#gamerexperience

Eredetileg egy WiiU-s cím volt, melynek most megjelent a PC-s változata. Pontosabban ez az eredeti játék kiegészítője, mely elég jó értékeléseket kapott. Mielőtt a Witcherbe belevágnék, mindenképpen kellemes szórakozás egy sárkányos RPG.

Nem lehet az irányítást átállítani, de grafikai beállításokat sem találtam eddig. Ez nem túl jó előjel.

Visszavonva minden, megvannak a beállítások.

Túljutottam a prológuson. A grafika WiiU-s, de azért nem csúnya. Viszont az átvezetők monumentálisak és látványosak.

A karaktergenerálással minden RPG-ben rengeteg időt el tudok tölteni. Ezúttal katnissesre vettem a figurát.

Egy sárkány kitépte a szívemet, megette, és ennek ellenére túléltem. Fura dolgok vannak.

A Katniss-képhez hű maradva íjász lettem. Most van először, hogy nem mágus karaktert választok.

Van dinamikus napszakváltozás. Remek. Eddig mindenképpen pozitív a bennem kialakult kép.

Tipikus elem az ilyen játékoknál, hogy a prológusban egy teljes erejű hőst irányítunk, akinek minden lehetséges képessége megvan, viszont utána ezt elveszik tőlünk, és mindent a nulláról kezdhetünk. A Dragon Age II. is ezzel operált.

Nagyon japán a nyitóképernyő zenéje, de szép, és mindenhol elég jó értékeléseket kapott. Bár azért a billentyűzetkiosztás/menürendszer lehetne kicsit jobb. Nem zavaró, csak nem mindig kényelmes. Nincs külön quicksave, csak egyféle mentési lehetőség van meg autosave.

Na, kezdem érteni, hogy működik a térkép.

A kút mélyén olyan lények élnek, akiket még nem tudok legyőzni. Később majd még visszatérek. Most még nem akarok easyre váltani.

Nem hinném, hogy már most erre kellett volna jönnöm. Nagy nehezen győztem ugyan, de ezek brutál erős ellenfelek voltak.

Bőven van lehetőség, és nincs korlátozás, hogy merre mehetek. Ennek sajnos az a hátránya, hogy olyan helyekre tévedek, ahol nálam jóval erősebb ellenfelek vannak. Bár arra is van lehetőség, hogy magasabb szintű csapattársakat vegyünk magunk mellé.

Megnéztem a PC Gurus videotesztet a játékról, és kiderült, hogy nem WiiU-s, hanem PS3-as cím volt anno. Valamint azt javasolták, hogy a szigetre 100-es szint fölött érdemes ellátogatni, én pedig 5-ös szintűként merészkedtem oda. Így már mindent értek.

A környezet egyébként tényleg nem csúnya.

Rájöttem, mire emlékeztet a harcrendszer. A Fable-ben is hasonló volt, csak ez annál kidolgozottabb, és jobban is működik.

Még zombikkal is találkoztam. Na nemár!

Remélem, lesz gyorsutazási pont a városok között.

Gran Sorennek hívják a fővárost.

Most komolyan leesett a szörny és meghalt?

Hatalmas a főváros, még haszonállatok is találhatók benne. Ez tényleg tartalmas egy játék, és a sztorival még sehol sem járok.

Odafigyeltek arra, hogy a csillagoknak eltérő színeik legyenek.

Witchwood egy nagyon fura, ködös hely, ahol még a térkép sem használható.

Az ételek meg tudnak romlani.

Óh, a kút alatti alagút másik kijárata a barlangnál van. Akkor azért volt ez ilyen ismerős.

Azért a gyíkembereket így már nem volt nagy kihívás legyőzni.

Komolyan találtam egy dinoszauruszt? Ja nem, ez csak egy olyan kiméra, mint amivel a prológusban kellett küzdeni.

Még bányászásra is van lehetőség. Ez a játék fantasztikus.

Érdekes, hogy úgy is lehet nyerni egy ellenfél ellen, ha az leesik egy szakadékba. Ez egyrészt reális, másrészt igazságtalanul könnyű győzelem egy-egy ellenfél ellen. Nem egyszer volt már ilyen.

A hárpiák énekének hatására a csapattársaim megbabonázódnak.

Madeline, a kereskedő csaj benne van valami sumákolásban. Nekem mindig is gyanús volt, sosem bíztam benne.

Véletlenül megtámadtam valakit, és bebörtönöztek.

Na, ezt most nem tudom, hogy glitch vagy micsoda, de ugyanaz a gyerek mászkál az úton kétszer egymás után. A neve is ugyanaz, nem csak a karaktermodell egyforma.

A bányászást is kipróbáltam.

Végre megtaláltam a grimoirt. Kiderült, hogy teljesen rossz nyomon jártam.

Vannak azok a játékok, melyeket ha elkezd az ember, azt érzi, hogy hatalmas, rengeteg inger éri, nem is tudja, mit kell csinálni, de olyan lelkesítő az egész, hogy alig várja, hogy újra játszhasson vele. Kevés játékkal vagyok így, de ennél is ezt éreztem az elején.

Random összeverekedtek emberek.

A felhők nagyon jól meg vannak csinálva. A sírkamrákat szinte minden játékban így oldják meg: egymás fölött, fiókokban elhelyezkedő szarkofágok formájában.

Hát itt valami nagyon fura szektás dolog folyik.

Kasztot váltottam, így misztikus íjász lettem. Ez sokkal menőbb, mint a sima ranger.

Az új kasztot azért még fel kell fejleszteni, hogy elég erős legyen.

Megtámadott egy sárkány. Valahogy jobbnak láttam futni.

Beraktak egy olyan akadályt, ahol csak az juthat át, aki elég kicsi. Tehát nem mindegy, hogy az elején milyen karaktert választottunk. Ez a játék még mindig okoz meglepetéseket.

Végre minden olyan küldetést teljesítettem, hogy mostmár a főküldetéssel is haladhatok.

Bejutottam a kastélyba. De miért vagyok egyedül?

Azt hittem, a Wyrm huntban valami szörnyet kell legyőzni, de kiderült, hogy az eddig teljesített küldetéseket értették alatta.

Leesett a legerősebb pawnom egy olyan helyre, ahova nem tudtam időben odaérni, hogy újraélesszem, így sajnos újra meg kellett volna vennem. Erre viszont már nem volt elég pontom.

Nem érdemes előre külön felfedezéseket tenni, mert előbb-utóbb úgyis jön egy olyan küldetés, amiben pont oda kell menni, amit korábban már felfedeztünk.

Az NPC-k jellegtelenek, és nem igazán lehet velük párbeszédet folytatni, mivel a hősünk sem szólal meg. Ennek ellenére a küldetések mégis izgalmasak, és magával tud ragadni a játék. Gyanítom, hogy van benne lehetőség házasodni, és szerelembe esni is.

Huhh, ezt a levelet rohadt nehezen találtam meg. Egy csomó időt elcsesztem vele.

A phantasma a legidegesítőbb ellenféltípus.Folyton teleportál, gyakorlatilag alig lehet sebezni. Mágia vagy mágikus nyíl viszont hatásos ellene.

Escort küldetést csinálni sokkal egyszerűbb, ha van az embernél egy teleportkristály.

Kicsit furcsák ezek az úton felállított függőcsapdák.

Valakik egy ideje már követnek és megfigyelnek. Rosszat sejtek.

Ez a játék még 30 óra után is tud érdekes, új területeket mutatni. Most pl. egy olyan helyen vagyok, ahogy a szél miatt alig tudok haladni.

Na, ilyen ellenféllel sem találkoztam még. Valami lilán világító kőgólem. Olyan erős, hogy jobbnak láttam futni.

Érdekes, hogy míg a Dragon Age-ben is fontos elem volt a másokkal történő románc kialakítása, addig itt ugyan van rá lehetőség, de olyan érdektelenek az NPC-k, hogy valahogy nem érzem szükségét.

Fournival egy nagyon ellenszenves ember. Először mindenáron a bűnösségét akartam bizonyítani. De mivel van egy lánya, így inkább az ártatlansága mellett voksolok.

Végig kellett néznem egy párbajt Julien és Mercedes között. Nem avatkozhattam közbe. Azért sajnálom Mercedest, tök cuki csaj.

Ez a barlang tele van óriásokkal.

A Solomonnal való harcra fel kell készülni, nem olyan egyszerű legyőzni őt.

Most újra felkerekedek, és nekiveselkedek Solomon legyőzésének. Na jó, ezt nem értem. Gyakorlatilag úgy halt meg, hogy leesett a párkányról, és alig értem hozzá. Valahogy ez most megint egy igazságtalan győzelem.

Valami fura történt Gran Sorenben. Gyakorlatilag azért kellett eljönnöm, hogy valaki megtámadhassa.

Cockagriff: olyan griff, ami lényegében egy csirke. Legalább csirke feje van.

Huhú, mindjárt jön valami nagy főküldi.

Csak előbb még meg kell védenem a Great Wallt. Bár valószínűleg ebből kifolyólag alakul valami jelentősebb küldetés.

Egy kimérát már minden erőfeszítés nélkül legyőzök. Pedig az elején még milyen kemény ellenfél volt!

Ez a kis gnóm már a játék eleje óta követ.

Kíváncsi vagyok, hogy 40-es szint körül meddig lehet eljutni Bitterback Islanden.

Valahogy úgy érzem, hogy lassan közeledik a játék vége.

Megpróbálok leereszkedni a  pokol legmélyebb bugyrába. Azért így már a kutyákat simán legyőztem.

Vannak itt lent furcsaságok. Egy fényszerű lény egyetlen csapással mindenkit leterített egyszerre.

Hát na. Azt hiszem, nem célom minden drabális ellenfelet legyilkolni. Itt hagyok egy brutál erős küklopszot.

Megint jött a kakasgriff.

Megláttam, mi van az egésznek az alján. Tényleg nem érdemes 100-as szint alatt nekivágni, de legalább már el tudtam jutni idáig. A 100-as szinthez rengeteget kellene farmolni, nem hinném, hogy ezt megcsinálom.

Elköltöttem több, mint 3000 Rift Crystalt. Most mérges vagyok magamra. Ebből brutál erős pawnokat vehettem volna.

Ennek a játéknak nyolcféle befejezése van!

Ilyen szívós kimérával sem találkoztam még. Folyton visszagyógyulta az életét.

Legyőztem a sárkányt, de még nincs vége a sztorinak. Valami nagyon fura. Valami nagy baj lehet.

Már értem, miért hívják everfallnak. Úgy látszik, mégsem ma fogom megnyerni a játékot.

Valahogy ezt az utolsó küldetést már csak időhúzásnak érzem.

Most feltett szándékom összegyűjteni az összes wakestone-t. Úgy tűnik, a shardokat is érdemes gyűjteni, mert valahány shard egy egész wakestone-ná tud válni.

Ez nagyon jól meg van csinálva. Gyakorlatilag vége a játéknak. Egy mindenható lény lettem, aki láthatatlanul mászkálhat a világban.

Kiderült, hogy mégsincs vége. Megint csak zseniális a játék.

Elértem a teljes befejezést. Hát, a shard gyűjtögetés időhúzásnak tűnt, de végül megérte, mert nagyon izgalmas és részletes lezárást kaptunk, sokféle kimenettel. Külön pozitívum, hogy az elvarratlan szálak is a helyükre kerültek. Bár a legvégét nem teljesen értettem.

A Castlevania játékot közel két és fél éve játszottam, és nagyon kellemes élményt hagyott bennem. ez egy elég nagy múltra visszatekintő játék, mely már a ‘80-as évek vége óta létezik. Ennek kiegészítője, vagy mellékhajtása a Mirror of Fate, mely nagyon úgy tűnik, hogy az előddel ellentétben egy oldalra scrollozós játék lesz.

Gabriel Belmont fia a főszereplőnk, akinek létezéséről az apa nem is tud.

Kicsit kusza a dolog. A prológusba még Gabriellel voltunk, aztán az 1. felvonásban nem a fiával, Trevorral, hanem Simon Belmonttal kalandozunk, aki talán az unokája lehet. Mindenesetre érdekesnek tűnik.

A tutorial részek egész jók. Kicsit szájbarágósak, de ez most kell is.

Kezd lassacskán előjönni a játék mélysége is. Nem mindenhol egyértelmű, mit kell csinálni. egy nem látható továbbjutási lehetőséget pl. fél óráig kerestem.

Nem biztos, hogy minden kerülőutat érdemes megtenni. Az egyik szinte teljesen lemerítette a mágiámat, és semmi hasznot nem hozott.

Túl vagyok az első bossfighton, ami eléggé megizzasztott. Egy pestisálarcos figura ellen kellett küzdeni, aki a végén átváltozott valami szörnnyé.

Plafonból kinyúló és megragadó zombikéz. Azért vannak furcsa dolgok.

A helyszínek eddig kifejezetten változatosak.

Van egy leláncolt szellem a könyvtárban.

Ebben a kastélyban még a könyvek is az ellenségeink.

Nem kifejezetten nehéz, de cseles feladványok is vannak benne.

Találkoztam egy succubus jellegű démonnal. Gyanús, hogy bossfight várható.

Ezt én kezdem nem érteni. Alucard volt az, aki végig segített. De akkor ő most kinek a kije? Gabriel fia nem lehet, mert ő Trevor. Akkor talán Simoné, és valahogy visszautazik az időben? A második felvonásban ő a főszereplő. Remélhetőleg minden kiderül.

Valami furcsa történik. Hirtelen minden kifakult. Valószínűleg valami hiba.

Alucard egy izgalmas karakter. Jobban tetszik, mint Simon.

Alucardnak kell megküzdeni azzal a szörnnyel, amivé átváltozott a hosszúcsőrű alak.

Már farkassá is tudok változni. Lehet, hogy lesz időlassító képességem is.

Ez a nagy moly a legidegesítőbb boss, főleg, ha nem tudom, hogy mit kell vele csinálni.

Óh, te jó ég! Magamtól nem jöttem volna rá. Meg kellett néznem egy videót.

A harmadik felvonás az előzményeket meséli el. Trevor a főhős.

Érdekes koncepció az is, hogy mindenkinek ugyanazt a helyszínt kell bejárni, csak más-más részeit. Én mondjuk egy kicsit már unom. Ami ismétlődik, hogy mindig a pincéből kell feljutni valamilyen úton a toronyig.

A tekercsek arra engednek következtetni, hogy majd egy nagy rovarral kell bossfight során küzdeni.

És valóban egy százlábú jött elő. Ez elég király volt.

Tök egyértelmű puzzle volt, mégse jöttem rá magamtól, hogy a medálok sorrendjét is figyelembe kell venni.

Valószínűleg a játékkészítő lesz az egyik főboss a végén. Vagy mégsem, mert a leírásban az áll, hogy Trevor nem fog vele harcolni.

Alucard és Trevor valójában egy és ugyanaz a személy. Valamiért nem számítottam erre a fordulatra, pedig egészen logikus volt.

Szórakoztató egy játék volt, a végére a szálak is összeértek. Bár a hack ‘n’ slash stílussal úgy vagyok, hogy kb. 2 órahossza után elfáradok benne, ebben a történetszálak egymásba fonódása fenn tudta tartani az érdeklődést. Spin-offként megfelelő volt, bár láttam már jobb platformert is. Viszont, mivel nem túl hosszú, nem vált unalmassá vagy frusztrálóvá.

A Saints Row IV. egy fantasztikusan őrült, hangulatos játék volt, ami mindvégig remek szórakozást nyújtott. Ennek kiegészítője a Gat out of Hell, mely a pokolba kalauzol el minket, és Johnny Gatet állítja a középpontba. Kíváncsi leszek, hogy tudja-e ugyanazt az őrült hangulatot hozni, mint az alapjáték.

Páran írták, hogy a játék nem ment, de nálam szerencsére minden rendben van.

Eddig nagyon hangulatos, nagy újdonságot nem is várok, de a pokolban lenni kifejezetten mókás.

Az ördög lányát Jesebelnek hívják. Ki hitte volna?

Lehet váltani Johnny és Kinzie között.

Kipróbáltuk a co-op játékmódot, ami remek. Bármikor lehet csatlakozni az adott játékhoz, és ketten egyrészt egyszerűbb, másrészt élvezetesebb is.

Az átvezetők, a humor nagyon jól lett találva. Valóban tündérmesébe illő, kedves, humánus történet.

Eddig nem volt benne váratlan fordulat, de az őrültség már így is a plafonon van.

Sáskavető SMG, valamint gránátvető helyett békavető.

Jesebel karaktere imádnivalóan szimpatikus.

Ez a ragdoll móka már az alapjátékban is a kedvenc feladataim közé tartozott, és itt is fenomenális.

A Sátán egy olyan ajánlatot tett, amit simán el lehetne fogadni, és megoldana mindent. de az túl egyszerű befejezés volna.

A feladatokban azért nem kell túl sok újdonságot keresni. Jóformán már a SR3-ban is majdnem ugyanezek voltak, csak a körítés más.

Külön jutalmazza a játék, ha Johnny Gattel vagyunk, elvégre ő a címszereplő. Én mindenesetre jobban szeretek Kinzie szerepében kalandozni.

Úgy döntöttem, Kinziet kicsit mellőzöm, és inkább Johnnyval kalandozok. Érdekesebbé lehetett volna tenni a játékot, ha a két karakternek eltérő fegyverei és képességei vannak.

Hellblazingben is verhetetlen vagyok.

Kifejezetten jó, hogy többféle befejezés van. Bár azért a Jesebel szálat jobban kidolgozhatták volna.

Nagyon szórakoztató, de látszik, hogy nem a sztorival akar hódítani. Viszont miután elértük a maximális szintet, olyan erősek leszünk, hogy teljesen megszűnik a kihívásfaktor. Azt inkább előnynek tartom, hogy elég rövid ahhoz, hogy végig szórakoztató legyen.

A Tales from the Borderlands is a befejező részéhez érkezett. A sorozat közepesen gyengén indított, mondom ezt úgy, hogy a Borderlands világa nem tudott igazán megragadni. A későbbi részek azonban egyre több izgalmat, egyre magasabb színvonalat hoztak, így igencsak kíváncsivá váltam a befejezés iránt. A Game of Thrones zárásával nem voltam elégedett. Remélem, ez nem lesz csalódást keltő.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy Handsome Jack beférkőzött a központi számítógépbe, átvéve az űrállomás fölött az irányítást.

Jack azért még mindig nagy arc. Zseniális dialógusai vannak.

August végülis nem is olyan rossz, mint az elején gondoltuk, csak túl sokszor át lett baszva.

Loader Bot a legnagyobb badass!

Most vajon a Pandorára megyünk, vagy a holdra?

Vannak döntések, melyek meglehetősen jelentéktelenek.

Valahogy nem sajnálom, hogy Vallory és a többi gonosz meghalt. Gortyst viszont nagyon. Ő volt a kedvenc szereplőm.

Tudtam, hogy Vaughnnak lesz valami szerepe, de nem teljesen erre számítottam.

Wow, Loader Bot volt a fogvatartójuk. Ez a sztori kezd nagyon érdekes lenni.

Neee, ez miért kellett bele? Nem akarom, hogy a legszimpatikusabb szereplő meghaljon.

És Sasha mégis túlélte. Happy end lesz! Imádom ezt a részt.

Nem értem a végét. Most hova tűntek? Meghaltak?

Mindenesetre sokkal kidolgozottabb, részletesebb, értelmesebb lezárást kapott, mint a Game of Thrones. Minden egyes résszel tudott feljebb emelkedni.

Elérkeztünk a Game of Thronees befejező részéhez. A kaland során meg kellett hozni pár súlyos döntést. Rodrikot áldoztuk fel, hogy a többiek megmeneküljenek. Nem tudni, hogy ez volt-e a legjobb döntés. Személy szerint úgy vélem, igen, bár Rodrik végig nagyon szimpatikus volt nekem. Nézzük, hogyan ér véget a Forrester család története.

Gared még a North Grove-t keresi. Várható volt, hogy a maci alatt beszakad a jég.

Mindig jön egy szereplőváltás, amikor végre valami izgalmas történik.

Vajon miért van a north grove-iaknak nagyon hasonló szimbólumuk, mint a Forrestereknek? Hmm... ezek mégis a Forresterek voltak.

Nagyon creepy szemük van ezeknek az embereknek.

Kezdenek összeállni a dolgok Mirával kapcsolatban is.

Finn valóban visszatért zombiként.

Na, ez most egy nagyon izgalmas döntési helyzet. Kegyes halál vagy vérmágia. A vérmágiát választottam.

Ashernek következetesnek kell maradnia. Ő más, mint Rodrik.

Nincs győzelem áldozatok nélkül.

Itt tényleg elég negéz döntésekkel találjuk szemben magunkat. Nem hagyhatom meghalni a házat.

Wow! Mirát lefejezték. Végződhetett volna teljesen másképp? A család női tagjai mind feláldozzák magukat.

Nem tetszik a vége. Bizonyos döntéseknek nem lett értelme, másoknak meg nincs kövtkezménye. Nem értem, mi értelme volt otthagyni a North Grove-t, ha nem menthettük meg az otthonunkat. Lehet, hogy ezzel hagyták nyitva a sztorit, hogy meglegyen a folytatás lehetősége?

Összességében a teljes sorozat jól volt felépítve, viszont nagyon fura véget ért.