Kill me please

Csak azért mentem el az évzáróra, hogy téged lássalak. Erre... Épp hogy csak elmentünk egymás mellett. Ezért meg nem érte meg három órát utaznom...

Mikor egyedül vagy otthon és eszedbe jut, hogy most megölheted mivel nincs senki aki megállítana benne. Bár nem mintha máskor lenne...

Tudom, az egész miattam van, mert "besértődtem." És ne is az esett szarul, ami ott és akkor történt, hanem minden amiről lemaradtam. Egyre kevesebbet írtál, vagy ha írtál is és egyből válaszoltam, már meg se nézted. Egyre gyakoribbá váltak a "majd elmondom" és a "hívlak majd" szövegek. Végül mindegyikből az lett, hogy nem igazán beszéltünk. De ez nem zavart, mert azt hittem, ha valami van azt majd úgyis elmondod...Hát tévedtem. Kimaradtam mindenből... Mások persze végig tudtak róla. De tudom, ezek "nem voltak annyira fontosak." Sajnos mikor spontán kitaáltad az utolsó pillanatban, hogy fussunk össze, nekem nem mindig volt jó. De érdekes mód amikor én hívtalak, valahogy neked se volt jó. Bár kicsit szar érzés volt utánna látni snapen, hogy mással vagy. Nem érdekelt, hisz úgy voltam vele, hogy majd úgyis összejön egyszer a tali. Egymás legnagyobb lelki támaszai voltunk. Legalábbis Te nekem az voltál. Ott voltam a G-vel alakuló barátságod kezdetétől egészen addig, hogy megutáld. De persze arról elfelejtettek szólni, hogy mostmár megint jóba vagytok. Lemaradtam a B-vel kapcsolatos dolgokról, amiket I-persze végig tudott és van egy olyan sejtésem, hogy G-is. Megint én lettem a felesleges, akinek nem fontos bármit is elmondani. Mi lett azokkal az időkkel, mikor képesek voltunk egy szón is könnyesre nevetni magunkat, miközben a többieknek halvány gőzük se volt arról, hogy nekünk mi bajunk van? Mikor egy srác miatt egy egész strandolós napot elterveztünk a csapatnak és végül csak azt a srácot nem hívtuk meg mert egyikünk sem volt rá hajlandó. Mikor pónit akartunk venni csak úgy, akihez senki nem nyúlhatott volna hozzá. Mi lett a füldőhabbal, Pokoval, a kis sárga gumi figurákkal akik le tudták cidázni magukat? A dodgemezésről, mikor az életemet féltettem melletted. Ezek az emlékek élénken élnek bennem. Persze voltak összezörrenéseink, mikor már a másik agyára mentünk. A táborban, vagy a ballagásodon, mikor már este felé mindketten fáradtak, nyűgösek voltunk. A bennünk lévő alkoholról már nem is beszélve. De simán túl tudtunk lépni ezeket, hisz annyi minden volt még amin nevetnünk kellett. Te voltál az akinek képes voltam megmutatni az igazi valómat. Azt a szeleburdit, aki képes volt még a legegyszerűbb dolgokat is elbaszni. Aki egyszerre sírt és nevetett. Aki a saját nyomorán is csak örvendezett. És Te végig ott ültél mellettem, a világunk, érzéseink és vágyain, álmaink darabokra tört, hatalmas kupacán, miközben mindenkit kibeszéltünk aki csak létezett. Te ismerted meg legelőször a reménytelenül szeremes oldalamat, amit szinte mindenki elől titkoltam, főleg magam elől. Jah, várj. Mi nem voltunk még szerelmesek... Te voltál az egyik legfőbb érvem az öngyilkosság ellen. Aki vissza húzott a szakadék széléről, akárhogy is kerültem oda. Akivel otthonosan rendeztem be a lelki gödrünket, ami az otthonunká vált. De most nem vagy itt, én pedig újra a szakadék szélén vagyok és nincs aki vissza húzzon. Hisz nekem nem csak egy barátom voltál... A testvérem voltál, a húgom... Nagyon megbántam, hogy tegnap kitettem a lábam a lakásból. Ha nem megyek el sétálni a kutyával, akkor nem találkozunk és hozom fel poénból, hogy lecseréltél, melynek következményeként, Te nem szólod el magad és most nem tartanánk itt. Nem kéne éjfél tájékán, kisírt szemekkel, alvás helyett azon gondolkodom, hogy vajon mennyi mindenről maradtam még le, miket titkolhatsz még előttem. De egy valami biztos. Történjék bármi, Te akkor is a húgom leszel. Csak egy valamit árulj el kérlek. Én fontos vagyok még neked...?