#10-14

[Ref: Avids SBK stream on 10-14/2025]

Avid: Owen killed 2700 people

Leg: That was Owen.

Leg: And I can fix him.

Avid: ...

Nézem ahogy az asztalon szexisen végigmászik a csaj, a férfi mosolyog és... nem találja röhelyesnek, bár abból a nézőpontból, ahol ő van, igazán nevetségesen hathat a felé közeledő nő. Ugyanez a vicces gondolatom van attól is, ha eszembe jut egy képről, hogy hazaér a pasi a vakolásból, és ha a ruhaája nem is koszos, de izzadt, éhes, kurvára fáradt és erre a padlón pucsító nő fogadja meztelen punciva. BIZTOS, hogy egyből ráugrik. Jó, ezeknek a dolgoknak a valóságban van felvezetése, egy sor intim SMS, és felajzó képek küldözgetése, és amikor erre sor kerül, már biztosan alig várja a kőműves, hogy letépje magáról a ruhát és meghágja az asszonyát. Nem tudom, a férfiak is szoktak ilyet, hogy egész nap mennek az üzik, hogy úgy megbaszlak, hogy a füleden folyik ki a geci és hasonlók, aztána mikor hazaér a csaj a cekkerekkel, akkor a pasi ott ül, a lába felrakva az asztalra és az álló farkán egy piros masni van? Biztos nem vagyok kellően ráhangolódva ezekre, mert tényleg nem hiszem, hogy ezeket a hátköznapokba ilyen cinikus gondolatokkal be lehet illeszteni. Pedighát, néha nekem is jár mindenféle a fantáziámban, hogy ha úgy lenne, akkor hogy lenne. De amióta tumblizom, csak a napoban láttam egy képsort egy igazi szeretkezésről, amibe beledobbant a szívem, hogy istenem, hogy szorítja magához, mennyire akarja érezni, beleveszni, mennyire szeretheti... pedighát, azok is csak pornószínészek, csak talán máshogy. A jó kapcsolatban van egy titkos szoba, a közös vágyak és közös megvalósulások szobája. Hogy ezekről lehet-e beszélni nyilvánosan, nem tudom, én nem tenném, mert az pont ilyen mint az asztalon mászó nő. Innen kívülről nézve, nőként, ez bizony csak vicces, és kicsit valahogy szánalmas, mert rá fog gyalogolni a ruhájára és orraesik. Nem baj, ha valaki beszél a hálószobatitkokról, mert sokszor sokaknak infó, megerősítés és oldja a gátlásokat is és felszabadító tud lenni. Be kell látnom én az a fajta vagyok, akit táncba lehet vinni, rá tudok hangolódni a másik igényeire, de egészen biztosan csak akkor másznék végig az asztalon, ha erre külön felszólítanak és biztosítanak róla, hogy ez és csak ez az a dolog amitől a másik a saját mellkasára élvez de azonnal. Magamtól ezt a mászást nem élvezném. Nehezen is cihelődnék fel az asztalra, szóval ezt a részt se látom magam előtt nevetés nélkül. Vajon Logan mit szólna az ilyenhez? Baszdmeg, a saláta kilötyög, ne csináld már, belehullik a hajad a spagettibe! :D :D :D Neeem, biztos van akinek az asztalon csúszása boldoggá tenné. De nem is ez a lényeg, mert valójában csak szórakozom, holnap máshogy gondolom majd az egészet, és rám talál az, akivel közös vágyaink lehetnek. Vagy nem.

párszor szarul lelkileg és/vagy fizikailag, de ez az elmúlt pár nap ez mindent vitt. Vasárnap délután hazaérkeztem egy vidéki tréningről és olyan érzés volt, mintha minden egyszerre szakadt volna a nyakamba. SOHA TÖBBET nem lesz az ami volt. Nem lesz közös munka, se együttgondolkodás, se küzdelem, se összenevetések, se harcok, se sértődések, se erőnfeletti megpróbáltatások. Nem lesz az a valami amitől ugyan szabadulni akartam, de mégiscsak meghatározója volt az elmúlt hat évnek. Jöttünk hazafelé Logannel, és a kocsiban ahogy beszélgettünk... az az érzés messze túl volt a számomra megnevezhető dolgokon. De ha egy pszichológusnak el kéne mondanom, hogy mikből állt ez az érzés... mintha ezer éve házasok lennénk és rácsodálkoznék, hogy még mindig vonzónak tartom és még mindig tudom szeretni.

Kaptam egy érdekes cikket egy barátnőmtől. Be is linkelem ide, mert érdemes elolvasni.

Érdekes cikk a megmentő szerepről

Elgondolkodtam, hogy hogyan is volt ez velem egy-két évvel ezelőtt és miért volt úgy most meg miért van máshogy. Megpróbálom értelmesen elmesélni (hozzáteszem, rohadt nehéz, mert olyan önvallomások vannak benne, amitől az embernek kiszárad a szája és legszívesebben bebújna az asztal alá, hogy a terítő alól kukucskáljon, reménykedve, hogy nem látja senki.) Adva van egy koravén gyerek (ez vagyok én), akiből egy narcisztikus anyának dolgozó hamupipőke válik, akkor ugye kész is az érzékeny felület. Ha szeretsz valakit, akkor boldoggá akarod tenni. A saját szükségleteid alapból nem fontosak, megszoktad, hogy mellőznek, háttérbeszorítanak, adott esetben megaláznak, mindig becsapnak, elárulnak, és közben azt mondják, hogy szeretnek és fontos vagy. Ez a  csomag amit cipelek gyerekkorom óta, de amit csak késő felnőttként fogtam fel, és a feldolgozás része még nincs lezárva. Tulajdonképpen hálás lehetek érte anyámnak, hogy e mellé a csomag mellé kaptam egy baromi nagy adag „mi mindent kibírunk és megcsináljuk amit akarunk” üzenetet is. Vagyis, velem bármit meg lehet tenni, én felállok, mint a keljfeljancsi. (Pfff... ki álmodott róla gyerekkorában, hogy keljfeljancsi legyen? Igaz, én királykisasszony se akartam lenni. Villanyszerelő... az igen. Meg író meg rajzoló. A villanyszerelés nem lett az erősségem :( :( ) Kerülgetem itt a forró kását... Szóval néhány éve tényleg megszállott módon meg akartam menteni egy pasast. Ha nem jelentkezett egy napig, pánikba estem. Most halt oda, most van baja, most nem tud rám számítani éppen. Ha rossz kedve volt, pánikba estem. Ha paraszt volt, jajj szegény tiszta görcs. Dehát mondta is, a depressziója, a démonai, a faszom tudja milye, hát szegény de kurvára magányos, de kibaszottul szar lehet neki, hiszen én is magányos vagyok, tudom milyen az, ha az emberről nem gondoskodik senki, nem számít senkinek, nem ismerik el, nem tisztelik és sosem élheti meg, hogy valakinek a világon mindennél fontosabb, és tényleg, igazán elfogadják minden szarral együtt. Ahogy egy szülőnek kellene szeretnie a gyerekét. Na, majd én! Mert azért én nagyon tudok szeretni.  Szegény pasas kézzel lábbal tiltakozott a gondoskodás ellen, ne foglalkozzak vele, ne, ne, semmitse! Közben folyamatosan sikoltozott, hogy milyen magányos, milyen fos az élete, hogy fog egyedül megpusztulni. Jézusmária, hát ez még azt se látja, hogy van kiút! Mentsük meg izibe! Hát mekkora szerelem ez, ez a lehetsz te bármilyen én látom a rejtett kincseidet! Kinek van ilyen csodálatos megmentője, mint én? Hát senki másnak! Mekkora ajándék ez a sorstól! Vedd már észre, hogy a sors kegyeltje vagy baszki! Közben persze ott volt egy rakás külső tényező, korunkbeli öngyilkos, váratlan infarktus, és a saját életközépúti válságom érzelmi hullámvasútja. Szóval nagyon ki voltam hegyezve erre a dologra. Persze, utólag kurvára röhelyesnek tűnik. És ezen az sem változtat, hogy ezt az egészet anyám gyakoroltatta be velem. (nem hívsz fel, nem törődsz velem, jajj tegnap is rosszul voltam, az éjjel is, nem veszi fel a telefont, a teljes kétségbeesésig túráztatom magam, és rohanok persze, hogy ott legyek vagy ha nem rohanok, akkor gyötrődöm a lelkiismeretemtől és a borzalmas fantáziaképektől, hogy éppen meghal) Hogy a pasas miért sikoltozott, azt nem tudom. Talán nem volt más ez, mint egy „Lányok írjatok”, csak a sikoltozás inkább az „Anyák, írjatok” hatást keltette. Tényleg szégyellem magam így utólag. Meg nagyon röhögök magamon. De legutóbb, amikor belekezdett, már mondtam neki, hogy egy éve még bedőltem volna ennek a szövegnek, de ma már nem. És az anyáskodás nem szerelem. Persze, benne van mindkettőben, hogy az ember szeretné boldognak látni a másikat. A megmentésbe meg az is, hogy ÉN milyen nagyszerű vagyok, aki ki tudja vezetni a másikat a mocsárból, meg tudja változtatni az életét, napsugarat, szivárványt és célokat tud varázsolni. És egy ilyen túlélőcsomaggal ami az enyém, én ragaszkodom ahhoz, hogy nem adom fel a megmentést, hát nem adhatom fel, mert az kudarc! A kudarcot meg nem viselem el (mert azért megalázás jár). De az elmúlt pár évben már sikerült annyi sikerélményt gyűjtenem (nem megmentés területen), hogy ha orvos lennék hazaengedném magam, hogy teljes gyógyulásomig otthonomban lábadozzak. Már nem akarom megmenteni. De tényleg igaz, felnőtt ember, felelős a saját életéért. Joga van elbaszni is, joga van sikoltozni is. Ahhoz is joga van, hogy kinevessen engem a viselkedésemért. Bár akkor azért nem baj, ha magába mélyed egy kicsit, hogy minek is sikoltozott? Hát, nem engem várt. ja, és persze nincs szüksége rám.

Hogy is van a mondás? A gyerek azt szereti, akire szüksége van, a felnőttnek arra van szüksége, akit szeret. Van egy záradék. A pasas, szerintem, szintén megmentő szindrómás, csak neki magasabb az ingerküszöbe. Hoppá! Erre varrjatok gombot!

Hyperlite Murray Mens Wakeboard 150 W/Session Bindings Blue/White (10-14) Product Description & Features: Brand: Hyperlite Manufacturer: H.O. Sports, Inc. *** Estimated Price: $578.98 + CLICK HERE for more product details including updated prices, images & customer reviews Affiliate Disclaimer: As an Amazon Associate, I earn from qualifying purchases. AZNVx6.2 Wakeboard Package

Hyperlite Rusty Pro Mens Wakeboard 143 W/Team OT Bindings White/Black (10-14) Product Description & Features: Brand: Hyperlite Manufacturer: H.O. Sports, Inc. *** Estimated Price: $498.98 + CLICK HERE for more product details including updated prices, images & customer reviews Affiliate Disclaimer: As an Amazon Associate, I earn from qualifying purchases. AZNVx6.2 Wakeboard Package