Ha torzul
Azon gondolkodtam, hogy vajon szemĂ©lyisĂ©gtorzĂtĂł vagy szemĂ©lyisĂ©gformĂĄlĂł hatĂĄsa van annak, ha az ember hosszasan van egy Ă©rzelmileg nehĂ©z helyzetben? Bizonyos tekintetben Ășgy Ă©rzem, hogy rosszabbik Ă©nemet hozza ki belĆlem a helyzet, mivel a pozitĂv oldal nehezen vagy semennyire sem töltĆdik, a negatĂv könnyebben elĆtĂ©rbe kerĂŒl. (Bennem kĂ©t farkas lĂ©tezik, az egyik harap, mĂĄsik simul. Melyik Ă©l tĂșl? Amelyiken nincs lĂĄnc, bazdmeg!) Közben a rengeteg kĂ©rdĂ©s, a rengeteg szembenĂ©zĂ©s, mĂ©rlegelĂ©sek, megĂ©rtĂ©sretörekvĂ©s, a traumĂĄk, az ĆszintesĂ©g mĂ©gis formĂĄlja a szemĂ©lyisĂ©get vagy inkĂĄbb csiszolja. Vagy ez az eredendĆ beĂĄllĂtottsĂĄg ami felszĂnre tör mindenkĂ©ppen, a mag, hogy nem tudok megkeseredni, se bosszĂșt ĂĄllni (mintha lenne egy titoktartĂĄsi zĂĄradĂ©k, hogy nem jĂĄratjuk le a mĂĄsikat csak azĂ©rt mert valami fĂĄj), hogy nem simĂĄn tĂșlĂ©lĂ©si ösztönöm van, hanem valami ĆserĆ, mint a jĂĄrda rĂ©sĂ©ben csĂrĂĄzĂł mag, ami Ă©lni akar. Egyik nap az jutott eszembe, hogy az a fĂ©rfi, akivel összejövök, olyan tekintetben nagyon megszĂvja majd, hogy egy Ă©rzelmileg megengedĆ közegben valĂłszĂnƱleg csak bĆgni Ă©s bĆgni Ă©s bĆgni fogok, mert akkor merem majd igazĂĄn ĂĄtĂ©rezni, hogy milyen nehĂ©z volt ez az egĂ©sz.
A mĂĄsik, amire nem tudok nem gondolni, hogy lĂ©tezhet-e az, hogy a mĂĄsik ember, ha tudnĂĄ azt ami bennem lejĂĄtszĂłdik, csak pislogna, hogy nahĂ©t, Ć ezt nem gondolta egy percig se. Vajon mennyire lĂĄtszik kĂvĂŒlrĆl a szerelem vagy a vĂĄltozĂĄsok vagy az egĂ©sz zsĂĄk amit cipel az ember? Figyel-e egyĂĄltalĂĄn bĂĄrki annyira, hogy bĂĄrmit is Ă©szrevegyen? Egy iskolĂĄnyi közös ismerĆsĂŒnk van, Ă©s soha senki nem kĂ©rdezte meg tĆlem, hogy mi miĂ©rt nem vagyunk egyĂŒtt. Azt nem tudom, hogy LogantĂłl megkĂ©rdezte-e valaki. Mondjuk, Ă©n örĂŒlök, hogy nem kĂ©rdeztek rĂĄ mert nekem nincs olyan frappĂĄns vĂĄlaszom, mint neki: nem vagyok belĂ© szerelmes.


















