SM

elindultam ahogy éreztem

nem félek és nem remélek

a vonatot percre pontosan

hazaúton szivárvány

aztán viccet mondok a géphangnak

epres shake

mangós sprite

a kettő között félmosoly

életemben először

tíz darab chicken nugget

az univerzum tenyerén

ahogy hozzám

régen máshoz

nehéz volt ezt eltenni

nyitott szívben roncsderbi

sokat kaptak

többet vittek

tolvaj tempó

mégsem éltek

se eséllyel

se a sorssal

olajfoltos opel corsa

minden mindegy

itt vagy velem

kristálytiszta figyelem

elmerülök

titanic

tengerfenék

szívdobogás

otthonérzet

feloldódás

most válsz végre tényleg azzá

te is tudod

vízcseppben a napsugár

összegyűlt legbelül az élet

kövek, földek, levelek

egy elkapott tekintet

lehullik vagy felszárad

ugyanannyit számít

fényút, ezt látom

vasárnap délutánon

apám elég férfi volt az elfojtáshoz

anyám szimplán szomorú

ehhez nőttem gépiesen

az egyet sohasem értéshez

hová mikor miért

milyet mennyit miből

aprózódó gyerekszobában

egy részecske szétrobban

olvadó jégkocka bőrömön

naprendszerünk központi csillaga

most csak ennyit figyelek

ablakrésbe jó napot

megállóba ingyen könyvet

vagy viccből megérteni az elfogadást

könnycseppet az erkélyért

ő aztán eltűr magán bármit

engem téged múltat

ott mindennek a peremén

háztető és utca között

csak olyat vásárolni

amire tényleg szükség

hazudni képtelen kosaram

tisztítószer és vitaminok

egy újrakezdés kellékei

lesúrolni a felesleget

fényt növeszteni sejtjeimből

boltba járok igazságért

félreérzésből választunk

enyém lesz a túlontúl

tiéd meg a kevésbé

pirosbetűs másnapok

eldugott ösvények az erdőben

ahova még soha senkivel

úgy fogynak a legbelső helyek

mint a tiszta zoknik

mert mindig van egy újabb kivétel

akit nem lehet visszacsinálni

kimosni és kezdeni az elején

ha már egyszer leültünk arra a padra

mással többet nem megyek

ott maradtál a repedésekben

abban pedig csak bízni tudok

hogy a morzsák

amiket az úton magamból elszórtam

lépésről lépésre

de semmivel sem közelebb

egy forgóajtó fáradhatatlansága

így tapossuk ugyanazokat a lábnyomokat

szembenézni meg inkább máskor

párhuzamossági axióma

Kirakat fények,

csak figyelsz: haza-értünk?

Síp, dob, hegedű:

véres lábbal indulni.

Vakuvillanás,

szakadt Polaroidok.