#bajuszka

Példakép.

Így eszembe jutott egy sztori. 16 éves koromban rendezhettem itthon falun házibulit szilveszterkor. Meghívtam a barátaimat, anyám pedig jó arc volt, segített egy kis szeszt vásárolni. Bepakoltunk, berendezkedtünk, anyámék leléptek, mi meg elkezdtünk inni. Ittunk, ittunk, volt whisky, pálinka, jäger, fütyülős, sör, bor, szóval keverés mesterfokon, címszó: "szivacs májunk van még, kussolsz, igyál!". Az egyik osztálytársam édesanyja akkor éppen egy fornettisben dolgozott, így tudott onnan hozni finomságokat. Mi ittunk ittunk, és nem figyeltünk Bajuszkára; egyedül hagytuk, így ő a konyhában az asztalról felélt legalább 3-4-5 fajta fornetti péksüteményt. Mi azon nevettünk később, hogy jó szilveszter volt, hiába kevertünk össze mindent, nem hánytunk. De Bajuszka! Ő egyszer beballagott hozzánk, mi körben ültünk, ez meg középre hányt a körben a szőnyegre. Ezután vettük észre, hogy mit élt fel a konyhában.