Egyre jobban gondolkozom azon hogy vĂ©gleg meg kĂ©ne szĂŒntetni azt ahogy a vilĂĄgot lĂĄtom, ahogy a dolgokat amik törtĂ©nnek velem megĂ©lem, ahogy felkelek, lefekszek, ahogy mƱködik a testem, ahogy telnek a napjaim, stb. AztĂĄn eszembe jut hogy ezzel pĂĄr embert vĂ©gleg tönkretennĂ©k, talĂĄn alĂĄĂrnĂĄm a halĂĄlos ĂtĂ©letĂŒket is. De nem szenvedhetek Ă©vtizedekig feleslegesen, mikor nekem tĂ©nyleg csak jobb lenne Ășgy. Nem Ă©n kĂ©rtem ezt az Ă©letet. Nem Ă©n akartam vilĂĄgra jönni. SzeretnĂ©k vĂ©gre megpihenni.
















