#badharry

Mikor visszaérek a szobámba próbálok tanulni, de képtelen vagyok koncentrálni. Miután egy órán keresztül csak bámultam a jegyzeteimet, úgy döntök veszek egy fürdőt. A közös zuhany még mindig kellemetlen a számomra, főleg mikor tele van, de  senki sem piszkál soha. A meleg víz csodás és feloldja feszült izmaimat. Megkönnyebbültnek és boldognak kéne éreznem magam, hogy Harry és valamiféle egyességre jutottunk, de most a haragot és bosszúságot az idegesség és zavarodottság váltja föl. Beleegyeztem, hogy holnap eltöltök egy kis időt Harryvel, hogy valami "bulisat" csináljunk, és ez megrémít. Csak annyit remélek, hogy jól fog alakulni és barátok lehetünk, nem várom azt, hogy legjobb barátja legyek, de szükségünk van egy helyre, ahol nem üvöltözünk egymással minden alkalommal, ha beszélünk.

Mire visszaérek a szobába, egy kis cetlit találok Stephtől, hogy Tristan elvitte őt vacsorázni. Kedvelem Niall szobatársát, Tristant, jó fejnek tűnik, leszámítva túl sokat használt szemceruzáját. Ha Steph és Tristan továbbra is randizni fognak, akkor talán, mikor Noah eljön meglátogatni, elmehetnénk mind együtt valahova. Kit hülyítek? Tudom, hogy Noah nem akarna olyan emberekkel együtt lógni, mint Tristan és Steph, és beismerem, alig három héttel ezelőtt én sem tettem volna soha.

Végül felhívom Noah-t, mielőtt ágyba bújnék, hisz egész nap nem beszéltünk.

"Hali Tessa, milyen napod volt?" Kérdez rá, szinte azonnal, ahogy felkapja a telefont.

"Jó, hosszú, de jó." Talán el kéne mondanom neki, hogy holnap Harryvel leszek.

"Ezt jó hallani. Futball meccsem volt az este, Seattle-ben, épp visszafelé tartok."

"Ez remek, hogy ment?"  Elmeséli, hogy földcsuszamlásszerű győzelemmel verték meg a Seattle High-t, pedig ők az egyik legjobb csapat az államokban. Majd beszélgetünk a családjáról, és mielőtt észre venném, már meg is szakítjuk a vonalat. Nem találtam rá megfelelő időt, hogy megemlítsem neki a holnapi terveimet Harryvel, de igazából nem is nagyon próbálkoztam.

A következő nap túlságosan is gyorsan elrepül. Liam és én irodalomra sétálunk, Harry pedig már a székén ül.

"Készen állsz a ma esti randinkra?" Kérdez rá Harry, mire nekem leesik az állam. Ahogy Liamé is.

"Ez nem egy randi, csak együtt lógunk, mint barátok." Tájékoztatom Liamet, nem is törődve Harryvel. Az első nap, hogy megpróbálunk barátok lenni, nem valami jól megy eddig.

"Ugyanaz." Vigyorog Harry és én csak a szememet forgatom. Az óra hátra lévő részében nem foglalkozom vele, ami nem nehéz, mivel nem próbál meg hozzám szólni.

"Légy óvatos este." Mondja Liam az óra után.

"Az leszek, mi csak próbálunk normális emberek módjára viselkedni, mivel a szobatársam az ő barátja."

"Tudom, nagyon jó barátja vagy. Csak nem vagyok biztos, hogy Harry megérdemli, hogy kedves légy hozzá." Mondja, mire én felpillantok rá.

"Nincsen jobb dolgod, mint besározni? Tűnj el." Förmed rá Harry mögülem. Liam a homlokát ráncolja, majd ismét rám néz.

"Emlékezz, mint mondtam." Mondja, majd elsétál.

"Nem kéne olyan kegyetlennek lenned vele, srácok ti gyakorlatilag testvérek vagytok." Mondom, mire szemei elkerekednek.

"Hogy mit mondtál?" Morogja.

"Hát tudod, a te apád és az ő anyja?" Liam hazudott nekem? Vagy nem kellett volna ezt megemlítenem. Liam mondta, hogy nem említsem meg Harrynek az apjával való kapcsolatát, de nem gondoltam, hogy az egészre értette.

"Ehhez neked semmi közöd, nem is tudom, hogy a seggfej miért mondta el neked. Úgy tűnik be kell fognom a száját."

"Hagyd őt békén Harry, ő nem is akarta nekem elmondani, én szedtem ki belőle." Védem meg. A gondolatától is rosszul vagyok, hogy Harry bántsa Liamet. Témát kell váltanom. "Szóval hova megyünk ma?" Kérdezem, mire ő bosszús pillantást vet rám.

"Sehova nem megyünk, ez rossz ötlet volt." Mondja ingerülten, majd sarkon fordul és elsétál.

Mi a franc? Egészen biztos, hogy bipoláris. A düh és frusztráció, amit Harry iránt érzek, most visszatér és utam vissza, a szobám felé visz. Mikor kinyitom az ajtót Zaynt, Tristant és Steph-et találom bent. Általában mérges vagyok ennyi váratlan vendéggel, de most szükségem van a mozgolódásra és valóban kedvelem Zaynt és Tristant.

"Hali Tessa! Milyenek voltak ma az órák?" Kérdez rá Steph, miközben széles mosolyt villant felém. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, ahogyan Tristan arca ragyogni kezd, mikor Steph elmosolyodik.

"Tűrhetőek, neked?" Lerakom a könyveimet a komódra, míg ő elmeséli, hogy a professzora magára öntötte a kávéját, így előbb eljöhettek.

"Jól nézel ma ki, Tessa." Mondja Zayn és megköszönöm neki, majd leülök hármójukhoz Steph ágyára. Az ágy valójában túl kicsi mindannyiuknak, de megoldjuk. Az ajtó néhány perccel később kinyílik, mire mind odakapjuk a fejünket, hogy megnézzük ki az. Harry. Ugh.

"Jesszus Harry, legalább kopoghattál volna." Szidja le őt Steph, de ő csak vállat von. " Meztelen lehettem volna vagy ilyesmi." Mondja és Harry nevetni kezd. Steph is rámosolyog, nyilvánvalóan nem mérges a modortalansága miatt, biztos vagyok benne, megszokta, hogy folyton bejárkál ide.

"Nincs semmi, amit ne láttam volna." Viccelődik, mire Tristan ledöbben, míg mindenki más nevet. Én sem találom ezt humorosnak, utálom őt és Harryt együtt elképzelni.

"Oh fogd be." Mondja Steph, még mindig nevetve, majd megfogja Tristan egyik kezét. Az ő mosolya is visszatér és egy kicsit közelebb furakszik a lányhoz.

"Mire készültök srácok?" Kérdezi Harry és leül az ágyamra. Megakarom mondani neki, hogy szálljon le onnan, de csöndben maradok. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy bocsánatot kérni jött, de most már tudom csak azért, hogy a barátaival lógjon, és én nem tartozom közéjük.

"Mi éppenséggel moziba készültünk, Tessa neked is jönnöd kéne." Mosolyog rám Zayn. És mielőtt válaszolhatnék, Harry közbevág.

"Valójában Tessának és nekem terveink vannak." Mondja furcsa éllel a hangjában. Mennyire hangulatfüggő.

"Mi?" Kérdezi Zayn és Steph egyszerre.

"Ja, terveink vannak. Csak azért jöttem, hogy felvegyem." Mosolyog, majd feláll. "Akkor készen vagy már?" Az elmém szinte üvölti, hogy "Nem!", de csak bólintok.

"Nos, majd később találkozunk." Jelenti be Harry és gyakorlatilag kitaszít az ajtón. A kocsijához vezet, és meglep, hogy kinyitja nekem az ajtót. Karba tett kezekkel állok meg előtte.

"Emlékezni fogok, soha többet ne nyissak neked ajtót." Mondja kurtán, mire én a fejemet ingatom.

"Mi a fene volt ez? Tudom, hogy nem azért jöttél, hogy felvegyél. Azt mondtad nem akarsz velem lógni." Üvöltöm. Ismét visszatérünk a kiabáláshoz. Megőrjít, szó szerint.

"Igen, azt mondtam, most pedig szállj be a kocsiba."

"Nem! Ha nem ismered be, hogy nem azért jöttél, hogy engem láss, visszamegyek oda és elmegyek moziba Zaynnel." Mondom, mire ő összeszorítja az állkapcsát. Tudtam. Nem tudom, hogyan érezzem magam a vallomása iránt, de valahogy sejtettem, hogy Harry nem akarja, hogy Zaynnel elmenjek moziba, és ez az egyetlen oka, amiért megpróbál velem lenni. "Ismerd be Harry vagy elmegyek."

"Oké, rendben. Beismerem. Most pedig szállj be a nyavajás kocsiba. Nem kérem még egyszer." Mondja, majd beül az autóba. Annak ellenére, hogy úgy gondoltam nem helyes, beszálltam az autóba. Harry mg mindig dühösnek néz ki, mikor kikanyarodik a parkolóból. Majd feltekeri az üvöltő zenét, túlságosan is hangosra. Odanyúlik és lekapcsolom.

"Ne érj a rádiómhoz." Böki oda.

"Ha egész végig tuskó leszel, nem akarok veled lógni." Mondom és komolyan is gondolom.

"Nem vagyok, csak ne nyúlj a rádiómhoz." Gondolataim visszatévednek arra, mikor ő szétszórta a levegőbe a jegyzeteimet és azonnal ki akarom szakítani a rádiót és kihajítani az ablakon. Ha képes lennék rá, megtenném.

"Miért érdekel, ha Zaynnel megyek moziba? Steph és Tristan is mennek."

"Csak nem hiszem, hogy Zayn a legjobbak a szándékai." Mondja halkan, míg szemei az úton ragadnak.

Nevetni kezdek és ő a homlokát ráncolja. "Oh, és neked igen? Zayn legalább kedves hozzám." Képtelen vagyok abbahagyni a nevetést. Az elképzelés, miszerint Harry meg akar védeni, nevetséges. Zayn barát, semmi több. Pont, mint Harry.

Harry a szemét forgatja, de nem reagál rá. Visszatekeri a zenét, ami szó szerint sérti a füleimet.

"Lehalkítanád légyszíves?" Könyörgök.

Lehalkítja, de bekapcsolva hagyja. "Ez a zene szörnyű" Mondom, amin nevetni kezd.

"Nem, nem az, szeretném megtudni, hogy neked milyen a zenei ízlésed." Mosolyog. Olyan gondtalannak látszik, ahogy az ablakok le vannak húzva és a szél belefúj a hajába. Egyik kezével felnyúl és hátra tűri a haját. Szeretem, ahogyan a haja hátra van túrva. Kirázom a fejemből a gondolatot.

"Hát kedvelem Bon Ivert és a The Fray-t." Válaszolok végre.

"Hát persze, hogy kedveled." Kuncog.

"Mi a baj velük? Elképesztően tehetségesek és a zenéjük csodás." Védem meg két kedvenc bandámat.

"Ja..tehetségesek. Hallottam, hogy képesek elaltatni az embereket." Nevet ki, mire én átnyúlok hozzá és játékosan a vállába ütök.

"Hát, én szeretem őket." Mondom mosolyogva. Ha ilyen játékosak tudnánk maradni, talán még jól is érezhetem magam. "Hova megyünk?"

"Az egyik kedvenc helyemre megyünk."

"Ami hol van?"

"Tényleg muszáj mindent tudnod, ugye?"

"Igen..szeretek.."

"Kézben tartani mindent?" Szól közbe és én csöndben maradok. Tudom, hogy igaza van, de én egyszerűen ilyen vagyok. "Nos, én nem mondom el, amíg oda nem érünk..ami nagyjából még öt perc." Tájékoztat, én pedig visszadőlök a kocsi bőrülésébe. Milyen autó ez egyáltalán?

"Milyen fajta ez a kocsi?" Kérdezem tőle. Muszáj elterelni a figyelmemet arról, hogy nem tudom merre megyünk.

"Ez egy Ford Capri, egy klasszikus." Dicsekszik vele, egyértelműen büszke az autójára. Elkezd mesélni róla, pedig egy kukkot sem értek belőle. Szeretem nézni az ajkát, miközben beszél, ahogyan lassan mozognak, míg a szavak még lassabban hagyják el száját. "Nem szeretem, ha bámulnak." Mondja durván, de egy kicsivel utána elmosolyodik.

"Én..én csak figyeltem." Hazudom, a szám pedig ki van száradva.

Hosszú csönddel teli percek után Harry végre megszólal. "Feltehetek egy kérdést?"

A kifejezés az arcán arra késztet, hogy nemet mondjak, de önkénytelenül válaszolok, "Persze."

"Mit akarsz főiskola után csinálni?" Kérdezi, ami megnevettet. Ez az utolsó dolog, amire gondoltam volna, hogy megkérdezi. Arra számítottam, hogy megkérdezi miért vagyok még szűz vagy miért nem iszom.

"Nos, szeretnék író lenni vagy laptulajdonos, amelyik kézre jön." Valószínűleg nem kéne őszintének lennem vele, mivel csak viccet fog csinálni belőlem. Elég bátornak érezve magam, felteszem neki ugyanezt a kérdést, mire egy szemforgatást kapok tőle, de választ nem. "Azok a te könyveid?" Kérdezem tőle, még ha tudom is, hogy nem fog rá választ adni.

"Azok." motyogja.

"Melyik a kedvenced?"

"Nincs kedvencem."

Sóhajtok, majd észreveszek egy kisebb szakadást a farmeromon. Nem szabadna szakadásnak lennie rajta, mivel még új, de emiatt majd holnap aggodalmaskodom. "Mr. Rogers tudja, hogy ismét egy buliban vagy?" Vigyorog.

"Mr Rogers?" Nem értem.

"A barátod. Ő a legnagyobb kocka, akit valaha láttam."

"Ne beszélj így róla, ő..ő..rendes." Dadogom. Harry kinevet és én felállok. Egyáltalán nem ismeri Noah-t. "Csak álmodhatsz arról, hogy olyan kedves legyél, mint ő."

"Kedves? Ez az első szó, ami az eszedbe jut, amikor a barátodról beszélsz? Ezzel kedvesen unalmasnak hívod őt."

"Ő nem unalmas, nem is ismered."

"Tudom, hogy unalmas. Meg tudom mondani a kardigánjai és papucscipői alapján." Harry feje nevetés közben hátracsuklik, és képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni a gödröcskéit.

"Ő nem hord papucscipőket." Mondom, majd eltakarom a számat, hogy nevessek együtt vele barátom külső megjelenésén. Fogom a vizet és beleiszom.

"Hát már két éve együtt van veled és még nem dugott meg, azt mondanám, hogy egy kocka." Mondja, amire én visszaköpöm a vizet a pohárba.

"Mi a fenét mondtál?" Éppen mikor azt hinném, hogy jól kijövünk, mond egy ilyet.

"Hallottál Theresa." Mosolyog.

"Egy seggfej vagy Harry." Morgom és a félig teli vizes poharat az arcába öntöm. A reakciója pontosan olyan, mint amit reméltem. Teljes döbbenet. Hatalmas kezével letörli a vizet, amint kitörök a szobából. Annyira dühítő, az egyik pillanatban rendes, a másikban már totális bunkó. Áttörekszem a tömegen és újra a konyhát keresem. A düh teljesen elhatalmasodik a hányingeremen, és semmit mást nem akarok, csak egy italt. Ki kell vernem a fejemből Harry gödröcskés vigyorát. Észreveszem Zayn fekete haját a tömegben, így odasétálok hozzá. Egy aranyos, helyes fiú társaságában üldögél, aki épp egy piás üveget tart a kezében.

"Hali Tessa, ez itt a haverom, Louis." Mondja, és bemutat minket egymásnak. Louis rám mosolyog, amit én viszonzok. Louis valószínűleg észrevette, hogy az üveggel szemezek, mivel felém nyújtja. "Kérsz?" Kérdezi, majd átadja. Az ismerős íz égeti a torkomat, újra felhevíti a testemet és pár pillanatra elfeledkezem Harryről.

"Láttad Steph-et?" Kérdezem Zaynt, mire ő a fejét rázza. "Azt hiszem ő és Tristan talán leléptek." Elment? Mi a fene? Jobban kéne, hogy érdekeljen, de vodka teljesen elferdíti az ítélőképességemet és azon kapom magam, hogy arra gondolok, milyen aranyos is lenne együtt Steph és Tristan. Néhány piával később, remekül érzem magam. Feltehetőleg ez az, amiért folyton isznak. Homályosan emlékszem, ahogy megígérem magamnak; soha többé nem iszom, de ez nem annyira vészes. Tizenöt perccel később, Zayn és Louis annyira megnevettetnek, hogy már a hasam is fáj. Sokkal jobb társaság, mint Harry. 

"Tudjátok, Harry egy marha nagy seggfej." Mondom nekik, mire nevetni kezdenek.

"Ja, néha az tud lenni." Ért velem egyet Zayn, majd a karjait körém fonja. Arrébb akarnám mozdítani, de nem akarom, hogy cikis legyen, mivel tudom, hogy nem gondolta komolyan. A percek órákká nőnek és még mindig nem láttam Harryt vagy Steph-et. A tömeg kezd kihalni és én egyre elálmosodom. Ekkor ugrik be, hogy sehogy sem tudok visszajutni a körletbe.

"A buszok egész éjszaka járnak?" Bököm ki nehezen. Zayn vállat von és azt mondja; nem tudja. "Egy perc és visszajövök." Tájékoztatom őket, majd felállok. A vodka hatása ismét rám talál, amint talpra állok. "Ajj, kit látnak szemeim." Mormogom, ahogy Harry göndör feje felbukkan előttem.

"Te és Zayn, mi?" Harry hangjában egy olyan érzelem bujkál, amit nem igazán tudok hova tenni.

"Annyira utálatos vagy! Csak a buszról érdeklődöm." Félrelököm, mire ő karon ragad. Semmi gátlása sincs. "Eressz el Harry!" Egy újabb pohár után kutatok, hogy azt is az arcába önthessem.

"Itt is volnánk!" Sipítozik édesanyám,mikor behajtunk az egyetemi területre.Épp oly jól néz ki,mint ahogyan a katalógusban és az interneten.Az épületek régiek,de elegánsak is egyszerre.Az egyetem nagysága megfélemlítő,de remélhetőleg pár hét után már otthon fogom érezni magam.Az eligazítás nem tart soká,míg én most is egyedül ücsörgök,csakúgy mint általában.Egy látszólag kedves középkorú nő odaadja a kulcsomat,majd utamra ereszt.Már most sokkal szabadabbnak érzem magam,mint az elmúlt tizennyolc évben.

"Látni akarom a szobádat mielőtt elmegyek édes.Egyszerűen nem hiszem el,hogy főiskolás lettél!Az egy szem lányom, főiskolai tanuló,és a saját életét éli.El sem hiszem."Szipogva törölgeti szemeit óvatosan, ügyelve a sminkjére. Noah a táskáimat cipelve követ minket végig a folyosón.

"B22...mi a C részen vagyunk." Mondom,mikor meglátom a nagy,festett B-t a falon."Erre!"Mutatom,majd követni kezdenek.Mázli,hogy csak pár ruhát,egy takarót és néhány kedvenc könyvemet hoztam,így Noah-nak nem kell sok mindent utánunk hurcolni.

"B22"Puffogja anyám. Rettentően magas sarkú cipője nem a legmegfelelőbb ehhez a hosszú úthoz,amit megtettünk.Mikor a kulcsot becsúsztatom az öreg fa ajtóba,az nyikorogva kinyílik,majd édesanyám hüledezve felhorkant.A szoba kicsiny,két apró ággyal és íróasztallal.Majd tekintetem anyám kiakadásának tárgyára téved.A szoba egyik fele zenés poszterekkel van betakarva,főként olyan tetkókkal és piercingekkel díszített bandákéval,akikről még sosem hallottam.A lány,aki az ágyon fekszik, csillogó vörös haja van,szemei erősen kihúzva fekete szemceruzával,és mindkét karja tetkókkal tele.

"Hey"Üdvözöl,miközben rám mosolyog.Mosolya szinte mélyre ásó,számomra túlságosan is."Steph vagyok" Mondja,miközben felül. 

"H..Hey..Én Tessa vagyok"Nyöszörgök.Mire ő kuncogva föláll.

"Isten hozott a WSU-n,ahol a körletek aprók és a bulik óriásiak."

Hátra hajtott fejjel nevet.Anyám pedig tátott szájjal mered rá,míg Noah kényelmetlenül toporog.Steph közelebb sétál hozzám,megszüntetve köztünk a távolságot,majd átölel.Megdöbbent a hirtelen mozdulat,de azért visszaölelem.Kopogtatnak az ajtón,épp mikor Noah ledobja a táskáimat a földre.

"Gyere!" Kiáltja új szobatársam.Az ajtó kinyílik,majd két fiú sétál be rajta.Fiúk a lány körletben az első napon? Talán a WSU nem volt  jó választás.Anyám pedig úgy néz ki,mint aki bármelyik pillanatban összeeshet.

"Hey, te vagy Steph szobatársa?" Kérdezi a szőke,kinek nincs annyi tetkója,mint barátjának,de azért rajta is akad egy pár.

"Um..igen.Az én nevem Tessa." Nyögöm ki sikeresen.

"Én Niall vagyok,és imádni fogod a helyet." Mondja mosolyogva.Mosolya  meleg és csábító,a kemény külseje ellenére.

"Én kész vagyok." Mondja Steph és magához ragadja kis táskáját az ágyról.Tekintetem a barna hajú fiú felé kalandozik.Haja szinte már bongyoran göndör,szemei pedig halvány feketével kihúzva.Szemeimmel fekete pólójára,majd tetkókkal fedett karjaira nézek.Hiába várom,hogy bemutatkozzon,nem teszi meg.Határozottan nem olyan barátságos,mint a szőke barátja.

"Majd látjuk egymást Tessa." Int Niall,majd mindhárman elhagyják a szobát.

"Azonnal egy új szobába költözöl!" Üvölti anyám azonnal,amint az ajtó becsukódik.

"Nem,nem lehet.Rendben lesz anya,lefogadom,hogy alig lesznek itt."

"Teljességgel kizárt,megyünk és szerzünk egy másikat,most.Nem eszel együtt egy olyannal,aki fiúkat enged a szobájába,ráadásul punkokat!" Mondja.

"Anya..kérlek..lássuk meg hogyan alakul.Kérlek." Könyörgöm,mire ő felsóhajt.