“Bele döglök ebbe a sok szarba ami van körülöttem….„

Egy bölcs nő egyszer azt mondta: leszarom. És boldogan élt míg meg nem halt.

Felesleges hazudnod egy Nőnek. Ha szeret, úgyis hazudik eleget magának miattad.

Nem tudom, nem vagyok jól. Néha jobb egy kicsit, élvezem, aztán megint vissza ugyanoda. Elfáradok, úgy érzem sosem lesz vége.

”Megmondom én, mi a legrosszabb abban, amikor az ember felnő: hogy elhallgat.”

Nem tudom megértetni veled. Nem tudom megértetni senkivel, hogy mi történik bennem. Még magamnak sem tudom igazán megmagyarázni.

A pillanat, amikor már a nagyon sok szar után csak nevetni tudsz, hogy megint elbaszódott valami.

Nincsenek "bizalmi problémáim" nekem "láttam már ilyet és tudom mi lesz a vége" problémáim vannak.

"21:16 Annyira jó lenne, ha szimplán, csak őszintén beszélhetnék arról, amit érzek. De ebből csak problémák lehetnek."

Arra lettem megtanítva, hogyha csöndben maradok az megtartja a békét, amíg rájöttem, hogy kinek a békéjét tartja meg.

Már megint rohannak a napok, és sosem jutok egyről a kettőre