünk,úgy igazán valami iránt.És mikor a filozófia tantárgyát lealacsonyítjuk mert “úgysem érettségi tantárgy” ott kezdődik a valódi probléma.Remelem ertjuk a lenyeget.

Az emberség a diákok felé kezd eltűnni a tanárok részéről és ez fordítva is így van. Ellenségként tekintünk a másikra.Kezd szétcsúszni az egész. Az iskola a második otthonom, többet tartozkodom ott ébren mint itthon. Mégsem érzem magam tulsagosan családi hangulatban, sőt.

Igen vannak rossz munkahelyek, és vannak szuperek. De iskolába szerintem senki nem szeret járni. Motivació és életkedv veszett a vege felé mindenki. Sem a körülöttünk zajló világot sem önmagunkat nem ismerjük es ebben tanaraink nem is nyújtanak segítséget hiszen szerintem ők is pontosan ugyan így éreznek.