Ólom
Annyi hĂłnap vitatkozás után megadtuk magunkat a sorsnak, A gyerekkori traumák tĂ©ged hĂşznak, engem messze tolnak. SzerettĂĽk Ă©s bántottuk egymást minden lĂ©tezĹ‘ mĂłdon, HűsĂ©gesre csaltuk egymást, egymás nyakán voltunk Ăłlom. Ez jutott hát, nĂ©hány boldog pillanat, A bal szemed melletti anyajegy a szĂvemben örökre ittmarad.













