🥀*Venus Libitina*🥀

Mert mi van ha csak arról van szó, hogy addig tudom szeretni, amíg nem mondja, hogy én is téged.

Miért mindig akkor vagy itt, amikor jöhetne más? És miért kérdőjelezem meg emiatt, hogy kell-e más?🥀

Csak tudod attól félek, hogy egyszer majd ott fogok állni az esküvőmön egy másik férfival, akit majd azt hiszem szeretek. Ott fogok állni vele az oltár előtt és amikor azt mondom: igen: rád fogok gondolni subrosa.🥀

Talán az fáj a legjobban, hogy én jól éreztem magam veled. Hogy nem éreztem azt, hogy haza akarok jönni. Mert csak ott akartam maradni. Veled. A közeledben. És tudom, hogy nem lehetünk együtt. Tudom, hogy ez ennyire egyoldalú. De azt hiszem, ha mindezek ellenére még mindig azt akarom, hogy jól érezd magad és jól legyél és ezért kényszerítem magam, hogy elengedjelek. Akkor tényleg szerelmes voltam.🥀

Gyűlölöm, hogy ilyenkor ennyire tudnálak szeretni.

Nézegettem a galériám és feltűnt, hogy egyszer csak eltűntél a képekről. Úgy vonódtál ki belőle, mint az életemből.🥀

“De közben rájöttem, hogy mindössze annyit tett, azzal bántott meg, hogy visszavonta a gyengéd érzelmeit, márpedig ehhez minden joga megvolt. Minden egyéb területen udvarias és figyelmes maradt. Néha azt gondoltam, ennél rémesebb élményem még soha életemben nem volt, de bármelyik pillanatban teljesen megszabadulhatnék tőle, elég lenne hozzá csupán egyetlen szó tőle, máris eszetlen boldogsággá alakulna a szenvedés.”🥀

“a terem zajából világossá vált számomra, hogy (…) nincs ott.”🥀

🥀” Nem számít mennyire fáj valami, van, hogy elengedni még fájdalmasabb.”