#ateoria

Az utolsó mondatokban két helyen is megjelentek az érzésekre való hivatkozások. "Az öntudat a szereteten alapuló megértés." Az éntudatból az érzések visznek ki."

Ez következik a korábbi fejezetekből, bár ez elsőre nem evidens. Itt megpróbálom körüljárni, hogy miként jogos itt az érzésekre hivatkozni a korábban leírtak alapján.

Mindannyian 3 szinten tapasztalunk. Van fizikai, mentális és érzelmi szintünk (1.4.2. fejezet). A fizikai tapasztalás történik az érzékszerveink által. A mentális szinten ezt képezzük le, és kezdünk el vele kombinálni. Az 1.5. fejezetben bemutatásra kerül az éntudat és annak kialakulása, ami pusztán mentális szinten létezik bennünk. Ebből következik, hogy az éntudatból eggyel mélyebb szint segítségével tudunk kijutni, ez pedig az érzelmi szint, és az érzések.

Így a helyére került a fejezet záró mondata, miszerint az éntudatból az érzések visznek ki. Maradt még egy mondat, amit meg szeretnék vizsgálni: "az öntudat szereteten alapuló megértés".

A szeretet egy érzés. A megértésről eddig a könyv alapján azt rakhatjuk össze, hogy az életünk során összegyűjtött tapasztalások, történések tudatosítása a megértés. A tapasztalások gyűjtése, értelmezése eddigi életünk során is mentális szinten zajlott, vagyis a megértésnek túl kell mutatnia a mentális szinten, egyébként csak egy helyben topognánk továbbra is.Vagyis a megértés érzés, nem pusztán mentális tevékenység. Azt mondanám, hogy saját magunk megértésének érzése egy-egy pillanatban a megértés.

Most kezdtem egy könyvet. Az első mondatába épp elkezdtem volna belekötni, amikor elindult annak kifejtése, és mindez néhány olyan kérdéssel indult, ami magával ragadt:

Mi a tudat? Mi a tudatosság? Mi a döntés? Mi a valóság? Hogyan s miért torzul az, ahogyan érzékelem a valóságot? Miként tudok ezen változtatni? Milyen lehetőségeim vannak, és melyek a buktatók a keresés során?