#alkotas

Erről is akartam írni valamikor: a kreativitásról. A héten sok ilyen oldalt néztem, kerestem, ami a jövő készségeiről szól, illetve azokról a képességekről, amik megkülönböztetnek minket a gépektől (robotoktól, algoritmusoktól), és mindig a kreativitásnál lyukadtam ki. Érdekes belegondolni, de többek között ez a képességünk tesz minket emberré. De mi is az a kreativitás? Rákerestem, ezt a definíciót találtam: 

“Az alkotókészség (kreativitás) a személyiségtulajdonságok, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást, és emellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul.”

És tessék, vissza is tértünk az alkotáshoz! Ez az a tulajdonság, ami benned mindig is megvolt. Sosem voltál és vagy elégedett a status quo-val, ahogy a dolgok állnak. Látod, miként lehetnének jobbak, szebbek, hatékonyabbak, és akarod is, hogy azok legyenek. Ez egy olyan személyiségjegy, amit őrizz meg és gondozz, mert ez tesz azzá, aki vagy. A folyamatos alkotás képessége, és az, hogy képes vagy úgy nézni egy rendezvényt, egy írást, egy ételt (vagy akár a hétköznapokat), hogy nyomot akarsz hagyni bennünk, téged jelzőket. A kreativitásnak nem kell mindig grandiózusnak lennie, nem ez a cél. Látványos egy épületet megtervezni, igen, magával ragadó egy könyvet olvasni, igen, de épp ilyen fontos, hogy a hétköznapjainkban is alkossunk, a saját örömünkre, amit sokszor csak a társunk vagy a családunk lát. Imádom, amikor születésnapomra egy saját kézzel rajzolt Czikkcakk képpel leszek gazdagabb, örömmel teszem ki a karácsonyi fadíszeket az “adventi koszorúmhoz”, vagy épp élvezem a te fejedben megszületett rendezvények fényét, legyen az a 31! vagy az ŐFM. Sok szónak is egy a vége, neked nem kell aggódnod a következő évtizedeket felforgató digitalizáció és automatizáció miatt. 

Őrizd meg ezt a lángot, az alkotás szeretetét, és maradj meg ilyen kis Julósnak a következő harminc évben is, mindannyiunk örömére!

Most is hoztam egy szösszenetet, ami szerintem a kreatív írás egyik csodálatos példája:

Parti Nagy Lajos szösszenete, avagy az egyszerűség zsenialitása

Valami régi francia film részlete, Truffaut. Ketten beszélgetnek, s egyikük pironkodva közli, hogy regényt ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím. 

- Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok? 

- Nem, néz bambán ez a filmbéli regényíró, dobok azok nincsenek. 

- És trombiták? 

Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult: 

- Hát, az igazat megvallva, trombiták se.