#11-11

Az is igaz, hogy nem vagyok és soha nem is voltam szerelmes ebbe a barátomba. Az is igaz, hogy ő se belém, bár egyszer mondta, hogy megdugna, ha úgy alakul, de ő valójában szinte bárkit, ínséges idők vannak. Nagyon röhögtem ezen és nagyon rendben volt. Hogy hogyan tud működni barátság férfi és nő között? Úgy, hogy a kulcspontokon nincs egybevágóság. Nem vagyunk egymás lehetséges boldogabb jövője. Érdekel-e, hogy mit gondol a világról? Hát, nem nagyon. Ha el akarja mondani, meghallgatom, ha nem nagyon kerek még szólni is tudok hozzá valamit, de az érdeklődéshez kell valami olyan érzés, hogy ő többet tud, előrébb jár, nagyobb merítésből szűri le a tapasztalatait. De az se jól fejezi ki a dolgot, hogy nem érdekel ő, mert annyira más az ő világa, hogy közben mégis érdekes a lénye, mintha egy kicsi lyukon néznék be valahova és ott meg színes dolgokat látnék. Nem tudom semmivel sem támogatni mert semmit sem fogad el amit mondok. Annyi a támogatásom, hogy vagyok. Egy normális emberi kapcsolat szobra. Néha elég keményen fogalmazunk, hiszen ő alapból nyersen fogalmaz. Sose sértődök meg, ha azt mondja, hogy nincs igazam vagy nyilvánosal lehülyéz. Nem mondom, hogy jólesik, mert azért az önérzetem ugrabugrál egy kicsit, de basszus, nehogy már az egom győzzön! Aztán tegnap Logannel volt egy vitám. Úgy döntött kikövet, és örüljek, hogy nem tilt le a picsába. Aztán hosszan leveleztünk és valami teljesen érthetetlen vita alakult ki. Próbáltam valahogy megérteni, hogy a mi, amúgy elég szoros, kapcsolatunkban hogyan lehet ezeket a dolgokat értelmezni. Nem fér bele, ha nem értünk egyet? Nem fér bele, hogy a konfliktusokat kibeszéljük? Muszáj bántani a másikat és muszáj megbántódni amikor ő akarja kifejezni magát? Úgy alakult, hogy elmondtam egy régi sérelmemet. Mert felhozta, hogy valamikor én is kikövettem őt. Iszonyatosan felszabadító volt beszélni róla. Csak utána jöttem rá, hogy mennyire fuldokoltam a dologtól nem is tudom már legalább egy éve, ha nem több. Persze az jött ki, hogy én vagyok a hülye, hogy nem úgy volt, baromságokat beszélek. És hogy én most újra meg újra megsértettem őt. Azzal sértettem meg, hogy elmondtam az élményemet arról, hogy miközben velem nem beszél és ugye ki van mondva, hogy nem szerelmes belém, mi csak barátok vagyunk, és közben valaki mást kitüntet a figyelmével, akkor ez bizony úgy néz ki mintha ott épülne valami. Barátság, szerelem, párkapcsolat. És mivel szégyellem a féltékenységemet, inkább nem is akartam látni az egészet. Hozzáteszem én ezt akkor is elmondtam, ha nem is így, de elmondtam, hogy nem esik jól, hogy ignorál engem miközben két kézzel szórja a lájkokat szegény rászoruló magányos csajoknak. Nem volt erre normális válasz akkor sem. Persze, mi lett volna a normális válasz? Mondjuk az, hogy amit amúgy felhoz nekem beszélgetésben, hogy olvasta ezt meg azt azt belájkolja oszt jónapot. De gondolom a napi lájkadag ki van számolva és akivel amúgy is beszél arra minek pazarolni. :/ :D Persze, ha a korábban felemlegetett haverom építget egy kapcsolatot, akkor még alá is lapátolok, ha rajtam múlik. Hiszen szeretném, ha boldog lenne, és nem ragaszkodom hozzá, hogy velem legyen boldog, sőt! Én meg a magam szerelmes kis nyomorával mit tudtam volna tenni? Kikövettem, hogy ne fájjon. A vége a vitának elég hülyén jött ki. Ha bolond lennék, azt gondolnám, hogy Logan féltékeny. De nem az. Csak bosszúálló. Ez valójában fájdalmasabb, mint a szavak amikkel ütni akart. A forgatókönyv az, hogy ilyenkor egy ideig nem beszélünk egymással. Eh, bolond dolog ez az egész. Tudom mit mondana a pszichológus. Szakadjak már le. Pazarlom az időmet, az energiámat. Hiába, mintha a karomat akarnám letépni. :( :(