Az útvonal

nem tudom érdemes- e elmenni egyet túrázni. A most hétvégére, legalábbis szombatra esőt mondtak, így persze még jobbn átgondolja az ember, ki akar-e mozdulni. Persze nem vagyok cukorból, így eső ide, vagy oda menjünk. A heti túraválaszték közül végül az Aranyszarvas túrákat választottam. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a rendezőséget nagyon kedvelem, élükön a Főszervező lelkes és kedves köszöntése, akár itt vagy máshol találkozunk, mindig vidámságot hoz. A második oka az hogy hol máshol lehetne jobban elázni, mint egy alföldi túrán. Na jó nem ez az igazi másik ok. A másik ok a szép jelvény és a Kincsem ló évfordulójához is kapcsolható. Most jött ki a film, amit tervezek megnézni, és persze akkor már járjunk ott, ahol ez a legendás ló nőtt fel.

  Reggeli vonatozással telt közel egy óra, míg Tápiószelére értem. A vasútállomástól egy kilóméternyi gyaloglás Blaskovich-kastély a túra rajta. Blaskovich Ernő volt a Kincsem név. Ugyancsak a család nevéhez fűződik a régészeti feltárási munkálatok a környéken, amely a tápiószentmártoni szíkta aranyszarvas megtalálásához veszetett.

Nem véletlen hát, hogy itt kezdődik az 50km-es táv útja, és azt sem, hogy az egész túra a Tápióság ezen szegletét járja be. Mivel reggel már borús volt az időjárás, minden szükséges váltóruhát magammal hoztam, amit a tápiószelei művelődési házban (a túra többi távjának rajtjában és az összesnek a céljában) tettem le. Gyorsan köszöntem a főszervezőnek is, majd elindultam. A város nagyon szép templomai és szobrai érdekesek. Nem sokáig maradunk azonban aszfalton, a jó öreg földutak, homokos szkeérutak váltják egymást. Szerencsére az amúgy süppedő homok most nem okoz gondot, kissé nedves a talaj éppen annyira szívta be a vizet, hogy egy jól járható utat kapjunk. Mindjárt az elején a túrának eleredt az eső, kis cseppekben folyamatosan szemerkélt. A Tápióbicskei csata emlékére emelt szobor, alatta a hősi katonák kriptájával mindig tiszteletet érdemel.

Mindig is megmosolygom, amikor egy aldöldi túrán háromszög jelzéssel találkozok, itt sokat mentünk a sárga háromszög jelzésen. Persze nem kell mindjárt arra gondolni, hogy megmászod a Kékest :D (észre sem vehető).

A délre beígért nagy esőzés megérkezett, és szakadó esőben értem a Kincsem lovasparkba. Sajnos a múzeum ismét zárva volt (mikor legutóbb voltam, szintén így jártam). Azért a csodás lovaspark minden szépségét megnéztem, amennyire lehetett. Itt ebédeltem, reménykedve eláll az eső. Persze nem állt el, de csak azért is felmentem az “Attila dombra” (nem írtam el) , melynek állítólag gyógyító ereje van.

Még vagy fél óráig tartott az esőzés, de lassan elállt. A geodéziai toronynál már ki is sütött a nap. A célban a búrkifli és a gratuláció fogadott. Még a tombolán is nyertem, és ismét egy szép jelvénnyel gazdagodtam. Érdemes megpróbálni ezt a túrát, mindenhol kapsz valamit, persze reméljük legközelebb nem viszi el az eső, azért mégis jobb napsütöttésben túrázni.

This slideshow requires JavaScript.