#bárcsak...

.

Viszont a mai napig álmodom veled, a mai napig gondolok rád. Tény és való, hogy én ateista vagyok, de ha mégis igaz, amiben hisznek a vallásosak, hogy létezik Isten, a Mennyország.. akkor bizonyára tudod te is, hogy a halálodat követő első pár évben még nem teljesen éreztem azt az ürességet, amit magad után hagytál bennem, és a többiekben. Azt hiszem, ez 13-14 éves koromtól változott meg úgy igazán. Nem vagyok se depis, se depressziós stb. Nem gondolkozom szerencsére azon, hogy jaj de jó lenne meghalni. (Ha bárki olvassa ne vegye magára ha depresszióban szenved, ez csak a műdepiseknek szól.) Kezdem szeretni az életem, sok jó ember vesz körül, akiknek hálás vagyok mindenért. De egyszerűen szörnyű elviselnem a hiányod, és nem csak nekem. Tudom ezzel nem változik semmi, de bárcsak itt lennél... visszaakarunk kapni, papa...

Egy szó, amit Mindenki hallani akar, de csak néhány ember tudja, hogy igazán mit jelent...