#abuzus

Jól vagyok. Keményen megdolgoztam érte. Megérdemlem. Amíg várod az igazságtételt, addig nem tud megtörténni, mert ballasztként benne vagy. Akkor történik meg, amikor már teljesen érdektelen. Egy nap rácsodálkozol valamire: jaaaa... *és felkacagsz* olyan nyilvánvaló, annyira jellemző. Ennek kellett történnie. Így van rendben minden.

Ha bántalmazva érzed magad, akkor bántalmazva vagy. Ezt nehéz elfogadni néha, mert még annak a lehetőségét, a gyengeség vagy a tévedés látszatát is megtagadjuk magunktól. Pedig annyira egyszerű: egy megfelelően működő kapcsolatban a kapcsolaton belül keresed a megoldást, és biztos vagy benne, hogy ott is van. És valóban ott van! Azok a problémák, amik nem megoldhatóak vagy nem ritkíthatóak, azok rendszerszintű problémák, amik nem megoldhatóak a kapcsolaton belül. De szakemberrel megoldhatóak, ha mindketten akarják – vagyis, a probléma kezelése a kapcsolaton belül marad. Közös akarás. Ha bántalmazva érzed magad, akkor alap, hogy nem tudod, nem érzed, hogy a kapcsolaton belül meg tudod oldani a problémádat. A bántalmazást pont ugyanúgy be tudjuk azonosítani, mint a szerelem vagy a harag vagy más érzést, csak nem akarjuk. Mert senki sem szeretné magát bántalmazottnak látni. Mert az nem csak a bántalmazóra bélyeg. A bántalmazott másfajta bélyeget kap: miért nem látta, miért nem mozdult? Miért viselte el? Miért hülye?

Jut eszembe: Az egyik legnagyobb áttörés az, amikor sok évnyi nyűglődés és kínlódás után rádöbbensz, hogy akit mindennél jobban szerettél, akiben bíztál, akire felnéztél, akiért tűzbe mentél volna, ő nem melletted van, hanem ellened. Mindegy mi az oka. És amikor ezt felismered, onnantól minden rém egyszerűvé és érthetővé válik.

A maradék idő mindennél fontosabb.