;)

Reggel felkelek semmit nem érzek,mintha senki nem létezne,de mikor kimegyek az ajtón a családomat látom. Senki nem vesz észre,szépen vissza megyek a sötétbe. Két óra is eltelik mire az ajtó ki nyílik. A testvérem kérdezi, mit kérek enni. Nem válaszolok csak hallgatok,majd megszólalok. Enni? Semmit,nem éhezem. Közben három napja nem ettem. Igy meg ez még napokig,csak este eszek egy kicsit. Nimcsen gondom a testemmel,sokkal inkább a fejemmel. Hiába kerdik miért nem eszem,csak nézek s szenvedek.