💔

Család: akiknek fogalma sincs arról, hogy min mész keresztül

Pontosan emlékszem a dátumra, amikor először találkoztunk. Pontosan emlékszem a dátumra, amikor először beszéltünk. Pontosan emlékszem a szavaidra, amiket először mondtál nekem. Pontosan emlékszem a lányra, aki miatt féltékeny voltam. Pontosan emlékszem a könnyekre, amiket miattad ejtettem. Pontosan emlékszem a mosolygásokra, amiket te okoztál. Pontosan emlékszem a ,pillangókra’, amikor megláttalak. Pontosan emlékszem mindenre.

Tanárnő én megértem hogy leszarja, hogy menstruálok, vagy épp alig aludtam. Amúgy meg front van, úgy hogy a fejem is szét megy. Rendben van, hogy nem tudja megérteni: otthon zűrjeim vannak. Tudom, hogy az egész iskola leszarja ha épp szar hetem van, vagy rossz passzban vagyok. Csak akkor azt árulják már el. Mi a faszért várják el, hogy mi együtt érezzünk amikor önöknek, tanároknak elmegy a hangjuk, mert folyton velünk “idióta kölykökkel” kell üvöltözniük? Fáj a fejük a sok ricsajtól meg a sok baromságtól ami a szánkon kijön? Szar dolog lehet, nem érzem át. Magasról tojok rá, hogy önöknek szúrja a szemét az az energiaital amit az ablakban hagytam. Tudja, azért volt rá szükségem, mert két napja nem alszom. De ha ez önt hidegen hagyja, engem sem tud érdekelni a nyomora, meg az elvárásai. Mi legyünk empatikusak, ők meg szarnak ránk, és csak még többet követelnek. Hát köszönjük szépen.