VĂĄmsorompĂł sĂĄv
ĂsszegubĂłzva fekszem, EgĂ©sz lĂ©nyem lett a lelkem. MegrövidĂŒl a vĂ©gtelen, S lelked magam körĂ© kĂ©pzelem. Hogy vĂ©desz, hogy Ăłvsz, Hogy Ășjra megcsĂłkolsz, Hogy lila foltokat hagysz a vĂĄllamon, Hogy fĂ©lresimogatod a bĂĄnatom. Több vagy, mint remĂ©ltem, S ha nem akarsz, megĂ©rtem. S ahogy a fĂĄkrĂłl a levĂ©l is minden Ă©vben lehullik, RemĂ©lem ez a szerelem is, Ășgy mint a többi csendben elmĂșlik.














