



#ao3#writeblr#ao3 fanfic#writing community#archive of our own
seen from T1

seen from United States

seen from Malaysia

seen from T1
seen from Maldives

seen from United States

seen from United States

seen from T1
seen from United States
seen from China

seen from United States
seen from United States
seen from China
seen from United States

seen from T1

seen from T1

seen from Australia
seen from India

seen from T1

seen from United States

Anya is live and ready to show you everything. Watch her strip, dance, and perform exclusive shows just for you. Interact in real-time and make your fantasies come true.
Free to watch • No registration required • HD streaming
(2011) @gabormszoke @potihu #potihu #alkotás #alkotas #sculpture #nikonphotography #nikon #budapest #budapesthungary https://www.instagram.com/p/B-iVeoEhH-7/?igshid=1f6r10ow35yqs
Pár szó a kreativitásról
Erről is akartam írni valamikor: a kreativitásról. A héten sok ilyen oldalt néztem, kerestem, ami a jövő készségeiről szól, illetve azokról a képességekről, amik megkülönböztetnek minket a gépektől (robotoktól, algoritmusoktól), és mindig a kreativitásnál lyukadtam ki. Érdekes belegondolni, de többek között ez a képességünk tesz minket emberré. De mi is az a kreativitás? Rákerestem, ezt a definíciót találtam:
“Az alkotókészség (kreativitás) a személyiségtulajdonságok, gondolati- és gyakorlati-cselekvéses képességek sajátos összerendezettsége a személyiségen belül, ami lehetővé tesz valamilyen szintű alkotást, és emellett még viselkedésben, magatartásban is megnyilvánul.”
És tessék, vissza is tértünk az alkotáshoz! Ez az a tulajdonság, ami benned mindig is megvolt. Sosem voltál és vagy elégedett a status quo-val, ahogy a dolgok állnak. Látod, miként lehetnének jobbak, szebbek, hatékonyabbak, és akarod is, hogy azok legyenek. Ez egy olyan személyiségjegy, amit őrizz meg és gondozz, mert ez tesz azzá, aki vagy. A folyamatos alkotás képessége, és az, hogy képes vagy úgy nézni egy rendezvényt, egy írást, egy ételt (vagy akár a hétköznapokat), hogy nyomot akarsz hagyni bennünk, téged jelzőket. A kreativitásnak nem kell mindig grandiózusnak lennie, nem ez a cél. Látványos egy épületet megtervezni, igen, magával ragadó egy könyvet olvasni, igen, de épp ilyen fontos, hogy a hétköznapjainkban is alkossunk, a saját örömünkre, amit sokszor csak a társunk vagy a családunk lát. Imádom, amikor születésnapomra egy saját kézzel rajzolt Czikkcakk képpel leszek gazdagabb, örömmel teszem ki a karácsonyi fadíszeket az “adventi koszorúmhoz”, vagy épp élvezem a te fejedben megszületett rendezvények fényét, legyen az a 31! vagy az ŐFM. Sok szónak is egy a vége, neked nem kell aggódnod a következő évtizedeket felforgató digitalizáció és automatizáció miatt.
Őrizd meg ezt a lángot, az alkotás szeretetét, és maradj meg ilyen kis Julósnak a következő harminc évben is, mindannyiunk örömére!
Most is hoztam egy szösszenetet, ami szerintem a kreatív írás egyik csodálatos példája:
Parti Nagy Lajos szösszenete, avagy az egyszerűség zsenialitása
Valami régi francia film részlete, Truffaut. Ketten beszélgetnek, s egyikük pironkodva közli, hogy regényt ír, illetve írt, s már csak egy gondja lenne őneki, a cím.
- Az szép, bólogat a másik, a regény az nagyon szép dolog, s naná, hogy fontos a cím, kifejezőnek lennie, pontos jellegűnek, egyszersmind felhívónak, bizony, fontos az. Hanem lennének-e benne dobok?
- Nem, néz bambán ez a filmbéli regényíró, dobok azok nincsenek.
- És trombiták?
Szerzőnk szeme felhős, gyapjasan borult:
- Hát, az igazat megvallva, trombiták se.
- Akkor, kedves Louis, legyen a címe Se dobok, se trombiták!