#07-01

Azon gondolkodtam, hogy vajon személyiségtorzító vagy személyiségformáló hatása van annak, ha az ember hosszasan van egy érzelmileg nehéz helyzetben? Bizonyos tekintetben úgy érzem, hogy rosszabbik énemet hozza ki belőlem a helyzet, mivel a pozitív oldal nehezen vagy semennyire sem töltődik, a negatív könnyebben előtérbe kerül. (Bennem két farkas létezik, az egyik harap, másik simul. Melyik él túl? Amelyiken nincs lánc, bazdmeg!) Közben a rengeteg kérdés, a rengeteg szembenézés, mérlegelések, megértésretörekvés, a traumák, az őszinteség mégis formálja a személyiséget vagy inkább csiszolja. Vagy ez az eredendő beállítottság ami felszínre tör mindenképpen, a mag, hogy nem tudok megkeseredni, se bosszút állni (mintha lenne egy titoktartási záradék, hogy nem járatjuk le a másikat csak azért mert valami fáj), hogy nem simán túlélési ösztönöm van, hanem valami őserő, mint a járda résében csírázó mag, ami élni akar. Egyik nap az jutott eszembe, hogy az a férfi, akivel összejövök, olyan tekintetben nagyon megszívja majd, hogy egy érzelmileg megengedő közegben valószínűleg csak bőgni és bőgni és bőgni fogok, mert akkor merem majd igazán átérezni, hogy milyen nehéz volt ez az egész.

A másik, amire nem tudok nem gondolni, hogy létezhet-e az, hogy a másik ember, ha tudná azt ami bennem lejátszódik, csak pislogna, hogy nahét, ő ezt nem gondolta egy percig se. Vajon mennyire látszik kívülről a szerelem vagy a változások vagy az egész zsák amit cipel az ember? Figyel-e egyáltalán bárki annyira, hogy bármit is észrevegyen? Egy iskolányi közös ismerősünk van, és soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy mi miért nem vagyunk együtt. Azt nem tudom, hogy Logantól megkérdezte-e valaki. Mondjuk, én örülök, hogy nem kérdeztek rá mert nekem nincs olyan frappáns válaszom, mint neki: nem vagyok belé szerelmes.

スマホは、只今、瀕死状態の充電中です。

☕️𓈒 𓂂𓏸 皆様✨すみません。(⋆ᵕᴗᵕ⋆).+*ﾍﾟｺ

A very flexible glec for @frostynoten on twitter (not having a tumblr)

Szóval, keresem azt a férfit, aki a rizst félig nyersen vagy megégve szereti. És akkor már.... Csöcsös macák képei közt röfög, de őszintén csak velem beszél, nem hőbörög. Vigyáz rám, szóval sem csap oda, féli a haragom, bár nem látta még soha. Keze ügyes, a farka formás, és a golyói, szépek na, de tudja, nekem fontos a gógyi, mert a lankdat farok idővel állandó is lehet, de beszélni, beszélni, beszélni minden nő szeret. Kivéve aki nem, de annak más pali kell, most arról beszélünk, aki az én szívem rabolja el. Nem teszi meg, hogy mással kuncorog, engem meg le se szar, oda se morog. Megismerve őt, a legbelső, az igazi énje, ami a szerelemben elém terülne, az édes, egy naiv gyerek, csupa nevetés, öröm és tündérmese, semmi gonosz felvetés. Ezt a titkot csak én ismerem majd, és minden kaland felett összemosolygunk, hogy egymás nélkül éltünk – bolondok voltunk.

Két történetet tudtam volna végigjátszani. Az egyikben a három sorból a középsőn ülök, egész úton alszom vagy csetelek Logannel (várom, hogy válaszoljon), mert könyvet elfelejtettem vinni, közben szókeresőzöm. A helyszínen láthatatlanul beleolvadok a csoportba és mindenre azt mondom, ezt én tudom, igen, ismerem, láttam ilyet vagy olvastam róla. Meleg van, rohadtmeleg van, zaj van, miért csak az emeleten van klotyó, miért állunk a napon? miért nem hozzák már az ebédet és mikor megyünk már haza? De nem ez történt mert megrettentem attól, hogy a kocsi hátuljában majd nem kapok levegőt, úgyhogy a főnököm főnöke (nagyobbfőnök) mellett ültem elől és kétszer három órát beszéltem. Beszélgettünk. Először szakmáztunk, aztán család, vallás, politika, értékrend, élet és halál. Ha randi lett volna, azt hiszem elégedett lennék. Értelmes, nyitott, öniróniával meg egészséges értékrendel megáldott pasi, akinek vannak céljai, van életereje. Amúgy, arról lehet tudni, hogy stabil párkapcsolatban él, hogy többször említette a feleségét, hogy beszélték ezt meg azt, csinálják ezt meg azt, gondolkodtak ők is azon... érezni, hogy a felesége szerves része a belső világának, nem csak úgy fizikailag van jelen az életében. Majd az ebédnél a cégvezetéssel szemben ültem és szóvaltartottam őket különböző szakmai témákkal. Meg nem szakmaiakkal is mert mindenfélét kérdeztem amire ők büszkén elmondhatták, hogy milyen szuper a város ahol élnek, milyen klassz a cégük és mi elismerően reagáltunk mindenre. Pozitívan kérdeztem, pozitívan tudtak reagálni. Persze végig a gyárban is hoztam ezt a formát. érdeklődő, elismerő, kipróbáló, pozitív. (csendben tudok maradni, ha más beszél) Minek csináltam ezt az egészet? Mert unatkoztam volna különben. ha nem kaparom elő magamból a lelkes érdeklődő kislányt, akkor unatkoztam volna. Sajnos az elegáns úrinő decensen és némileg szexin tárgyal, ez a szerep nekem nincs meg. irigylem azokat, akiknek van ilyenjük, ismerek pár hivatalnok csajt. megjelennek, karcsúak és barnárasültek (+ezeknek mindig nagyon szép lába van) egy rakás adatot tud kívülről, tud olyan szexisen kommunikálni, hogy megérinti idegenek karját, hátrarázza a hajkoronáját (ezeknek mindig fekete haja van, esetleg göndör) és körömcipőben járnak ami összenyomorgatja a lábujjaikat, aztán öregkorukban rettegve nézed a strandon a létrejött képződményt a lábfejük végén, de többnyire ott is elegánsak, de nem mennek vízbe a hajuk miatt, csak napoznak. Irigylem-e őket? Dehogy! Csak mesélek. A boldog embereket irigylem. Én most ebben az apró pancsolómedencében elértem azt, hogy jövőhéten a nagyfőnököm le akar ülni velem beszélgetni, hogy hogyan alakítsuk a két főosztály közötti kommunikációt. A kollégáim meg a nap végére azt mondták, hogy elképesztő pozitivitásbomba vagyok. Elfáradtam ebbe a nagy pozitívkodásba. Sokat kivesz az emberből. :D

Hát simán. Persze a legtöbb ember úgy gondolja, hogy ő soha nem hazudik, de amúgy a kutatások szerint naponta 180-200 alkalommal mondunk valami valótlanságot. Minden marketing hazugság, ha úgy vesszük, hiszen kidomborítja az ember a jót, és ha bevallja is a rosszat, próbálja enyhíteni, elfogadhatóvá tenni. Hazudok-e, ha azzal megkárosítom a másikat? Soha. Még el se hallgatok dolgokat, ha tudom, hogy a másik máshogy döntene, ha tudná az adott dolgot. Mert azt is hazugságnak tartom. Nem hitegetek senkit. Nem tudok úgy eladni lakást, tárgyat, hogy nem hívom fel a figyelmet azokra a hibákra amiket majd javítani kell. Nem hazudok szeretetet, szerelmet, orgazmust, ha nincs. Nem mondom senkinek, hogy szép a gyerekeke, ha szerintem ronda. Olyankor lelkendezve azt mondom, hogy “de picike, de aranyos”. Hátmert az igaz, szépnek viszont nem szép. De amúgy hazudok, persze, ha arról van szó, hogy a tények egy picit oldalról nézve másabbnak tűnnek és ez valakinek hasznára lehet. Nem is szánom-bánom, hogy hazudok, mert a szabály bennem él. A másik embert ne károsítsa meg az, ha felületes vagyok, ha tódítok, ha szépítek vagy nem mondok ki dolgokat. Megjegyzem, magának meg mindenki hazudik dolgokban, ez elkerülhetetlen, csak nem hazugságnak mondjuk. A hazugság ugyanis feltételezi a szándékosságot. Hogy tudom az igazat, de nem mondom ki vagy direkt mást mondok. Eddigi életemben, akik fennen hirdették, hogy ők sosem hazudnak, na ők akik a legkíméletlenebb manipulátorok és hazudozók voltak. Az emberek többsége addig nem foglalkozik az igazsággal meg a tényekkel amíg bíróságon nem kell felelni értük. Valaki számára mi is hazugok vagyunk mert késtünk a találkozóról, mert azt mondtuk, hogy az a ruha kék pedig türkiz, hogy megcsináljuk aztán mégse csináltuk, megcsaltuk mert mást hitt,stb stb. valamikor biztos vétettünk. Képzeljük el, hogy a kommunikáció egy vastag réteg, ami itt van, kering körülöttünk. Minden belefér és semmi sem valódi benne, minden megnyilvánulást szét lehetne szedni ízekre, megnézni, hogy mit akart, miről szólt, miért lett kimondva vagy kiposztolva, mindennek millió értékmérője van, szóval egyetlen szó is egy pufi információcsomag és ebből van sokmilliárd. A kommunikációs réteg alján súlyos, fekete, kellemetlen, fájdalmas, gonosz, bántó, rossz dolgok vannak. Csupa ártalmas hazugság, ami biztosan megkárosít. A tetején súlyos, jéghideg, kellemetlen, nehezen emészthető igazságok, drámai szembesülések vannak. Ha lemerülünk a sötétbe, mert lehúznak minket, az szörnyű. Ha felemelkedünk, hogy a tiszta igazságról beszéljünk, az fájdalmas lesz nekünk is. Leginkább a középtájon érezzük jól magunkat. Kicsit hazudunk, hogy szeressenek minket, kicsit hazudunk, hogy valami vélt vagy valós előnyhöz jussunk, de közben nem gondoljuk, hogy hazugok vagyunk, mert jószándékú, empatikus embernek tartjuk magunkat, akik nem akarnak senkit megkárosítani vagy bántani, a többieket se lentre nem tapossuk, se fentre nem toljuk, mert tudjuk, hogy mindkettő szar. Nyilván azért tudjuk, mert jártunk ott.

Wallace (Wally) Amos, Jr. (born July 1, 1936) is an American TV personality, entrepreneur and author from Tallahassee, Florida. He is the founder of the "Famous Amos" chocolate chip cookie brand. He also was the host of the adult reading program, Learn to Read. He currently resides in Kailua, Hawaii where he runs The Cookie Kahuna gourmet cookie brand.

Wally Amos lived in Tallahassee, Florida, until he was twelve. When his parents divorced, he moved to Manhattan, New York with his aunt, where he enrolled at the Food Trades Vocational High School. He showed his interest in cooking at a very young age, and it was from his aunt, who would bake cookies for him, that Amos would develop his chocolate chip cookie recipe. Amos would improve on his aunt's recipe, which was already uncommon because it included several ingredients not generally associated with chocolate chip cookies.

Shortly before graduation, Amos dropped out of high school to join the United States Air Force. He earned his high school equivalency diploma before being honorably discharged from the military, where he had a distinguished career.

Returning to New York City, Amos went to college to become a secretary, and following graduation, took a clerical job with the William Morris Agency. Eventually, he became the agency's first African American talent agent. He signed Simon & Garfunkel and headed the agency's rock 'n' roll department. Amos attracted clients by sending them chocolate chip cookies along with an invitation to visit him. He represented superstars, such as Diana Ross & the Supremes, Sam Cooke, and Marvin Gaye.

In 1975, a friend suggested to Amos that he set up a store to sell his cookies, and in March of that year, the first "Famous Amos" cookie store opened in Los Angeles, California. He started the business with the help of a $25,000 loan from Marvin Gaye and Helen Reddy. The new company began to expand, and, eventually, "Famous Amos" chocolate chip cookies could be found on supermarket shelves across the United States. He became a well enough known figure culturally that he appeared as himself in the Taxi episode "Latka's Cookies" in 1981. Thanks in part to the success of his cookie company, he was hired to deliver speeches. He has written ten books, many of which have a self-help theme, including The Cookie Never Crumbles and The Power in You.

Due to financial troubles, Amos was forced to sell the Famous Amos Company, and because the name "Famous Amos" was trademarked by his former company, he had to use "The Uncle Noname's Cookie Company" as his new company's name. A Famous Amos distributor at the time, Lou Avignone, heard Amos on a local radio talk show and, inspired by Amos' story of his early business success with Famous Amos and his indomitable spirit, contacted Amos with the idea for starting a new business. In 1994, the two became partners and subsequently launched "Uncle Noname Gourmet Muffins." The company focused on fat-free, nutritious muffins at that time. Uncle Noname ultimately became Uncle Wally's Muffin Company in 1999. The muffins are sold in more than 3,500 stores nationwide.

In 1979, Amos' long-time friend and publicist John Rosica introduced him to Literacy Volunteers of America. Since that time, Amos has advocated literacy and helped thousands of adults learn to read. In 1987, he also hosted a television series designed to teach others how to read, entitled Learn to Read, produced by Kentucky Educational Television and WXYZ-TV.

In 1981, Amos guests on the eighth episode of season three of Taxi, when Latka inherits his grandmother's cookie recipe and wants to make his cookies as good a those of Famous Amos. The only problem is that Latka's cookies contain an addictive drug.

In 2012, Amos appeared in the February 16 episode of The Office, entitled "Tallahassee", as himself.

In 2014, Amos launched his new cookie business, "The Cookie Kahuna" which is sold at Costco’s store in Iwilei, Hawaii, and also online. Three flavors are offered: original chocolate chip, butterscotch with macadamia nuts, and chocolate chip with pecans.

In 2016, Amos appeared in the October 6 episode of Shark Tank seeking $50,000 funding for 20% equity of Cookie Kahuna. The Sharks all passed on the opportunity.