Gaming Experience

Eredetileg egy WiiU-s cím volt, melynek most megjelent a PC-s változata. Pontosabban ez az eredeti játék kiegészítője, mely elég jó értékeléseket kapott. Mielőtt a Witcherbe belevágnék, mindenképpen kellemes szórakozás egy sárkányos RPG.

Nem lehet az irányítást átállítani, de grafikai beállításokat sem találtam eddig. Ez nem túl jó előjel.

Visszavonva minden, megvannak a beállítások.

Túljutottam a prológuson. A grafika WiiU-s, de azért nem csúnya. Viszont az átvezetők monumentálisak és látványosak.

A karaktergenerálással minden RPG-ben rengeteg időt el tudok tölteni. Ezúttal katnissesre vettem a figurát.

Egy sárkány kitépte a szívemet, megette, és ennek ellenére túléltem. Fura dolgok vannak.

A Katniss-képhez hű maradva íjász lettem. Most van először, hogy nem mágus karaktert választok.

Van dinamikus napszakváltozás. Remek. Eddig mindenképpen pozitív a bennem kialakult kép.

Tipikus elem az ilyen játékoknál, hogy a prológusban egy teljes erejű hőst irányítunk, akinek minden lehetséges képessége megvan, viszont utána ezt elveszik tőlünk, és mindent a nulláról kezdhetünk. A Dragon Age II. is ezzel operált.

Nagyon japán a nyitóképernyő zenéje, de szép, és mindenhol elég jó értékeléseket kapott. Bár azért a billentyűzetkiosztás/menürendszer lehetne kicsit jobb. Nem zavaró, csak nem mindig kényelmes. Nincs külön quicksave, csak egyféle mentési lehetőség van meg autosave.

Na, kezdem érteni, hogy működik a térkép.

A kút mélyén olyan lények élnek, akiket még nem tudok legyőzni. Később majd még visszatérek. Most még nem akarok easyre váltani.

Nem hinném, hogy már most erre kellett volna jönnöm. Nagy nehezen győztem ugyan, de ezek brutál erős ellenfelek voltak.

Bőven van lehetőség, és nincs korlátozás, hogy merre mehetek. Ennek sajnos az a hátránya, hogy olyan helyekre tévedek, ahol nálam jóval erősebb ellenfelek vannak. Bár arra is van lehetőség, hogy magasabb szintű csapattársakat vegyünk magunk mellé.

Megnéztem a PC Gurus videotesztet a játékról, és kiderült, hogy nem WiiU-s, hanem PS3-as cím volt anno. Valamint azt javasolták, hogy a szigetre 100-es szint fölött érdemes ellátogatni, én pedig 5-ös szintűként merészkedtem oda. Így már mindent értek.

A környezet egyébként tényleg nem csúnya.

Rájöttem, mire emlékeztet a harcrendszer. A Fable-ben is hasonló volt, csak ez annál kidolgozottabb, és jobban is működik.

Még zombikkal is találkoztam. Na nemár!

Remélem, lesz gyorsutazási pont a városok között.

Gran Sorennek hívják a fővárost.

Most komolyan leesett a szörny és meghalt?

Hatalmas a főváros, még haszonállatok is találhatók benne. Ez tényleg tartalmas egy játék, és a sztorival még sehol sem járok.

Odafigyeltek arra, hogy a csillagoknak eltérő színeik legyenek.

Witchwood egy nagyon fura, ködös hely, ahol még a térkép sem használható.

Az ételek meg tudnak romlani.

Óh, a kút alatti alagút másik kijárata a barlangnál van. Akkor azért volt ez ilyen ismerős.

Azért a gyíkembereket így már nem volt nagy kihívás legyőzni.

Komolyan találtam egy dinoszauruszt? Ja nem, ez csak egy olyan kiméra, mint amivel a prológusban kellett küzdeni.

Még bányászásra is van lehetőség. Ez a játék fantasztikus.

Érdekes, hogy úgy is lehet nyerni egy ellenfél ellen, ha az leesik egy szakadékba. Ez egyrészt reális, másrészt igazságtalanul könnyű győzelem egy-egy ellenfél ellen. Nem egyszer volt már ilyen.

A hárpiák énekének hatására a csapattársaim megbabonázódnak.

Madeline, a kereskedő csaj benne van valami sumákolásban. Nekem mindig is gyanús volt, sosem bíztam benne.

Véletlenül megtámadtam valakit, és bebörtönöztek.

Na, ezt most nem tudom, hogy glitch vagy micsoda, de ugyanaz a gyerek mászkál az úton kétszer egymás után. A neve is ugyanaz, nem csak a karaktermodell egyforma.

A bányászást is kipróbáltam.

Végre megtaláltam a grimoirt. Kiderült, hogy teljesen rossz nyomon jártam.

Vannak azok a játékok, melyeket ha elkezd az ember, azt érzi, hogy hatalmas, rengeteg inger éri, nem is tudja, mit kell csinálni, de olyan lelkesítő az egész, hogy alig várja, hogy újra játszhasson vele. Kevés játékkal vagyok így, de ennél is ezt éreztem az elején.

Random összeverekedtek emberek.

A felhők nagyon jól meg vannak csinálva. A sírkamrákat szinte minden játékban így oldják meg: egymás fölött, fiókokban elhelyezkedő szarkofágok formájában.

Hát itt valami nagyon fura szektás dolog folyik.

Kasztot váltottam, így misztikus íjász lettem. Ez sokkal menőbb, mint a sima ranger.

Az új kasztot azért még fel kell fejleszteni, hogy elég erős legyen.

Megtámadott egy sárkány. Valahogy jobbnak láttam futni.

Beraktak egy olyan akadályt, ahol csak az juthat át, aki elég kicsi. Tehát nem mindegy, hogy az elején milyen karaktert választottunk. Ez a játék még mindig okoz meglepetéseket.

Végre minden olyan küldetést teljesítettem, hogy mostmár a főküldetéssel is haladhatok.

Bejutottam a kastélyba. De miért vagyok egyedül?

Azt hittem, a Wyrm huntban valami szörnyet kell legyőzni, de kiderült, hogy az eddig teljesített küldetéseket értették alatta.

Leesett a legerősebb pawnom egy olyan helyre, ahova nem tudtam időben odaérni, hogy újraélesszem, így sajnos újra meg kellett volna vennem. Erre viszont már nem volt elég pontom.

Nem érdemes előre külön felfedezéseket tenni, mert előbb-utóbb úgyis jön egy olyan küldetés, amiben pont oda kell menni, amit korábban már felfedeztünk.

Az NPC-k jellegtelenek, és nem igazán lehet velük párbeszédet folytatni, mivel a hősünk sem szólal meg. Ennek ellenére a küldetések mégis izgalmasak, és magával tud ragadni a játék. Gyanítom, hogy van benne lehetőség házasodni, és szerelembe esni is.

Huhh, ezt a levelet rohadt nehezen találtam meg. Egy csomó időt elcsesztem vele.

A phantasma a legidegesítőbb ellenféltípus.Folyton teleportál, gyakorlatilag alig lehet sebezni. Mágia vagy mágikus nyíl viszont hatásos ellene.

Escort küldetést csinálni sokkal egyszerűbb, ha van az embernél egy teleportkristály.

Kicsit furcsák ezek az úton felállított függőcsapdák.

Valakik egy ideje már követnek és megfigyelnek. Rosszat sejtek.

Ez a játék még 30 óra után is tud érdekes, új területeket mutatni. Most pl. egy olyan helyen vagyok, ahogy a szél miatt alig tudok haladni.

Na, ilyen ellenféllel sem találkoztam még. Valami lilán világító kőgólem. Olyan erős, hogy jobbnak láttam futni.

Érdekes, hogy míg a Dragon Age-ben is fontos elem volt a másokkal történő románc kialakítása, addig itt ugyan van rá lehetőség, de olyan érdektelenek az NPC-k, hogy valahogy nem érzem szükségét.

Fournival egy nagyon ellenszenves ember. Először mindenáron a bűnösségét akartam bizonyítani. De mivel van egy lánya, így inkább az ártatlansága mellett voksolok.

Végig kellett néznem egy párbajt Julien és Mercedes között. Nem avatkozhattam közbe. Azért sajnálom Mercedest, tök cuki csaj.

Ez a barlang tele van óriásokkal.

A Solomonnal való harcra fel kell készülni, nem olyan egyszerű legyőzni őt.

Most újra felkerekedek, és nekiveselkedek Solomon legyőzésének. Na jó, ezt nem értem. Gyakorlatilag úgy halt meg, hogy leesett a párkányról, és alig értem hozzá. Valahogy ez most megint egy igazságtalan győzelem.

Valami fura történt Gran Sorenben. Gyakorlatilag azért kellett eljönnöm, hogy valaki megtámadhassa.

Cockagriff: olyan griff, ami lényegében egy csirke. Legalább csirke feje van.

Huhú, mindjárt jön valami nagy főküldi.

Csak előbb még meg kell védenem a Great Wallt. Bár valószínűleg ebből kifolyólag alakul valami jelentősebb küldetés.

Egy kimérát már minden erőfeszítés nélkül legyőzök. Pedig az elején még milyen kemény ellenfél volt!

Ez a kis gnóm már a játék eleje óta követ.

Kíváncsi vagyok, hogy 40-es szint körül meddig lehet eljutni Bitterback Islanden.

Valahogy úgy érzem, hogy lassan közeledik a játék vége.

Megpróbálok leereszkedni a  pokol legmélyebb bugyrába. Azért így már a kutyákat simán legyőztem.

Vannak itt lent furcsaságok. Egy fényszerű lény egyetlen csapással mindenkit leterített egyszerre.

Hát na. Azt hiszem, nem célom minden drabális ellenfelet legyilkolni. Itt hagyok egy brutál erős küklopszot.

Megint jött a kakasgriff.

Megláttam, mi van az egésznek az alján. Tényleg nem érdemes 100-as szint alatt nekivágni, de legalább már el tudtam jutni idáig. A 100-as szinthez rengeteget kellene farmolni, nem hinném, hogy ezt megcsinálom.

Elköltöttem több, mint 3000 Rift Crystalt. Most mérges vagyok magamra. Ebből brutál erős pawnokat vehettem volna.

Ennek a játéknak nyolcféle befejezése van!

Ilyen szívós kimérával sem találkoztam még. Folyton visszagyógyulta az életét.

Legyőztem a sárkányt, de még nincs vége a sztorinak. Valami nagyon fura. Valami nagy baj lehet.

Már értem, miért hívják everfallnak. Úgy látszik, mégsem ma fogom megnyerni a játékot.

Valahogy ezt az utolsó küldetést már csak időhúzásnak érzem.

Most feltett szándékom összegyűjteni az összes wakestone-t. Úgy tűnik, a shardokat is érdemes gyűjteni, mert valahány shard egy egész wakestone-ná tud válni.

Ez nagyon jól meg van csinálva. Gyakorlatilag vége a játéknak. Egy mindenható lény lettem, aki láthatatlanul mászkálhat a világban.

Kiderült, hogy mégsincs vége. Megint csak zseniális a játék.

Elértem a teljes befejezést. Hát, a shard gyűjtögetés időhúzásnak tűnt, de végül megérte, mert nagyon izgalmas és részletes lezárást kaptunk, sokféle kimenettel. Külön pozitívum, hogy az elvarratlan szálak is a helyükre kerültek. Bár a legvégét nem teljesen értettem.

A Castlevania játékot közel két és fél éve játszottam, és nagyon kellemes élményt hagyott bennem. ez egy elég nagy múltra visszatekintő játék, mely már a ‘80-as évek vége óta létezik. Ennek kiegészítője, vagy mellékhajtása a Mirror of Fate, mely nagyon úgy tűnik, hogy az előddel ellentétben egy oldalra scrollozós játék lesz.

Gabriel Belmont fia a főszereplőnk, akinek létezéséről az apa nem is tud.

Kicsit kusza a dolog. A prológusba még Gabriellel voltunk, aztán az 1. felvonásban nem a fiával, Trevorral, hanem Simon Belmonttal kalandozunk, aki talán az unokája lehet. Mindenesetre érdekesnek tűnik.

A tutorial részek egész jók. Kicsit szájbarágósak, de ez most kell is.

Kezd lassacskán előjönni a játék mélysége is. Nem mindenhol egyértelmű, mit kell csinálni. egy nem látható továbbjutási lehetőséget pl. fél óráig kerestem.

Nem biztos, hogy minden kerülőutat érdemes megtenni. Az egyik szinte teljesen lemerítette a mágiámat, és semmi hasznot nem hozott.

Túl vagyok az első bossfighton, ami eléggé megizzasztott. Egy pestisálarcos figura ellen kellett küzdeni, aki a végén átváltozott valami szörnnyé.

Plafonból kinyúló és megragadó zombikéz. Azért vannak furcsa dolgok.

A helyszínek eddig kifejezetten változatosak.

Van egy leláncolt szellem a könyvtárban.

Ebben a kastélyban még a könyvek is az ellenségeink.

Nem kifejezetten nehéz, de cseles feladványok is vannak benne.

Találkoztam egy succubus jellegű démonnal. Gyanús, hogy bossfight várható.

Ezt én kezdem nem érteni. Alucard volt az, aki végig segített. De akkor ő most kinek a kije? Gabriel fia nem lehet, mert ő Trevor. Akkor talán Simoné, és valahogy visszautazik az időben? A második felvonásban ő a főszereplő. Remélhetőleg minden kiderül.

Valami furcsa történik. Hirtelen minden kifakult. Valószínűleg valami hiba.

Alucard egy izgalmas karakter. Jobban tetszik, mint Simon.

Alucardnak kell megküzdeni azzal a szörnnyel, amivé átváltozott a hosszúcsőrű alak.

Már farkassá is tudok változni. Lehet, hogy lesz időlassító képességem is.

Ez a nagy moly a legidegesítőbb boss, főleg, ha nem tudom, hogy mit kell vele csinálni.

Óh, te jó ég! Magamtól nem jöttem volna rá. Meg kellett néznem egy videót.

A harmadik felvonás az előzményeket meséli el. Trevor a főhős.

Érdekes koncepció az is, hogy mindenkinek ugyanazt a helyszínt kell bejárni, csak más-más részeit. Én mondjuk egy kicsit már unom. Ami ismétlődik, hogy mindig a pincéből kell feljutni valamilyen úton a toronyig.

A tekercsek arra engednek következtetni, hogy majd egy nagy rovarral kell bossfight során küzdeni.

És valóban egy százlábú jött elő. Ez elég király volt.

Tök egyértelmű puzzle volt, mégse jöttem rá magamtól, hogy a medálok sorrendjét is figyelembe kell venni.

Valószínűleg a játékkészítő lesz az egyik főboss a végén. Vagy mégsem, mert a leírásban az áll, hogy Trevor nem fog vele harcolni.

Alucard és Trevor valójában egy és ugyanaz a személy. Valamiért nem számítottam erre a fordulatra, pedig egészen logikus volt.

Szórakoztató egy játék volt, a végére a szálak is összeértek. Bár a hack ‘n’ slash stílussal úgy vagyok, hogy kb. 2 órahossza után elfáradok benne, ebben a történetszálak egymásba fonódása fenn tudta tartani az érdeklődést. Spin-offként megfelelő volt, bár láttam már jobb platformert is. Viszont, mivel nem túl hosszú, nem vált unalmassá vagy frusztrálóvá.

A Saints Row IV. egy fantasztikusan őrült, hangulatos játék volt, ami mindvégig remek szórakozást nyújtott. Ennek kiegészítője a Gat out of Hell, mely a pokolba kalauzol el minket, és Johnny Gatet állítja a középpontba. Kíváncsi leszek, hogy tudja-e ugyanazt az őrült hangulatot hozni, mint az alapjáték.

Páran írták, hogy a játék nem ment, de nálam szerencsére minden rendben van.

Eddig nagyon hangulatos, nagy újdonságot nem is várok, de a pokolban lenni kifejezetten mókás.

Az ördög lányát Jesebelnek hívják. Ki hitte volna?

Lehet váltani Johnny és Kinzie között.

Kipróbáltuk a co-op játékmódot, ami remek. Bármikor lehet csatlakozni az adott játékhoz, és ketten egyrészt egyszerűbb, másrészt élvezetesebb is.

Az átvezetők, a humor nagyon jól lett találva. Valóban tündérmesébe illő, kedves, humánus történet.

Eddig nem volt benne váratlan fordulat, de az őrültség már így is a plafonon van.

Sáskavető SMG, valamint gránátvető helyett békavető.

Jesebel karaktere imádnivalóan szimpatikus.

Ez a ragdoll móka már az alapjátékban is a kedvenc feladataim közé tartozott, és itt is fenomenális.

A Sátán egy olyan ajánlatot tett, amit simán el lehetne fogadni, és megoldana mindent. de az túl egyszerű befejezés volna.

A feladatokban azért nem kell túl sok újdonságot keresni. Jóformán már a SR3-ban is majdnem ugyanezek voltak, csak a körítés más.

Külön jutalmazza a játék, ha Johnny Gattel vagyunk, elvégre ő a címszereplő. Én mindenesetre jobban szeretek Kinzie szerepében kalandozni.

Úgy döntöttem, Kinziet kicsit mellőzöm, és inkább Johnnyval kalandozok. Érdekesebbé lehetett volna tenni a játékot, ha a két karakternek eltérő fegyverei és képességei vannak.

Hellblazingben is verhetetlen vagyok.

Kifejezetten jó, hogy többféle befejezés van. Bár azért a Jesebel szálat jobban kidolgozhatták volna.

Nagyon szórakoztató, de látszik, hogy nem a sztorival akar hódítani. Viszont miután elértük a maximális szintet, olyan erősek leszünk, hogy teljesen megszűnik a kihívásfaktor. Azt inkább előnynek tartom, hogy elég rövid ahhoz, hogy végig szórakoztató legyen.

A Tales from the Borderlands is a befejező részéhez érkezett. A sorozat közepesen gyengén indított, mondom ezt úgy, hogy a Borderlands világa nem tudott igazán megragadni. A későbbi részek azonban egyre több izgalmat, egyre magasabb színvonalat hoztak, így igencsak kíváncsivá váltam a befejezés iránt. A Game of Thrones zárásával nem voltam elégedett. Remélem, ez nem lesz csalódást keltő.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Handsome Jack beférkőzött a központi számítógépbe, átvéve az űrállomás fölött az irányítást.

Jack azért még mindig nagy arc. Zseniális dialógusai vannak.

August végülis nem is olyan rossz, mint az elején gondoltuk, csak túl sokszor át lett baszva.

Loader Bot a legnagyobb badass!

Most vajon a Pandorára megyünk, vagy a holdra?

Vannak döntések, melyek meglehetősen jelentéktelenek.

Valahogy nem sajnálom, hogy Vallory és a többi gonosz meghalt. Gortyst viszont nagyon. Ő volt a kedvenc szereplőm.

Tudtam, hogy Vaughnnak lesz valami szerepe, de nem teljesen erre számítottam.

Wow, Loader Bot volt a fogvatartójuk. Ez a sztori kezd nagyon érdekes lenni.

Neee, ez miért kellett bele? Nem akarom, hogy a legszimpatikusabb szereplő meghaljon.

És Sasha mégis túlélte. Happy end lesz! Imádom ezt a részt.

Nem értem a végét. Most hova tűntek? Meghaltak?

Mindenesetre sokkal kidolgozottabb, részletesebb, értelmesebb lezárást kapott, mint a Game of Thrones. Minden egyes résszel tudott feljebb emelkedni.

Elérkeztünk a Game of Thronees befejező részéhez. A kaland során meg kellett hozni pár súlyos döntést. Rodrikot áldoztuk fel, hogy a többiek megmeneküljenek. Nem tudni, hogy ez volt-e a legjobb döntés. Személy szerint úgy vélem, igen, bár Rodrik végig nagyon szimpatikus volt nekem. Nézzük, hogyan ér véget a Forrester család története.

Gared még a North Grove-t keresi. Várható volt, hogy a maci alatt beszakad a jég.

Mindig jön egy szereplőváltás, amikor végre valami izgalmas történik.

Vajon miért van a north grove-iaknak nagyon hasonló szimbólumuk, mint a Forrestereknek? Hmm... ezek mégis a Forresterek voltak.

Nagyon creepy szemük van ezeknek az embereknek.

Kezdenek összeállni a dolgok Mirával kapcsolatban is.

Finn valóban visszatért zombiként.

Na, ez most egy nagyon izgalmas döntési helyzet. Kegyes halál vagy vérmágia. A vérmágiát választottam.

Ashernek következetesnek kell maradnia. Ő más, mint Rodrik.

Nincs győzelem áldozatok nélkül.

Itt tényleg elég negéz döntésekkel találjuk szemben magunkat. Nem hagyhatom meghalni a házat.

Wow! Mirát lefejezték. Végződhetett volna teljesen másképp? A család női tagjai mind feláldozzák magukat.

Nem tetszik a vége. Bizonyos döntéseknek nem lett értelme, másoknak meg nincs kövtkezménye. Nem értem, mi értelme volt otthagyni a North Grove-t, ha nem menthettük meg az otthonunkat. Lehet, hogy ezzel hagyták nyitva a sztorit, hogy meglegyen a folytatás lehetősége?

Összességében a teljes sorozat jól volt felépítve, viszont nagyon fura véget ért.

A Deus Ex sorozat meglehetősen hosszú múltra tekinthet vissza. A Human Revolution pedig forradalmi játékmenetével, mély és elgondolkodtató történetével legendás darabbá vált. Eddig mindenhol csak dicshimnuszokat hallottam róla. Hamarosan kiderül, valóban megérdemli-e a hírnevet.

A karaktermodelleken azért erősen látszik, hogy nem egy mai játékkal állunk szemben. A környezet viszont egészen tűrhető.

Az első benyomások eddig pozitívak. Most bejárjuk a labort. Az már biztos, hogy ha a játék le akar nyűgözni, azt nem a grafikájával fogja elérni. Kénytelen lesz a történettel és a játékmenettel hatni rám.

A tutorial jól meg lett csinálva, viszont kicsit optimalizálatlannak tűnik. Mintha nem lenne teljesen folyamatos a kép.

A HUD villogása eléggé tud zavarni.

A főszereplő hangja sem igazán tetszik.

Az előtörténet eléggé sablonos volt, remélem tényleg kapunk valami eredetit előbb-utóbb.

Mindig tudom értékelni, ha egy játékban a WC jól meg van csinálva.

A HUD villogása az implantátum hibája miatt volt. Így viszont egész jó ötletnek tartom.

Elindultam az első bevetésemre. Meg lehet választani, milyen módon akarom hatástalanítani az ellenfeleket (közelről, távolról).

Kezdem érteni, miért szeretik ezt a játékot annyira. Itt szó szerint minden fejleszthető.

Lehet, hogy azért, mert még ez az első komolyabb küldetés, de eddig nem túl nehéz legyűrni az ellenfeleket. Bár azért érdemes lopakodni.

Úgy tűnik, kevés a karaktermodell, mivel már nem egyszer ugyanúgy kinéző ellenfelekkel találkoztam.

Ha nem válaszolunk időben, beszólnak. Ez jó.

Az előbb bejött egy olyan bug, hogy a HUD teljesen eltolódott.

Most kezd kitárulni a világ, és beindulni a történet.

Vannak olyan apartmanok, ahova csak 5-ös hackeléssel lehet bejutni. Vagy zárfeltörő berendezéssel.

A távolban sikoltásokat lehet hallani.

Úgy tűnik, hogy az én szervezetem nem löki ki az implantátumokat, míg másoknak gyógyszert kell szedni a kilökődés ellen.

Breakelő emberkékkek találkoztam az aluljáróban.

Nyilvános helyen nem szabad robbantgatni, különben lelőnek.

Fura, hogy csak egyféle újság létezik. Akárhol találok, jóformán mindig ugyanazt van benne.

Már azt is tudjuk, hogy volt egy kutyánk.

Találkoztam azzal a csávóval, akit futni hagytam az első küldetés végén.

Érdemes tartalékoni a fejlődéspontokat szükséghelyzet esetére.

Valahogy a töltények nagyon hamar elfogynak, ha az ember nyílt tűzharcba keveredik.

Elérkeztem az első bossfighthoz. Gyanús, hogy itt le fogom venni easyre a nehézséget.

Viszont ez a boss eléggé felidegestett ahhoz, hogy tartsak egy kis intermezzot, mielőtt újra összecsapnék vele. Így hát inkább most befejezem a hátralévő Telltale játékaimat, melyek ilyen alkalmakra a legtökéletesebbek.

Kis pihenő után visszatérek a bosshoz, és megpróbálom legyőzni.

Meg lehetett oldani. Kis taktikázással és easyn természetesen, de sikerült kiiktatni.

Sarif rejteget valamit.

Érdekes, a kórházban most nem tudtam fejlesztéseket venni.

Ez a város igazán impozáns.

Itt Kínában azért elég izgalmasak a helyszínek és a feladatok is.

Vicces dolog részegnek lenni.

Fura, hogy néhány embernek teljesen rendben van az, ha betörnek a lakásába.

Ha csatornajáratban vagyok, onnan hiába lövök ki, nem tudok megölni senkit.

De jó, tipikus kis dobozszobák, ami kb. csak egy ágyból álló kuckó.

Még a Mohjanról is van leírás. Kár, hogy nincs ilyen minijáték benne.

Nagyon úgy tűnik, hogy a LIMB klinikákból csak egyet csináltak, és azt rakták mindenhova.

Vannak helyzetek, amikor egy párszor vissza kell töltenem a mentett állást.

Sok esetben csak a dobozok egymásra pakolásával érhetünk el helyeket.

Megan nem az a csaj, aki a szerelmünk volt, és még a prológusban meghalt? Lehet, hogy a Tai Yong emberei támasztották fel, ugyanúgy, ahogy minket a Sarif Industries?

Bossfight szagot érzek. Hamarosan történik valami. Túl nagy a csend.

Ez a nő, Zhao, nagyon gyanúsan viselkedik. Nem bízom benne. Át iis vágott, de azért tudjuk, hol kell keresni.

Montrealban vagyunk, evakuálták az épületet. Lehet, hogy tudták előre, hogy ide készülünk?

Mondjuk az egy kicsit frusztráló, amikor az egyik helyszínen az a feladat, hogy jussunk fel az épület tetjére, a másikon pedig, hogy jussunk minél mélyebbre.

Valahogy már hiányoznak az RPG jellegű részek. Kezd elegem lenni a lopakodásból meg az akcióból.

Wow, a csaj, akit végig követtünk, valójában egy mesterséges intelligencia. Végtére is voltak rá utalások az emailekben. Lehetett sejteni.

A második bossfight nem volt túl hosszú, a typhoon támadásoknak köszönhetően. Viszont kiderült, hogy a főnököm is végig hazudott. Bár azért ezen sem lepődtem meg túlságosan.

Eliza viszont roppant szimpatikus.

Gyakorlatilag tényleg bármit megtehetek. Háborús zónává lehet változtatni egy olyan intézményt is, ahova békével jöttem.

Nem voltam hajlandó olyan mellékküldetést elvállalni, amiben indokolatlanul meg kell ölni valakit.

Azért itt a felén túl már vannak erős ellenfelek. Egyetlen lövéssel elintéznek.

Tök jó, hogy még arra is figyeltek, Hogy a liftből kinézve változzon a város látképe a zavargások idején. Füst és tüzek lelhetők fel. Ez remek tervezői munka.

Találtam infót Adam múltjáról.

Lehet, hogy a chip felülvizsgálás azért kellett, hogy a hollétemet be tudják azonosítani.

Úgy tűnik, hogy az alagútrendszer alaprajza is mindenhol ugyanolyan.

Szereztem egy laser rifle-t. Elég brutálisan néz ki.

A helyszíneket kicsit kevésnek érzem, bár a küldetések elég jók. Azért mégiscsak jobb lenne, ha nem csak két városban lehetne mászkálni. Mondjuk azért igyekszem nem a mai elvárások szerint megítélni a játékot.

Elérkeztem a Missing Link eseményeihez. Ez a rész kicsit bugos, ugyanis a beszélgetés beakadt, majd nem volt hang. Remélem, ez csak ideiglenes.

Azért így, a fegyvereimtől és a képességeimtől megfosztva nem olyan móka a dolog. Sokkal óvatosabban kell taktikázni.

Remélem, a DLC végén újra visszakapjuk a korábbi képességeket.

A sztázisban tartott embereket tároló kamra rendkívül érdekes. Mindegyik mellett van egy adatlap az illető személyes adataival.

Jelenleg a kispisztoly a legpontosabb fegyverem.

Az a nő segít nekem, aki az elején összevert.

Az egyik ember emlékezett rá, hogy megjavítottam az egyik sztázisfülkét. Most volt először, hogy egy mellékküldetésnek kihatása volt egy későbbi eseményre.

A sztázisfülkék nem menekült embereket tartalmaztak, hanem kísérleti alanyokat. Durva orvosi kísérleteket végeznek rajtuk.

Nem szeretem az oda-vissza szaladgálós feladatokat.

Vízalatti létesítmény. Ez már tiszta Bioshock.

Ebbe is beleraktak olyan döntési helyzeteket, ahol nem lehet igazán jól dönteni. Most a doktornőt mentettem meg. Igaz, hogy így a foglyok meghalnak, de nem lesz több emberkísérlet, és hosszútávon nagyobb haszna lesz ennek a döntésnek.

Túljutottam a Missing Link részen. A történet határozottan érdekes volt, a játékmenet viszont kissé monoton. Újra és újra ugyanazokat a helyszíneket kellett bejárni, mert nem tudtak többet kitalálni. Erre mondják, hogy a kevesebb több lett volna.

Viszont a praxis pontjaimat visszakaptam, csak újra el kellett őket osztani, ami azt eredményezte, hogy kicsit átrendeződtek a képességeim.

Érdekes, hogy az elején egyáltalán nem tetszett Adam hangja, és úgy gondoltam, hogy nem illik a karakterhez. Viszont mostanra teljesen megszoktam, és el sem tudnám képzelni nélküle Adam Jensent.

Sarkvidéki területre érkeztem. Nem is rossz. Ez az utolsó helyszín.

Kezd átmenni kicsit horrorba a történet. Sejtelmes hangok a folyosókon, minden kihalt.

A végő összecsapás nem egy megszokott bossfight volt. Kicsit összetettebb, kicsit többet kellett taktikázni. Viszont a Missing Link eseményei nélkül elég nehezen érthető lett volna, hogy jön ide az emberekből létrehozott kvantumszámítógép.

A végén négyféle befelyezést kaptunk. Mindegyik eltérő, de mindnek van létjogosultsága. Az, hogy ki melyikkel tud azonosulni, attól függ, hogy mennyire optimista, pesszimista vagy realista a hozzáállásunk. Itt viszont nincs rossz döntés. Mindegyik döntésnek van társadalmi vagy politikai következménye, de egyikre sem lehet azt mondani, hogy egyértelműen jó vagy rossz lenne. Kifejezetten pozitív számomra, hogy a befejezés minden esetben morális üzenetet közvetít, és ezt valós videófelvételek formájában tálalja.

Nagyszerű játék volt, mely valóban korszakalkotó lehetett 4 évvel ezelőtt. Mai szemmel nézve azért megvannak a maga hibái, de az általa hordozott üzenet nagyon erősen átjön. Nem tökéletes, de rengeteg potenciál van benne, amit a jövőre érkező új rész remélhetőleg alaposan kiaknáz.

A fantasztikusra sikeredett első rész jópár megválaszolatlan kérdést hagyott maga mögött. Noha ]{redenc kritikája meglehetősen közepesre értékelte a játékot, én azért nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.

A csajt választottam először, akinek most nem jut eszembe a neve. Az első részben is a hajón kezdtem, így itt is ez lesz a menetrend. Mondjuk a nagy csavart már ellőtték, úgyhogy most a kérdések megválaszolásában bízom.

Lehet, hogy a hajón senki sem tudja, hogy ez nem is hajó?

Azért jó, hogy régen játszottam az első résszel, mert így a régi területek újrafelfedezése is izgalmas.

Na megvan, Vellának hívják a csajt.

Cipő fűző versenyen Shay második helyet ért el. Ehhez aztán kell tehetség, főleg ha ő az egyedüli induló.

Úgy tűnik, hogy a Mom mégsem egy számítógép.

Gyanús volt, hogy a farkas valami rosszban sántikál.

Most a kis fura karbantartó figurát kell terelgetni. Legalább már nem vagyok elakadva.

Azért vannak benne eddig nem látott helyszínek. A Mog Factory kifejezetten impozáns. Bár nem biztos, hogy be lehet majd járni.

“Nagyon” komoly létfilozófiai kérdésekkel találom szemben magam.

Érdekes, egy leírásban az áll, hogy Shaynél lehet megtalálni azt a csillagtérképet, amit be kell állítani. Az előző rész ennél jobban szét volt szedve, nem kellett a másik szereplő sztorijában kutatni egy-egy megoldás után. Viszont ez egy izgalmas újítás.

A folytatáshoz átváltunk Shayre. Ezek szerint az apja is igazi ember.

Nekem az is fura, hogy Shay elfelejtette a szüleit. Még ha évek óta nem is találkoztak személyesen, akkor is kellene, hogy legyenek emlékei róluk.

Ha sosem voltak az űrben, akkor az otthonuk, Loruna ugyanezen a bolygón van.

Shay vezetékneve Volta.

Ez a csomózós feladat kicsit idegesítő, és a körülírások is olyan kacifántosan vannak megfogalmazva, hogy nem lehet felismerni, mire is akarnak utalni.

Na, most Shaynél is van olyan feladvány, amire csak a hajón lehet megtalálni a választ.

Verának hívják az egyik madarat.

Azért vannak benne mókás megoldások. Szegény fát mindig meg kell hányatni. Ezúttal Vella fotójával lehet.

Micsoda szóvicc, kéremszépen!

Vajon Marek tényleg meghalt?

Velle nagyanyja is ehhez a fura fajhoz tartozik? Ez megmagyarázná, hogy miért ő az egyetlen családtag, aki nem jött utána.

A kislány a legjobb benne. Mindjárt meghal, de ő azért táncol.

Happy end, mindenki túlélte. Még Marek is.

Végig meg tudta őrizni a zseniális koncepciót. Különösen tetszett, hogy a két szereplő szoros interakciójára volt szükség jópár feladat megoldásához. Az azonos helyszíneket és karaktereket sem találtam zavarónak, mert a legtöbb NPC-ről új dolgok kerültek felszínre. Viszont olyan mérvű csavar és ledöbbenés nem volt benne, mint az első részben.

Ez az a játék, amiért megéri bármikor intermezzot tartani. Elérkeztünk a befejező epizódhoz, mostanra már nagyon sok dologra fény derült, már csak a végső megoldás van hátra. Sajnos pont ma olvastam egy spoilert nem túl megbízható forrásból, hogy mi lesz a történet vége. Nagyon szomorú és letaglózott lennék, ha igaza lenne az illetőnek.

Tudva, hogy Chloét lelőtték, lehet, hogy mégsem olyan hülyeség az a befejezés, amit hallottam, csak valahogy mégis olyan üres, értelmetlen lenne az egész. Hamarosan kiderül.

Azzal kezdődik, hogy ki vagyunk kötözve. Minden résznek más a hangulata. Ezt imádom.

Az még mindig nem világos, hogy mi köze van Nathannek ehhez az egészhez.

Legalább ez is kiderült. Nathan egy seggfej ugyan, de könnyen manipulálható.

Jézus...Jefferson megölte Nathant is. Ez egyre durvább lesz.

Chloe mégis túléli? Bárcsak úgy lenne! De még nagyon az elején járunk.

Valahogy nagyon “túl szép, hogy igaz legyen” érzésem van.

És valóban...

Hát igen, Davidben végig meg kellett volna bízni.

Kezdem belátni, hogy Chloénak szükségszerű és elkerülhetetlen a halála. Minden elképzelhető alternatív valóságban meghal. Valószínűleg nem tudjuk megmenteni.

Óh, végre volt csók is. Na, ezt nem fogom visszatekerni.

Hát most tényleg nagyon fura SMS-eket kaptam. Még egy kutyától is.

Kicsit fura dolgok történnek.

Brutális nagy mókusok az ablakban.

Most meg minden visszafele történik.

Elértem egy olyan befejezést, amiben Chloe túléli. Cserébe viszont az egész város elpusztul.

Igazából a másik befejezéstől sem lettem boldogabb, sőt sokkal szomorúbb. Igazságtalan, hogy ilyen lehetetlen döntések elé állít a játék.

Fantasztikus a történetmesélés, de elmegy az életkedvem is. Valóban mély kérdések ezek. Képes vagy mindent feláldozni azért akit szeretsz, vagy feláldozod azt, akit szeretsz azért, hogy minden más megmaradjon? Nekem az utóbbi nem ment...

Ez a rész egy icipicivel kevésbé volt zseniális, mint az előzőek. A szürreális részek kicsit inkább időhúzásnak tűntek. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogy terelni akar a játék Chloe feláldozása felé. Már nagyon régen nem volt rám ilyen hatással játék.

A Kholat egy horrorjáték, mely egy valós eseményeken alapuló történetet dolgoz fel. Igazából ezt a műfajt még sosem próbáltam. Egyrészt játék közben nem szeretek félni, másrészt a legtöbb horrorjáték elég sablonos, mind a történetet, mind a helyszíneket illetően. A Kholat témaválasztása viszont felkeltette az érdeklődésemet. Kíváncsi vagyok, milyen benyomásaim lesznek.

A látvány elképesztően gyönyörű. Olyasmi, mint ami a Vanishing of Ethan Carterben volt. A zenére sem lehet panasz: lágy zongoraszólam női énekhanggal. Az első benyomások kifejezetten pozitívak.

Megszűnt a zene. A hangulat kezd átváltozni kellemesből kissé nyomasztóvá.

Úgy tűnik, nem lehet állandóan futni, mert elfáradunk. Időnként meg kell állni pihenni. Viszont mi a fenét kell csinálni?

Rátaláltam egy útra, és lábnyomokat láttam a hóban, melyek mostanra eltűntek.

Játékmenetileg inkább olyan élmény, mint a Dear Esther. Megyünk, és néha kapunk narrációt.

Naná, hogy éjszaka kell mászkálni. Miért ne? Kövessem a lábnyomokat vagy sem? Súlyos dilemma.

A lábnyomokat nem érdemes követni, mert valami világító lény hagyja őket, ami előszeretettel megöl, ha lehetősége van rá.

Van egy fénylény, aki az utat mutatja, meg egy másik, aki meg akar ölni. Izgalmas játék, az már biztos.

Csontváz a hóban. Igazán barátságos egy hely.

Na most lövésem sincs, hogy hol vagyok. Bolyongok össze-vissza. Itt igazából nagyon könnyű eltévedni.

Most kivételesen tudom, hol vagyok.

Egyelőre még nem derült ki, hogy a feliratokon lévő koordináták mit jelentenek. Gyanús, hogy a gyűjtögethető dolgokat, de ebben a játékban valahogy nem érzem, hogy a motivációt, hogy mindent összeszedjek.

Koponya alakú szikla. Kicsit klisé, de érdekes.

Érdekes, visszakerültem a barlangba, pedig nem itt hagytam abba. Talán nem is olyan nagy baj.

Fura rajzok a sziklákon, de ezek nem a szokásos koordináták.

Most egész jól megy. Már a második bejegyzést találom meg.

Ez a legdélebbi terület nagyon idegesítő, főleg mert nem tudom, hogy mit keressek. Van sejtésem, csak azt nem lehet megközelíteni. De lehet, hogy inkább majd a végére hagyom. Ma így is gyűjtöttem két bejegyzést.

Ideje visszatérni a Halálhegyre. Néztem végigjátszás videót, és mostmár legalább van róla némi fogalmam, hogy mit is kellene csinálni ezen a déli területen. Az viszont meglepő volt, hogy csak ennyi az egész játék, holott ez csak a második fejezet volt.

Mégegy naplóbejegyzést találtam, csak nem azt, ami ahhoz a területhez tartozik.

Számomra ezekből a naplóbejegyzésekből valahogy nem áll össze az egész történet.

Ilyen még nem volt. A naplóbejegyzés felszedésével nem múlt el automatikusan a veszély, hanem menekülni kellett a helyről.

Miért hallatszik ajtónyikorgás olyan helyen, ahol nincs is ajtó? Ez egy picit így hiteltelen!

A játék végére értem. Lányegében a harmadik fejezet csupán annyi volt, hogy el kellett sétálni a sátorig.

A végén nagyon kellemes a zene.

Valóban egy sétaszimulátornak lehet nevezni. Leginkább a Dear Estherhez hasonlítanám, bár annál lényegesen jobban tetszett. A nyomasztó hangulat rendben volt. A magány, a sejtelmesség megteremtette az izgalmas atmoszférát. Bár azért azt meg kell hagyni, hogy ez nem igazán horrorjáték (amit nem is nagyon bánok). A választott témát azonban ki tudta bontani, rengeteg gyűjthető tárgyon keresztül fedve fel a történteket. Még így is egy csomó dolgot nem tudtam felszedni, mert az atmoszférája olyan, hogy a felfedezés helyett inkább a gyors végigjátszásra sarkall. Lett volna még mit kihozni belőle, de nem egy rossz próbálkozás.

Egy rendkívüli megszakítást tartok, ugyanis hétfőig játszható az SW Battlefront bétája. Mivel a teljes játékot nem valószínű, hogy kipróbálom, így most a bétát veszem górcső alá. Ilyet még úgysem csináltam soha.

Ez a játék már most hülyeség. Nem hiába nem játszom ilyenekkel.

A 3rd person nézet egyáltalán nem működik. Még csak át sem lehet váltani rá. Eddig egyetlen előnye, hogy nagyon jól néz ki. Ha ezt valóban így akarják kiadni, az sajnos édeskevés.

Adok még egy esélyt a játéknak. Most viszonylag kipihent vagyok, és nyitottan állok hozzá.

Így már kezd tetszeni a dolog. Nem állítom, hogy a kedvenc játékom lesz a műfaj, de ideig-óráig el lehet vele szórakozni. Kár, hogy a bétában kevés a lehetőség. Amúgy van benne potenciál.

A végére kicsit ugyan elfáradtam, de határozottan kellemes élmény volt kipróbálni. Számomra talán a monotonitása az, ami nem tetszett. Hőssel lenni viszont kifejezetten remek.

Nagyon sajnálom, hogy nem lesz benne Single Player Campaign, az még feldobhatta volna az egészet. Így viszont a régi Battlefrontok jobbak voltak.

Mindig érdekes kérdés, hogy egy verekedős játékot mi a alapján lehet értékelni, mi számít egyáltalán végigjátszásnak, amikor jóformán végtelen ideig játszható a játék. Szerencsére itt van Story mode is, így ez alapján, valamint a játékmechanikát, játékmódokat stb. alapul véve mégis lehet objektív véleményt alkotni. A Mortal Kombat sorozat kiskorom óta az egyike azon verekedős játékoknak, amit nagyon szeretek, ráadásul jóformán az első volt, amit megismertem. A pár évvel ezelőtti rész pedig kifejezetten jól sikerült, itt pedig továbbvitték a formulát, és kiegészítették az Injustice-ban látott tereptárgy használattal. Sok hír jelent ugyan meg arról, hogy nagyon bugos a PC-s port, de mivel 10 patch van hozzá, ezek ki lettek küszöbölve.

Megtapasztaltam, hogy mit jelent az, hogy erősen bugos a játék. Gyakorlatilag elindítani sem sikerült.

Végül sikerült elindítanom a játékot. Két karaktert ki is próbáltam. Mostmár majd belevághatok a sztoriba is.

A pályák, karakterek kidolgozottsága nagyon tetszik. Ahogy az is, hogy 3 harcstílus közül lehet választani. Azt mondjuk még nem tudom, hogy az egyes harcstílusok mennyire vannak kidolgozva. Elegendő egyedi mozdulat van-e bennük, vagy csak 3 részre darabolták fel a korábbiakat.

A kripta dungeon crawler jelleggel lett megcsinálva, ami nagyon ötletes. Bár az frusztráló, hogy jump scare-ekkel és quicktime eventekkel operál.

Érdekes, hogy a készítők a karakterek képességeit úgy alkották meg, hogy közben a háttértörténetükre is odafigyeltek.

A sztori szokás szerint Johnny Cage-dzsel kezdődik, és már az első fejezet végén sikerül leszámolni egy főellenséggel. Bár nem volt túl nagy bossfight, azért kicsit sikerült megizzasztania.

Érdekes a hangja a rovar csajnak. Valóban egészen rovaros.

Mintha a normal nehézség kicsit könnyebb lenne, mint az előző részben, de azért még így is vannak kemény küzdelmek.

FerraTor nagyon jó lett. Először azt hittem, hogy nem illik a világba, de egészen jópofák.

Úgy érzem, a történek nagy részén már túl vagyok. Nem mondhatnám rossznak, az különösen jó, hogy az új karakterek háttértörténetét is elmesélik, de azért nem ez a legkreatívabb alkotás, amit valaha láttam. Sejteni lehet, hogy Shinnok megint kiszabadul, és végül őt kell újra legyőzni.

1-2 óra játék után mindig elfárad a kezem, így kis etapokban érdemes fogyasztani.

Csak most veszem észre, hogy Scorpionnak mongolos beütése van.

Jacqui Briggs valami harmatgyenge. Eddig a leggyengébb karakter. Még Johnny Cage-et is alulmúlja.

Érdemes olvasgatni a concept artot, nagyon sok izgalmas dolog kiderül belőle.

Már nem lehet sok hátra a történetből, remélhetőleg még a mai napon be tudom fejezni.

Cassie legyőzte Shinnokot. Várható volt, hogy családban marad a dolog.

Igazából nagyon sok dolog lezáratlan maradt. Tudom, hogy nyitva kell hagyni a sztorit a folytatáshoz, de így kicsit hiányérzetem van. Mindenesetre a karakterek, helyszínek kidolgozottak, látszik rajtuk az aprólékos tervezés és a tudatos munka.

A záró jelenet viszont zseniális. Ez felébreszti az emberben a várakozást és az igényt a folytatás iránt.

A többi játékmód elég hagyományos, már az előző részben is volt. De ami jól működik, azon nem feltétlenül kell változtatni.

Mindig kicsit ódzkodva kezdek bele ennek a sorozatnak az újabb részébe, ugyanis valamiért sosem fogott meg a Borderlands világa. A legutóbbi epizódot azonban kimondottan élveztem. Ennek megfelelően viszonylag magas értékeléssel is jutalmaztam. Lássuk, mit tartogat a legújabb rész.

Van egy olyan megérzésem, hogy aki elrabolta őket az Vaughn álruhában.

Gortys valami hihetetlenül imádnivaló. Legalábbis a hangja.

Scooternek tök jó dumája van.

Na, már kezd derengeni az előző rész. Athena egy leszbi csaj, aki vault hunter, és azt hazudta a barátnőjének, hogy már felhagyott a veszélyes űzelmekkel.

Ez beteg... meg kell találnom Vasquez arcát, mert valamiért a holttestén nincs rajta.

Jah igen, egy embercsoportnak az a szokása, hogy levágják a halottak arcait, és azt hordják maszk gyanánt.

Érdekes, hogy most van intro, pedig már egy órája játszok.

Oké, melegek is vannak benne. Kicsit túlhangsúlyozzák ezt a szexuális egyenlőséget. A Dragon Age-ben ez valahogy jobban meg volt oldva. Tudtuk, hogy melyik karakter homoszexuális, de nem voltak kiemelt szituációk, ahol ez előtérbe kerülhetett volna.

Scooter meghalt. Feláldozta magát. Pedig már egészen megszerettem.

Yvette elárult minket. Mondjuk ez várható volt.

Vérzik a gyémántló? Ez fura.

Ezek mi a francot csinálnak? Abszolút nem értem, mi van. Az ujjaikkal lövöldöznek.

Érdekes fordulatot vettek az események. Handsome Jack átvette az irányítást az egész Hyperion fölött. Úgy látszik, az előző rész végénél is van nagyobb mélypont.

Nem hozta azt a fajta pozitív csalódást, mint az előző rész, de fenn tudta tartani az izgalmat. Várom a befejező részt.

Számomra ez a játék az elmegy kategóriába tartozott eddig. Bár az előző rész vége egész izgalmasan alakult. Lássuk, mit tartogat az új epizód!

Hasznos, ha az ember tudja irányítani a drónokat.

Ki a franc ez a Finch? Vagy nem emlékszem eléggé az előzményekre, vagy a távoli múltból került elő valaki.

Vasquezt csak úgy lelőtték. Valahogy nem bánom.

Gortys eddig a legjobb szereplő. A legcukibb robot a világon. Na, ő nagyon kellett a csapatba.

Bármit próbálok szkennelni, csak Jack hülyeségeit látom. Vajon, ha az előző rész végén nem bízok meg benne, akkor minden normális lenne?

Mintha más lenne Rhys robotkeze a jelenben és a visszaemlékezésben. Szerintem valami fog vele történni.

Azért ebben a részben már történnek nagyon badass dolgok.

Ez a rész valahogy jobban tetszett, mint a korábbiak. Középső rész lévén, nyilván ez a mélypont, így nem is vártam, hogy a végére minden megoldódjon.

A legutóbbi rész letaglózott, feldúlt, és az életkedvem is elment utána, annyira erősre sikerült a pillangóhatásos befejezés. Nagyon remélem, hogy az új epizód hogy némi enyhülést, feloldást, mielőtt még sötétebben alakulnának a dolgok.

“Rachel in the dark room.” Az epizód alcíme is Dark room. Remélhetőleg fény fog derülni valamire.

Már nem csak madarak potyognak az égből, de bálnákat is partra vet a víz.

Rettenetesen szomorú dolog belecsöppenni egy olyan életbe, ami a tied, de mégsem ismered. Olyanok társaságában, akikkel korábban szóba sem álltál volna. De ez azért lesz jó, mert így könnyebben ki lehet majd deríteni a titkaikat.

Érdekes, itt Max nem hanyagolta el Chloét annyira. A dolgok egyaránt változtak pozitív meg negatív irányba is.

Teljesen megváltozott Chloe személyisége is. Nagyon jól bemutatják egy ilyen állapot minden anyagi velejáróját is.

Hogy lehet ez a játék ennyire köcsög? Nem akarom Chloét megölni, pedig mégis az tűnik helyesnek.

Úgy tűnik, mégis vissza lehet csinálni az egészet, és visszatérni az eredeti világba. Bár ez így túl egyszerűnek tűnik.

Visszatértem, és folytatódik a nyomozás. Bár azért mégiscsak egyszerűbb lett volna kideríteni Nathan titkait, amíg jóban voltam vele.

Samuel mintha tudni valamit.

Egyre inkább tetszik Grant gondolkodásmódja.

Érdemes látni a különbséget a fiúk és a lányok hálótermei között. Akárcsak az életben, a fiúké koszos, és minden tele van firkálva.

Fantasztikus, hogy milyen jól le van másolva a YouTube meg a Facebook. Persze más név alatt.

Hát ez nagyon durva. Chloe megölte Franket. Fogadni mernék, hogy nem lehet visszacsinálni. Az alternatív Chloe valahogy jobban tetszett.

És igen, meg lehetett oldani halál nélkül, békével. Végre valami, ami igazán jól végződött.

Na, mostmár nagy a barátság Frankkel.

Nagyon izgalmas a különböző nyomokat összerakni.

Gyanús, hogy Nathan fogva tartja Rachelt.

Úgy tűnik, megtaláltuk Rachel holttestét. Bár nem mutatták.

Két Hold van az égen.

Buli van. Jeee!

Neeee! Így nem érhet véget. Most mi van? Jefferson áll minden mögött?

Az amúgy tetszik, hogy beleraktak ilyen csavart és félrevezetést.

Még az előző résznél is durvábban ért véget. Fogalmam sincs, hogy fognak a legvégére happy endet kihozni belőle.

Fantasztikusan fel van építve az egész. Chloét valahogy biztosan feltámasztják a végére. Remélem.

Egy hónap nyaralás után mind a Game of Thrones, mind a Life is Strange újabb epizóddal jelentkezett. Ezért kisebb intermezzot tartok, hogy végig tudjam őket játszani. Lássuk az előbbit.

A legutóbbi részben tovább bonyolódtak az események, Ramsey is visszatért. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Sylvi egy nagyon helyes kiscsaj.

Ramsey egy iszonyatos seggfej, és a legrosszabb tudni, hogy nem is lehet megölni.

Ez az Arthur szerintem Lady Eleana bátyja volt.

Az azért komolyan felbassza az agyam, hogy két jelenet közt a vadászat mechanikája teljesen megváltozik, hogy esélyem se legyen eltalálni a nyulat.

Egy kis pit fight azért mindig jól tud esni. Pláne, ha győz is az ember.

Finn is meghalt. Bár van egy olyan tippem, hogy zombivá fog változni.

A történet során Asher lett a legszimpatikusabb szereplő. Ő az, aki leginkább önmagát adja, és nem megalkuvó. Talán ezért is lett száműzve.

Rodrik meghalt. De úgy gondolom, hogy Asher megérdemli, hogy belőle legyen a ház feje, többet vitt véghez, mint bárki más.

Nagyon rövid rész volt. Sokkal rövidebb, mint a korábbiak, de felvezetett egy erős végkifejletet, és egy olyan végső döntéshozatalt, ahol nem lehet jól dönteni.

Eddig minden része kiválóan magas színvonalú volt. Egyre izgalmasabb események kezdenek kibontakozni, és már Mirát is egészen megkedveltem. Jó, hogy betartják a menetrendszerű másfél hónapos időközt.

Legutóbb azzal ért véget, hogy kiderült, hogy áruló van a tanácsban.

Gared pácban van. Áh, úgyse hal meg. Pedig akkor lenne igazán meglepő.

Daenerys akkora egy köcsög! Hülye picsa.

Beindulnak az izgalmak.

Hm...vajon, ha engedelmeskedek Gryffnek, akkor nem bontják fel az eljegyzést?

Amúgy Eleana nem Whitehill véletlenül?

Oh, szerelem... bár Eleanába nem szerelmes a másik srác is? Lesz még ebből baj, úgy érzem.

Szökés a börtönből.

Végre sikerült Gryffen bosszút állni.

Kicsit amúgy túl gyors az ugrálás a történetszálak között.

Az a jó ebben, hogy nincs fekete vagy fehér döntés. Jóformán minden karakterrel be kell mocskolni a kezünket.

Mereen felszabadítva.

Basszus! Ramsey visszatért.

Nem volt annyira ütős, mint a korábbi részek, de azért tetszett. Végre ki lehetett tölteni a bosszúnkat. Az viszont nem derült ki, hogy ki az áruló. Remélem, a végére jobban felpörög majd.

Mivel már egy hónapja Dragon Age-ezek - és bár nem unom még -, kell egy kis felfrissülés. Ezért folytatom a Life is Strange sorozatot. Legutóbb sajnos nem sikerült megmentenem Kate életét, így öngyilkos lett. Vajon lehet ezt még tovább fokozni?

Mások is eltűntek már a városból, jóval Rachel előtt.

Mi van, ha Samuel, a gondnok áll a dolgok mögött. Ő tűnik a legártalmatlanabbnak.

Mivel ez az epizód eddig éjszaka játszódik, az egésznek van egy komor, nyomasztó hangulata. Ez zseniális húzás, mivel az előző rész eseményei után pont ez a feeling a megfelelő. Mivel ez a középső rész, gondolom ez lesz a mélypont.

Érdekes betörni az iskolába az éjszaka közepén.

Éjszakai fürdőzés. Legjobb.

David és Chloe valamikor jóban voltak.

Valószínűleg Rachel sem volt teljesen ártatlan.

Nincs jó döntés. Döntés van. Ez a borzasztó ebben a játékban, de egyben nagyszerű is.

Na, mostmár tényleg kezd az egész átmenni Pillangóhatásba.

Ez már teljesen olyan. De igen, lehetett tovább fokozni az előző részt. Chloe tolószékes lett... Zseniális egy játék, de elment az életkedvem is.

Azt azért meg kell jegyezni, hogy nincs benne semmi új vagy eredeti, de ez az időutazósdi még mindig üt.